Intermezzo 19.

"...épp arról beszélgettünk mi mindent gondoltunk már szerelemnek az életünk során."

Kati & Zsuzsa

Intermezzo 18.

" Azért jöttem, hogy megnevettessem a szenvedőket...
Ahhoz, hogy igazán nevetni tudjunk, fogjuk meg a fájdalmainkat, és játsszunk velük."

Charles Chaplin

Mantra 1.

"... A félelem az elme gyilkosa. A félelem a kis halál, mely teljes megsemmisüléshez vezet. Szembenézek félelmemmel. Hagyom, hogy áthaladjon rajtam, fölöttem. És amikor mögöttem van, utánnafordítom belső tekintetemet, követem az útját. Amikor a félelem elment, nem marad semmi. Csak én magam."

Frank Herbert: A dűne

6 Dolog a Mikulásról amit mindig is tudni akartál...

1. Egyetlen fajta ismert rénszarvas sem tud repülni. De több mint
300.000 fajta élő organizmus létezik, amely még besorolásra vár és bár
ezek többsége ízeltlábú, vagy baktérium, nem zárhatjuk ki teljesen annak
a lehetőségét, hogy a Télapó mégis repülő rénszarvasok vontatta szánon
közlekedik.

2. A világon 2 milliárd gyerek (18 éven aluli) van. De minthogy a
Telapó (szemmel láthatólag) nem törődik a mohamedan, hindu, zsidó vagy
buddhista gyerekekkel, így a munka 15%-ra mérséklődik - 378 millióra (az
ENSZ Népességügyi Hivatala szerint). Háztartásonként átlagosan 3.5
gyerekkel számolva ez 91.8 millió otthont jelent. Feltételezzük, hogy
mindben van legalább egy jó gyerek.

3. A Télapónak, hála a különböző időzónáknak és a föld forgásának, 31
órája van feladata elvégzésére, ha feltételezzük, hogy keletrol nyugatra
halad (ami logikusnak tűnik). Így 822.6 látogatást tesz másodpercenként.
Ez azt jelenti, hogy minden jó gyerekkel rendelkező keresztény otthon
esetén 1/1000 másodperce van, hogy leparkoljon, lepattanjon a szánról,
beugorjon a kéménybe, megtöltse a zoknikat, a maradék cuccot szétszórja
a fa alatt, fogyasszon a kitett csemegékből, felmásszon a kéményen át,
vissza a szánra és átmenjen a következő házhoz. Feltételezve, hogy az
említett 98.1 millió megálló egyenletesen oszlik el a Föld felszínén
(ami persze nem így van, de számításainkhoz ez is megteszi), két ház
köztött átlagosan 1.2 km távolság adódik, a teljes útra pedig 117 millió
km, nem számolva azokat a megállásokat, amikre mindnyájunk rászorul
legalább egyszer minden 31 órában, plusz a táplálkozás, stb.

4. Ez azt jelenti, hogy a Télapó szánja mintegy 1000 km/s-os sebességgél
mozog, a hang sebességénél mintegy 3000-szer gyorsabban. Az
összehasonlítás kedvéért a leggyorsabb emberalkotta szerkezet, az
Ulysses űrszonda, mindössze 44.6 km/s-mal vánszorog, egy hagyományos
rénszarvas pedig 25 km-t tesz meg óránként - ha nagyon siet.

5. A szán rakománya egy újabb érdekes elem vizsgálódásunkban. Feltéve,
hogy egy gyerek sem kap többet, mint egy kozepes lego játékot (1kg), a
szán mintegy 321,300 tonnát szállít, nem számítva a Télapát, aki így
túlsúlynak minősül.
A Földön egy hagyomanyos rénszarvas maximum 150 kg-ot tud elhúzni. Még
ha feltételezzük is, hogy a repulő rénszarvas (lsd. 1. pont) 10x ennyit
húz, a szán nem mozdul 8, de még 9 rénszarvassal sem. 214,200-ra van
szükség.
Ez megnöveli a súlyt (ha magát a szánt nem is számoljuk) 353,430
tonnára. Csak az összehasonlítás kedvéért, ez négyszer annyi, mint a
vilag legnagyobb hajójának a Queen Elizabeth-nek a súlya. (A hajót a
Titanic katasztrófája után építették, 1962-ben vonták ki az
Atlanti-Óceáni forgalomból, most Los Angeles-ben áll.)

6. Ha 353,000 tonna 1000 km/s sebességgel halad, az nagy légellenállásba
ütközik - ez felmelegíti a rénszarvasokat, kb úgy, ahogy az űrhajók
felmelegednek, amikor visszatérnek a Föld legkörébe. A két
vezér-rénszarvas 14.3 milliárdszor egymillió (összesen 14300000000000)
Joule energiát nyel el másodpercenként. Vagyis szinte
azonnal kigyulladnak, felgyújtva maguk mögött az egész fogatot, miközben
fülsiketítő robaj hallatszik. Az egész rénszarvassereg 4.26
ezredmásodperc alatt ég el. Ekközben a Télapó 17,500-szor akkora
centrifugalis erőnek van kitéve, mint a Föld gravitációja (ez 17 ezer
g). Egy 120 kilós Télapó (ami röhejesen kicsi), mintegy 8,207,123
kilogrammos erővel préselődik majd szánja háttámlájának.

Konklúzió: - Ha a Télapó valaha is megpróbált karácsony éjszakáján
ajándékokat kihordani, mostanra biztos halott szegény.

Látogassátok meg szponzorunk blogját:
http://monsterbrains.blogspot.com/

>:D

Kocka és Tojás

Adott formák és terek függvényében kijelenthető, hogy ez a két szélsőség. Ezek szimbolizálják most nekünk kedves gyerekek a Rendet és a Káoszt. Höh!!! Merthamégismivan(?) akkor láthatjuk, hogy vizsgálatunk emez nemes tárgyainak, avagy elemeinek felépítése teljesen alkalmas és csak arra irányul, hogy kifejezze ezen 2 fogalmat. Nem több, nem kevesebb.

A Kocka:

Magától értetődő a x a x a. Pontos, arányos, mérhető. Gyakorlati funkciója nincs, önmaga mementója. Azért létezik, mert léteznie kell. Élek és síklapok határolta test. Csendes, udvarias és magányos. Ha fellököd, újra felveszi az alaphelyzetét. Megbízható. Bámulatos és igénytelen. Nem hat.

A Tojás:

Már maga a forma is felszültséget sugall: aránytalan, aszimetrikus, gömböjded. Nehezen marad meg a fenekén, könnyen elgurul. Nem lehet alapja semminek, és mindig hozzá kell igazodni (pl.: a tojástartó kialakítása), nem csapatjátékos, nem lehet megbízni benne, de nem azért mert köcsög, hanem mert a természete nem teszi ezt lehetővé. De érzékeny a környezetére, például fontos neki a meleg. És itt jelentkezik a nagy különbség a Kockával szemben: Azért létezik, mert (önös és önmagán túli) célja van. Csak mellékesen szimbolizál. Élet van benne, és az megtalája a módját, hogy érvényesüljön. Ennek tökéletes eszköze. Előbb-utóbb kinövi önmagát és még több tojást hoz létre. Semmit sem hagy érintetlenül.

Az triv, hogy valahol minden férfi kocka és minden nő tojás, de találja ki mindenki maga-magát. Játék ez.

Jó szórakozást!

Három dolog miatt örülök, hogy magyarnak születtem: a nyelv, a kaja és a lányok.

Monokróm

Néha elfantáziálok, hogy esetleg reboot.
Fejfájás ellen, ahogy ajánlják már régóta: csőből, kékacél, szájonát, egyenesen az agyba. (Ami butaság persze, mert szájon át sokkal fájdalmasabb és a hibalehetőség is nagyobb)
Azonban természetemből fakadóan nem érzem választás tárgyának az elmúlást.

Volt egy barátom (azt hiszem mondhatom, hogy barátok voltunk) aki haldoklott és úgy emlékszem végig nagyon dühös volt, meg kiabált, vergődött. Nem a halála miatt volt dühös, nem érezte igazságtalannak. Felvettem egy pár beszélgetésünket diktafonra, hogy majd később megírom az emlékére és 'Requiem' lesz a címe azt is kitaláltam, de nem sikerült egészen befejeznem. Félbehagytam.
A barátom kedvese mindenképpen látni akarta a jegyzeteimet, meg is mutattam neki. Rengeteget sírt. A következő két hetet együtt töltötték, szinte senkit nem engedtek a maguk közelébe én is csak egyszer beszéltem újra a barátommal három nappal a halála előtt. Ez lett volna az utolsó "interjúnk". Elmondta, hogy a kedvesével legtöbbször csak fekszenek, nézik egymást és nem bírnak mozdulni. Ez nem szertet, vagy szerelem, vagy egyszerű emberi ragaszkodás, vagy féltés, vagy szükség okozta kapocs. Persze ezek a dolgok is jelenvoltak, de azt mondta ez valami más. Azt is mondta, hogy beszélgettek arról amit írtam, de valahogy a kedvesének nem az jött le, ami neki és nekem. Ekkor megmondtam, hogy úgy érzem nem tudom befejezni, nem érzem értelmét. Nem haragudott, megértette. Ez volt az egyetlen alkalom a halála kapcsán amikor elkezdtem sírni. Nem a kudarcom volt az ami elszomorított és (bár ez kegyetlenül hangozhat) nem is az ő halála. Féltem, tudtam, hogy nem értené senki. Láttam magam előtt, ahogy az emberek okosan bólogatnak, hogy értik ezt a kapocs-dolgot is, meg az elmúlás katarzisát, meg a... és egyszerűen felfordult a gyomrom. Vajon én értem ezt a leckét? Kinek szól és kiről? Minek írtam ezt? A betegsége és haldoklása alatt/után ahogy beszéltek vele, róla, ahogy bántak vele, a családja, a barátai, nem volt összeegyeztethető azzal, ahogy ott fekszik egy ember, egy férfi, aki ott és akkor döbbent rá, hogy mekkora súlya is van annak, hogy... Valaki aki nem a halálában látja a tragédiát, hanem az életében amit hátrahagy. Hogyan is írhatnám le annak a mérhetetlen keserűségnek és békének a keverékét amit nekem próbált tollba mondani. És ez csak egy ember, csak egy élet. És nem arra jöttem rá, hogy mit számít az élete az enyémhez, a szeretteiméhez, vagy a világ millió másik haldoklójához képest, hogy én és a minden lett-e kevesebb, és teljesen leszartam, hogy "kiért szól a harang". Láttam elmenni egy világot. És a lecke ott motoszkált a papíron és ott motoszkált a fejemben és görcsberántotta a gyomrom és rázta bennem az üvöltést, hogy nem vagyok képes elmondani, mert nincs kinek. Ha valaki esetleg meg is érti, annak is csak szavak lesznek, józan gondolatok sorban. Senki sem fog tanulni belőle, mert számunkra olyan evidens az élet.
Én sem lettem okosabb, bölcsebb, megfontoltabb, nem lettem jobb ember. De rájöttem, hogy el tudom mondani amit nem lehet. Akkor is ha nincs kinek. Akkor is ha a világtól vagyok részeg. Akkor is ha nem merem.
Attól a naptól kezde sokkal komolyabban vettem magam. Attól a naptól kezdve sokkal kevésbé vettem magam komolyan.

Köhöm...

Priest: -Great Wall of Prophecy! Reveal to us God's will, that we will blindly obey!

Chorus: -Free us from thought and responsibility.

Priest: -We shall read things off you!

Chorus: - And do them!

Priest: - Your words guide us!

Chorus: - We're dumb!

...

Futurama

Édesanyám

"Társam a távirányító. Pittyegtetek adóról adóra, témáról témára, földrészről, kultúráról másik földrészre, másik kultúrára. Ugrások térben és időben. Bámulás a képernyőre, vágtató gondolatok egészen és nem egészen másról.

Az egyik csatornán természetfilm. A szélben hajlongó valami, kimondhatatlan nevű egzotikum… Egyes növények magvai évekig hányódnak terméketlen, aszályos vidékeken, sziklák között és száraz homokon, míg végül valamely állat bőréhez lapulva olyan talajra sodródnak, ahol kicsíráznak. A véletlen mellett szívósság is kell ahhoz, hogy virág szülessen. Sokan rendezkedünk be mostanában mag-létre.

Álmatlan hajnalon magyar nyelvű adás, angol felirattal. Egy cseppet sem forradalmár külsejű bácsi, háta kicsit meggörnyedve, munkásruhája kopott, de tiszta, mesél szenvedélyéről, a halászatról. Mely méghozzá varsával történik! Minden áldott nap ugyanúgy telik. Kopott fedelű kockás füzetébe gondosan, de olyan gondterhelt arccal, mintha legalábbis ő őrizné az atombomba indítókódját, jegyzeteli a rádióból a vízállásjelentést, mutatja: bizony, évtizedekre visszamenőleg hiánytalan a Duna hullám-leltár, hümmögés, hiszen az, hogyan mozog, hány fokos a víz, igencsak befolyásolja, jön-e hal. Majd irány a víz! Ugyanazon az útvonalon, ugyanabban a csizmában és ugyanabban az órában minden nap. Be a ladikba, ki a hatalmas varsát! Hát, most kevés benne a hal, több a gally, a bosszantó szemét, de nagy üggyel-bajjal meg lehet tőle szabadulni. Előkerül a collstock, az a régi fajta, sárga, kihajtogatós, gyermeki ujjat odacsípő. Ez sem maradhat el, meg kell mérni a halat, mert a méret alatti szigorúan megy vissza. A többi bekerül a szákba, adataik meg a fogási naplóba. Bizony! A másik kockás füzetnek is megvan a helye a táskában - dátum, centik, ugyancsak évekre visszamenőleg, historikus precizitással. És aztán a kissé ostoba riporteri kérdésre, miszerint aztán van-e hal?, elhangzik a világ bármely pontján megálló bölcs gondolat: van víz - van hal, nincs víz - nincs hal.

Magyar közszolgálati…Oknyomozó riportműsor (egy a sok közül) valami felháborító embertelenségről, példátlan pofátlanságról, rideg bürokratizmusról… Nekem meg, hogy hogy nem beugrik sok-sok hivatal és bank telefoncenterének szenvtelen komputerhangja (élő ember, akitől kérdezni lehetne, sehol az éterben) és valamiért Hamvas Béla. Íme:

„Sok millió előszobában folyik az emberi örömnek ez a beszennyezése. Beszélhetsz neki mézről és virágról, a szerelemről és a csillagokról, és az öröm imájáról, amely előtt az égi csarnoknak minden kapuja kitárul.
Ez itt hivatal, itt nem szabad beszélgetni, és nem szabad kopogtatni, és várni kell, amíg az írnok bent a kenyérhéjat rágcsálja, és az ablakon kibámul, és el kell merülni a béna és sötét nemlétezésben, és tűrnie kell, hogy az örömre szomjas szívet megpörköljék, mindezt meg nem fellebbezhető hatalommal, évezredes hagyománnyal, a magasabb közérdek nevében.”

Kattintás tovább. Fő műsoridőben, rögtön a dühítő, rémisztő, elborzasztó, keserű (történetesen gázáremelés) információk után jöhet a felüdülés: Tetőtől Talpig Szilikonos A-cska (mutatják is nemzetünk és a magyar nők büszkeségét, fémkesztyű, szemkápráztató rézruha – mintája? mintha egy mesebeli maharadzsa kedvenc feleségének nászköntöséről csenték volna le -, alig tud beszélni az ajkát dudorossá tett botoxtól, de nemigen vesztettünk sokat…, ) kutyája (mennyit költhet a kajájára, az ebkozmetikusra? telik a feslett életből) megharapott egy nénit. Hát, ez aztán a hír! Méghozzá exkluzív… (?!). Na, őt aztán, ahogy a színen menetrendszerűen következő Bulvár D-kát sem igen foglalkoztatja jövedelmező „munkája” közepette az axióma: minden férfi egyforma, csak a gyári számban különböznek. Annyit tudnak ők a mai magyar valóságról, mint amennyit a teafüvek a Kelet-indiai Társaságról.

Na, itt a társamat (amint már említettem, a távirányítót) a piros gombjánál fogva kiiktatom, olyan indulattal nyomom a kikapcs gombot, hogy érzem, kifehéredik a hüvelykujjam. Laza mozdulattal a paplanhoz vágom. Aztán csapom magamat én is a fal felé, sértődötten háttal ennek a fenekestül felfordított világnak. Az ablakon már felsejlik a pirkadat. Az ébrenlét és késői álom határán (ilyenkor ringatom magam a vágyaimmal, mi mindent vennék, ha…) még szaggatottan, valahonnan a kisagyam tájáról felötlik egy sztori. Élt egyszer egy öreg bölcs, akinek nem volt semmije, mégis boldog volt. Diogenésznek hívták. Meghívta őt egyszer a házába egy dúsgazdag ember, akinek bezzeg mindene megvolt. Volt háza, volt kertje. A kertben oszlopcsarnoka, az oszlopcsarnokban tíznél is több szobra. Fürge szolgák aranytálban hoztak a vendégnek kézmosóvizet, ezüskupába töltötték neki a bort, bíborszőnyeget terítettek még a pázsitra is a talpa alá, hogy mezítelen lába ne legyen nedves. Diogenész csak ámult és bámult. Végignézte a lakószobákban is felhalmozott kincseket, a minden szegletben terpeszkedő műremekeket, megcsodálta az elibe rakott drágaságokat. Amikor a vendéglátója kikísérte, az ajtóból még visszanézett, majd összecsapta a kezét: hihetetlen, hogy én mi minden nélkül tudok élni!

Álmában Diogenésszel vigasztalódik egy többgyerekes, alsó-középosztálybeli értelmiségi nő, 40 és 50 között.

Beteges? Patológiás? Az hát. A reggeli első kávénál még a diagnózist is meglelem. MBVH. Azaz Mind Be Vagyunk Hülyítve."

SZJ

Roy Andersson - "Härlig är jorden"(World of Glory) p.1

Roy Andersson - "Härlig är jorden"(World of Glory) p.2

Link

akinek esetleg kell a mindennapos... nem csak az okoskodás.
http://soap-and-brimstone.blogspot.com/

Enciklopédia Titanica 1.

Mindenképpen süllyedünk, de nem mindegy, hogy hogyan. Azoknak akiknek amúgyis és azoknak is akiknek nem biztos. Kezdőkhöz talán, de mindenképpen fontosnak látom közzé tenni miről is szól ez a tripp. Bár kicsit tan.

Cinikus: A közönyt és az igénytelenséget a legfőbb erénynek tekintő, az élet örömeit és szépségeit, valamint a fenálló intézményeket és erkölcsöket megvető ókori görög filozófiai iskola híve. (Szókrátész halála után egyik tanítványa Antiszthenész összegyüjtötte a többieket a kynosargesi gimnáziumban, mely Hercules temploma mellett volt. Az iskola először Antiszthenész nevét viselte, később cinikusoknak csúfolták a tanítványokat, mert úgy éltek, mint a kutyák (görögül kutya a.m. kion), amely szó a gimnázium nevében is benne van. A cinikusok Szókrátész nyomán főelvül vallották, hogy a legfőbb jó az erény, csakhogy ez erényből kizárták a kéjt, a tudományt, a szépséget, az egészséget stb. Mindez fölösleges, a műveltség csak rontja az erkölcsöket, vissza kell térni a természethez; a bölcs beéri maga magával, nem szorul semmire és senkire. A cinikusok lenézik a társadalmi életet, néha az illendőséget is és mainapig cinikusnak nevezik, aki az illendőség szabályait szándékosan sérti. A cinikusok majdnem mind szegény emberek voltak, az alsó néposztályból valók s hatással nem voltak korukra. A cinikus iskola egészségesebb eszméi feltámadtak a sztoicizmusban. - Cinizmus, a szemérmet és külső tisztességet megvető magaviselet.)

Mizantrópia: Általános gyűlölet és bizalmatlanság érzése az emberi faj irányába. Nem feltétlenül társul inhumán, antiszociális vagy szociopatikus viselkedéssel az emberiség felé, sőt afféle válaszreakció annak a jelenben gyakorta megfigyelt negatív vonásaira.

Mokolya(c): A köldökben keletkezett szösz, melyet a hasszőrzet választ ki az általunk viselt ruhadarabból, majd továbbítja és gyűjti azt "púpunkban". Egyetlen logikus magyarázat ennek szükséggességére az, ha a köldök fázására indított reakcióként írjuk le.

Bakamák(c): A lábujjközben keletkezett mokolya-szerű, szösz alapú sodormány. Megfelelő érlelés után ételmérgezés okozására kiváló, gyűjtése szociális szempontból nem javallott. (Bizonyos cipőt nem ismerő dél-afrikai törzsek szakrális áhitattal imádják a bakamákat és pici házakat és egész falvakat építenek nekik néha, és képesek egész nap ezekkel játszani.)

A reményhez 2.

Legutóbb ott tartottam, hogy reménykednek...

Had mondjak nektek valamit a reményről kedves gyerekek és ezzel senkit nem akarok összetörni, és nem akarok életeket tönkretenni, és senkit sem akarok mentálisan elpusztítani:

AKI REMÉNYKEDIK AZ SZARBAN HAL MEG!

A remény elhomályosítja a tudatot, olyan mint a félelem.

"A félelem az elme gyilkosa, a félelem a kis halál..."

Aki reménykedik az nem látja tisztán a célt, nem gondol bele, hogy milyen kockázatokkal kell számoljon miután elérte amit akart, nem méri fel az erejét. És ami a legfontosabb: Nem tesz meg mindent. Mert aki reménykedik az teret enged annak a csalfa valóságnak, amit ő maga gyártott a képzelt cél köré, és ezzel máris olyan energiákat pazarol, amik lehet pont kapóra jönnének az utolsó 2 lépésnél, és amint veszni vélik látni vágyott ügyüket, azonnal elkeserednek és befordulnak és megadják magukat a depressziónak és a szomorúságnak, és önigazolást nyernek ezek révén. Ahelyett, hogy kűzdöttek volna még egy kicsit, feladják, elfutnak.

Sajnos nagyon kevés dologot kapunk ingyen és bérmentve ezen a világon... az emberhez nem vágják hozzá a boldogságot minden utcasarkon. Működni és tenni kell azokért a dolgokért amikre vágyunk és ebbe - én úgy érzem - nem fér bele a reménykedés.

Hasznos Holmik 8.

Újra eljött az idő, hogy bemutassuk a Stella Díj idei évi jelöltjeit. Stella név a 81 éves Stella Liebeck előtt tiszteleg, aki sikeresen perelte 2.9 millió dollárra a McDonald's étteremláncot miután harmadfokú égési sérüléseket szenvedett a magára öntött kávétól. Ennek emlékére osztják ki minden évben a Stella díjat az Egyesült Államok legnevetségesebb kártérítésiperének. S most következzenek az idei év jelöltjei:

1. Kathleen Robertsonnak (Austin, Texas) 780,000 dollárt itélt az esküdtszék mert egy bútorboltban áteset egy szaladgáló kisgyereken és eltörte a bokáját. Az üzlet tulajdonosát meglepte az ítélet, mert a szaladgáló kisgyerek Kathleen Robertson gyermeke volt.

2. A 19 éves Los Angelesi Carl Truman 74,000 dollárt és orvosi kiadásainak megtérítését kapta, mert a szomszédja áthajtott a kezén Honda Accordjával. Mr. Truman nem vette észre, hogy valaki ül a kocsi kormányánál, miközben megpróbálta ellopni a gépkocsi dísztárcsáit!

3. Terrence Dickson (Bristol, Pennsylvania) kifelé tartott abból a házból amit éppen kirabolt. A garázson keresztül próbált kijutni a házból, de mivel az ajtónyitó automatika meghibásodott nem tudta kinyitni. Természetesen megpróbált visszajutni a házba, de a garázst és a házat összekötő ajtó bezárult miután becsukta maga mögött. A ház tulajdonosa éppen nyolc napos vakációját töltötte, ezért Mr. Dickson nyolc napig a garázs rabja maradt. Egy rekesz Pepsin és egy nagy zsák kutyatápon élt egy hétig . Beperelte a tulajdonos biztosítóját, mert a helyzet túlzott mentális kínokat okozott számára. Az esküdtszék 500,000 dollárnyi kártérítést ítélt neki.

4. Jerry Williams (Little Rock, Arkansas), 14,500 dollárt és orvosi kiadásainak fedezését nyerte, mert a szomszéd vadászkutyája megharapta a fenekét. A vadászkutya a szomszéd bekerített kertjében volt láncon. A kártérítés kevesebb volt, mint vártak, mert az esküdtszék úgy érezte, hogy a kutyát enyhén provokálta Mr. Williams azzal, hogy folyamatosan légpuskával lőtte.

5. Egy Philadelphiai éttermet 113,500 dollár kártérítés megfizetésére kötelezték, miután Amber Carson (Lancaster, Pennsylvania) elcsúszott a földre öntött röviditalon és eltörte a farkcsontját. Az ital azért volt a földön, mert Ms. Carson kb. fél perccel korábban a barátjára öntötte miközben vitatkoztak.

6. Kara Walton (Claymont, Delaware) sikeresen perelte egy disco tulajdonosát, mert leesett a toalett ablakából és kitörte két első fogát. Ms. Walton megpróbált lelépni a szórakozóhelyről a WC ablakon keresztül, mert nem akarta kifizetni a 3.50 dolláros számlát. 12,000 dollárt és fogászati kiadásainak fedezését ítélte az esküdtszék.

7. Talán az idei befutó Mr. Merv Grazinski (Oklahoma City, Oklahoma). Mr. Grazinski vett egy vadiúj 32 láb (majdnem 10 méter) hosszú Winnebago lakókocsit. Első útján hazafelé az autópályán beállította a sebességet 110km/h-ra, majd elhagyta a vezetőülést és hátrament, hogy készítsen egy kávét. Mint az várható volt a lakókocsi letért az autópályáról, összetört és felborult. Mr. Grazinski beperelte a Winnebagot, mert nem jelezték a használati utasításban, hogy menet közben nem hagyhatja el a vezetőülést. Az esküdtszék 1,750,000 dollárt és egy új lakókocsit ítélt meg Mr. Grazinskinek. Ezekután a cég megváltoztatta a használati útmutatókat, hátha még egy ilyen balfasz vesz tőlük lakókocsit.

Amerika: az ország, ahol megéri idiótának lenni.

Károly bácsi emlékére...

Tegnap furcsa dolog történt velem. Félteve őrzött látomás, amit megosztok azzal, akivel érdemes.
Találkoztam egy öregemberrel. Nem, ez így csúnya. Találkoztam egy jól öltözött idős úrral. Az időről beszélgettünk, mármint megkérdezte mennyi az idő és én megmondtam. Erre megkérdezte tényleg annyi-e. Erre azt válaszoltam egy félmosoly kíséretében, hogy persze tudom hogy az idő nem létezik.
- Aha! Nade honnan tudja??? -kérdezte nevetve. Ekkor fecsegésbe kezdtem, hogy az idő maga abszurd fogalom, és hogy vagy tartam, vagy szubjektív szemléleti forma, vagy..
De leintett.
- Emberem! Tudja maga mennyi ideje van még hátra? Nem tudtam. Nevetett. Azt mondta csak az az ember van tisztában az idő fogalmával, akinek már nincs.
Logikus. Ezzel el is merengtem volna, de tovább beszélgettünk. Kiderült, hogy tüdőrákja van, és évekkel ezelőtt eljött otthonról, mert nem bírta nézni, ahogy a családja szenved miatta. Diplomás volt, történelmet tanított régen és jóideje az utcán élt. Mikor szóvá tettem, hogy nem látszik rajta, elmondta, hogy már csak néhány hete van hátra és hogy mostmár nem fog kuporgatni. Pár napja valami olcsó szállóban lakik és vett ruhákat abból a pénzéből ami maradt. Most meglátogat régi helyeket, épp galambot ment etetni az iskolához ahol anno dolgozott. Elmesélte mit fog még csinálni. Egy festmény jutott az eszembe. Az egész beszélgetésben az volt a megdöbbentő, hogy egyáltalán nem volt szomorú. Sőtt, néha csak azért nem nevettük el magunkat mert ilyen téma mellett nem illik. Persze cinkos pillantásokat váltottunk. Megkérdezte hány éves vagyok és én megmondtam. Aztán megkérdezte hogy én mit fogok "még" csinálni, megmondtam.
- Akkor eggyezik az izlésünk! - mondta és mostmár nevettünk. Itt rövid csend támadt majd megkérdezte, hogy és velem mi van. Ekkor szintén röhögtünk, és én majdnem azt válaszoltam, hogy én is haldoklom, de a jólneveltségem közbeszólt ami nagy kár mert szerintem fetrengett volna. Szerintem látta rajtam, hogy valami ilyesmit akartam mondani, mert azt mondta, hogy az idő lehetőségek sorozata, és döntésekben mérik. Ő amikor megtudta, hogy gyógyíthatatlan, öngyilkos akart lenni, de gyáva volt. Most azt kívánja bárcsak elütné valami. Még beszélgettünk egy kicsit, a padon ülve és sok metró elment már, mire felémfordult és a szemembe nézett. Tudta, hogy tudom, hogy igazat mond. Látta, hogy nem vagyok szomorú és nem sajnálom őt. Köszöntünk, és a következő metróval elment. Én még ültem egy kicsit. Nem úgy gondoltam rá, mint valakire aki meg fog halni. Galambot etetni ment.
Azt mondta örül, hogy velem futott össze. Nem emlékszem rá, hogy valaha is kaptam volna szebb dícséretet.

2005. november 11.

Intermezzo 17.

"Akármilyen furcsa: a valóságot mindig azok az irodalmi művek közelítik meg a legjobban, amelyeket a legkevésbé tartunk valószerűnek."

Aldous Huxley

Intermezzo 16.

"Amikor egy Buddha megjelenik a földön, akkor mindig sok "bajt" okoz. De ez ellen nem tehet semmit; túláradó örömét, eksztatikus csöndjét egyszerűen meg kell osztania. Meg kell ráznia, fel kell ráznia az alvajárókat, és persze nem mindig tetszik az embereknek, ha megzavarják álmukat. Ki hálás azért, ha felrázzák álmából? De egy Buddha mindig könyörületből ráz; ha egyszer felébredtél, akkor felébred benned a könyürület is. Ha száz embert megráz, akkor abból tíz, csipás szemekkel pislogva, megsejti a lehetőséget, de csak egy fog tényleg felébredni. A több kilencvencven dühösen a másik oldalára fordul."

(Sw Yogabeej)

Koboldok

Vannak olyan napok amiknek nem kéne lenniük.
Ez most pont egy olyan nap.
Kerek fenéken ül a semmi a szájában cigi lóg és BÁMUL.
Nem vagyok elég álmos, hogy aludjak,
De elég fáradt vagyok, hogy ne menjek sehova.
Elvesztettem a távirányítót az élethez.
Pipázok és hatalmas, dagadt szürke birkák ugrabugrálnak a fejem körül.
Az egyetlen dolog amit ma csinálni szeretnék, az odakint úúútálja a világot valahol.
Próbálok hasznos időtöltés után nézni és mosogatni vagy takarítani.
De minden sarokból előkerül egy-egy méteres fekete hajszál.
Bah! -és szörtyögve dúzzogok tovább.
Aztán megjönnek. TE JÓ ÉG!
Egymás után püffögnek be egy pici ajtón.
"Mérhetetlenül örülök, hogy komoly, rántotthússzerű éber óráiból ránk pazarol egy párat drága uram!" - mondja az egyik kellő komolysággal a hangjában és mérhetelen vigyorral a pofáján.
"Elvétve ugyan, de nyilván előfordul, hogy eszébe jutunk, kedves Mester!" - duruzsolja behízelgő képpel a másik.
"Mi sem felejtettük ám el nagyságodat, legmorcosabb, minden morcosak közül!" - közli gonosz kicsi mosolyt és pengéles apró fogakat villogtatva a harmadik.
"Nem vagyok adócsaló!" - rebegem félénken, erre tüdőszaggató, sipákoló görcsös röhögésbe kezd mindhárom, és a térdüket csapkodják féktelen jókedvükben.
"Ha meg nem sértjük, drága Mester és ha ideje engedi és van gusztusa elviselni az olyan alantas férgek társaságát, mint a magunk kicsi kompániája, akkor esdekelve kérnénk... egy képet Mester, mindhármunkról." - kérlel a csuklyás, ahogy az őszinteség gyalázatos utánzata vitustáncot jár sunyi vonásain.
"Apró kérés nemde, Nagyságos uram? És bőséggel megfizetnénk a fáradozásait." - csicsergi a társa. Horgashátú vézna teremtés kalapját gyűrögeti, majd zsákot vesz elő és elémszórja az asztalra "kincseit": törött gyémántokat, karcos öreg tükröket, tetem-meleg kövér pondrókat, faragott apró csontokat, haldokló csecsemők ajkáról lopott utolsó lélegzetet. Koboldpénz.
"És mire a hajnal pirkad, alás szolgáidként eltűnünk, ahogy jöttünk, ígérjük." - esdekel a harmadik, ahogy közelebb totyog, falábai úgy kopognak a parkettán, ahogy a halál szalad ravatal napján a koporsófedélen.
Én pedig szélesedő kegyetlen mosolyuktól kísérve tollamért és egy ív papírért nyúlok, és a pipaparázs rosszalló sercegése mellett munkához látok.

A magas fekete alaknak éjjel az ajtóm előtt üzenem: A nyomorult kurva anyádat, azt a hullamosó törpét, hogy kilenc rézfaszú ördög kergesse a pokol kapujáig.

Meg vagyok bántva.

"A Halu nagyon bebaszott és leégett a haja, mert belelógott neki a tábortűzbe mikor lepihent annak melléje Ő." avagy " Budapestbe' nincs elég sáv! "

Új publikálatlan Wass Albert töredékek vasárnap, 2006. június 4.

vitéz Kisbögyörőssy Ekremkemál Atatürk

Fantasztikus felfedezésre bukkant egy volt csendőrtiszt:

Mottó: "Szabad-e megfújnom szittya lantomat?" (Habsburg József főherceg)

Mikor az értő közönség épülésére közreadjuk gróf Alsóhitlerfalussy WaSS Albert eleddig homályban maradt műveit, előljáróban néhány megjegyzés engedtessék meg nekünk. 1998-ban, a mester tragikus halála után a clevelandi Nyilasház bukolikus reterátjának átépítésekor a nigger kubikusok különös kéziratokat találtak. A lelet megtisztítása után kiderült, hogy az ürülékbe hányt injekcióstűk és protézisek között igazi kincsre: a Mester posztumusz műveire leltünk.

Azóta a WaSS-hagyaték avatott gondozói, a Görény-fivérek Könyvkiadó és a Czikiváry Nyálastestvér Alapítvány kurátorai kiderítették, hogy a Mester e töredékeket "Visszanéztem utamon, oszt pofára estem" címen kívánta kötetbe rendezni. Jelen kötet szerkesztője a műnek inkább - bölcs belátásról téve tanubizonyságot - a műfaji utalástól sem mentes "Potyadékok" címet adta, érzékeltetve evvel a kézirat meglelésének már-már misztikus-csodálatos körülményeit. Tette ezt pedig abban a reményben, hogy a Mester a Magyar Mennyek egy fellegén ülve ennek láttán egyetértőn elmosolyintotta magát.

Cleveland, Jóasszony Éve, Szent Mókus Havának idusán.

vitéz Kisbögyörőssy Ekremkemál Atatürk, nyug. csendőrtizedes

-----------------------------------------------------------------------------------------------

Transzszilváni pásztornóta

Én a pásztor ideállok A Hargitán transzhumálok Hegyre föl és völgybe le Kilóg az ember bele

"...És akkorton-tájban böhöm borzfingnyi szélfuvallatok kacsaríntottak nagymagyar agyaram vásott lyukaiba, ahogy orcázatom beléfordítottam a sajgó trianoni orkánba én, a góbé grófházi, grófi szarházi, a czegeházy palotagróf, hogy acélizmú karom lendíthetve bűzkucsmás oláhot, nemzetrontó szatócsfajtát, liberális kommenistát a vereshabú-vérturos Fityfirittybe küldjek bele én. Mert a Fityfiritty csak folyik, folyik, elfolyik, a rá jellemző flegma unottsággal hömpölyög tova. Mert lehullik majd a veres dávidcsillag, a sárga vöröscsillag, lehanyatlik a veres trikolór, s tilinkózva-tárogatva felemelkend nemzetem. Kis parázs vagyok csak a világ nagy hamvvedrében én, büdös kövér szivarhamú és pipamocsok közt rejtezem, és paplani magányomban ennenmagam fertezem, csak jönne már egy pántlikás leányluk, hogy belévethessem tiszta-cudar magom, árja déenesem..!"

(A "Veres csillag, be csúnya vagy, de én teccem enmagamnak" c. lírai regénytrilógiából)

Férfias játékok...

Eljött az a pont, ahonnan kezdve lehet engem gyűlölni. (ha esetleg még nem adtatok magatokra eléggé ahhoz, hogy kikérjétek magatoknak a világmegváltó mindentudó ömlengéseimet az "életről" és a "de kurva ostobák is vagytok..." kommentjeimet itt ott... )

Ma el fogom mondani mi a véleményem a férfi nemről és a férfiasságról általában... nem könnyű meló, akinek nem inge, nem kenyere, gyenge az idegrendszere annak a jobbfelsősarokban elhelyezett kicsi X-et tudnám ajánlani mint menekülési útvonalat. MOST.

Minden férfi igazából gyerek. Ahogy idősebbek lesznek csak a játékaik lesznek nagyobbak és drágábbak. Félreértés ne essék én magam is gyerek vagyok belül, csak én nem tagadom ezt. Elfogadom és dédelgetem a bennem megbújó kisfiút, mert ha egyszer felnő, szeretném ha azt vidáman és boldogan tenné, nem szigorú korlátok és szabályok között folyton fegyelmezve, mert a saját gyerekemmel sem tervezem, hogy így fogok bánni. Az ismert történelem során az egyetlen igazán hathatós módszer szerintem ami végül képes kiölni egy férfiból a gyerket az a háború, és ezzel mondanék ellent biznyos feminista tanulmányoknak, amik szeretnék ostoba dominanciaharcként és faszméricskélésként feltűntetni a háborút, mintha az csak afféle "pasi-dolog" lenne. A háború gáz, a háború mocskos, és ezt csak azok tudják igazán akik ténylegesen részt vettek efféle "kanbuliban", de erről majd máskor. ( A háború az a momentum, amikor mi faszik nagyeséllyel rájövünk, hogy még gyerekek vagyunk... és hogy ez most nem játék, persze lehet, hogy a tesztoszteron majd elintéz mindent haha!!! )

Férfi értékekként általában a határozottságot, bátorságot, bölcsességet(!), agressziót, helytállást stb... stb... szoktuk felhozni. Machismo: a kőkemény, ellentmodást nem tűrő, megzabolázhatatlan, tehát eltúlzott "férfiasság". (Ennek ellentéte a "mariannismo": a teljes odaadás és szó nélkül tűrés, sőt rajongó szeretet a nők részéről. Egyfajta "kussolok-otthonvagyok-gyereketnevelek" magatartás, amit szerncsére a latin országokon kívül csak szappanoperákban láthatunk.)

Ehhez képest mit látunk ma?

Valahol egyetértek a feministákkal a "férfi-uralom" elképzelésével kapcsolatban, mert ha generációról generációra azt hallgatják a pasik és lássuk be főleg az anyjuktól, hogy ilyen és ilyen kell legyél, akkor ne csodálkozzunk, hogy pár nemzedék alatt teljesen eltölti őket önön nagyságuk remek érzése, és/vagy az érzés hiánya okozta frusztráció. A "teremtés koronái" hamar beleesnek abba az illúzióba, hogy mivel fütykösük van, ezért ők automatikusan rendelkeznek ezen értékekkel. A keserű igazság pedig az sajnos, hogy egyáltalán nem, ezeket az értékeket, -mint kb. mindent- tanulni kell, és ehhez bizony példaképekre van(lenne) szükség. Namármost a tv-ben látott férfiak (kovbojok, indiánok, űrhajósok, BATMAN) nem kifejezetten a legjobb mintát nyújtják egy gyerek számára, többek között azért sem mert ezeket a műsorokat is pasik készítik, hogy megmutassák, hogyan KELLENE viselkedniük egy férfinak, holott persze fogalmuk sincs, honnan is tudnák, ők is csak a jól ismert közhelyeket halották gyerekként. Tehát ez afféle ördögi kör.

A legjobb természetesen az élő példa lenne, dehát megfigyelhető minta, hogy apu:
- Sosincs itthon
- Gyengeelméjű
- Alkoholista
- Csak minden második kedden találkozunk, de olyankor nagyon kedves
- Gerinctelen
- Inkompetens
- Egy kiborgizált hörcsög érzelmi szintjén teng-leng és néha elveri anyut...

Ez a múltban sem volt másként Európában például. Viktoriánus erkölcsök között nevelkedett gyerekként például azt láthattad, hogy apu zárkózott, távoli, elérhetetlen, méltóságteljes és mikor felnőttél elmész ugyanabba a klubba, mint apu és rájössz, hogy ott sok hasonló arc van, de itt hallhatsz disznóvicceket és csöcsökről beszélgethettek egész nap, ami vicces.

Számtalan példát mondhatnék még a belső fogyatékosságainkra, amiket nagyszerűségünk tudatában nem vagyunk hajlandóak kiküszöbölni, (miért is tennénk nemigaz???) vagy a keserűségünknél fogva csak halmozunk. A férfi önérzete pedig egy gyerek önérzete kedves olvasók, amit ha megsértesz durcázni kezd és képtelen faszságokkal vág vissza, felemlegeti, hogy te meg kövér vagy, lóg a melled, horkolsz... stb. A Férfi tökéletes, mert ilyennek nevelték a századok és főleg anyukáik, (ezzel nem mentegetni szeretném magunkat, ez tény, mikor anyu kislány volt ő is azt tanulta, hogy ilyeneke a pasik) mivel apu éppen elfoglalt, vagy nincs, vagy segíts anyunak bedeszkázni még egy ablakot, majd szaladj az emeletre és bújj el, mert megtaláta a sufniban a baltát.

Ohh.. igen. Tesztoszteron. Az "öldmeg-vagy-dugdmeg" hormon. A hím agresszió és/vagy "nemződüh" kétséges módon egészséges, de mindenképpen természetes velejárója a férfiságnak. Rengeteg remek és tanulságos sztorit és kiselőadást tarthatnék a hím agresszióról, de most inkább csak annyit mondanék, hogy NEM MENTSÉG. Én magam (és ezzel nem felvágni akarok) püffedek a tesztoszterontól, huszonéves létemre iszonyatosan kopaszodom és rettenet hód lóg az arcomon, mégsem ütöttem meg soha nőt (csak ha kérte :P), még akkor sem mikor igazán megérdemelte volna a környezetem szerint is.
Ha két férfi egymásnak esik, az nem szép, de valahol fair, és hormonális vezérlése folytán természetes dolog, ahogy a versenyelvűség is és a többi. De kezet emelni egy nála gyengébb bármire... főleg ha a saját szerettei/családja az, az számomra (és evolúciós szempontból is) elfogadhatatlan.

REAL MEN DO NOT RAPE! Az igazi férfiak nem erőszakolnak meg... senkit, soha, sehogy NEM.
"Az igazi férfi elveszi, amit akar!" ezt ma este hallottam egy illuminált tagtól. Nos, szerintem az állatok és a gyerekek tesznek így. De ne legyen az, hogy így kifakadásom végén nem mondom el a tanulságot.

Fiukák jól figyeljetek!

Szerény véleményem szerint:
- Az igazi férfi megdolgozik azért amiben hisz és amit szeret, csak akkor adja fel ha nincs más lehetősége.
- Az igazi férfi felneveli a gyerekeit. (ilyen csoda lénynek lenni bizony felelősséggel jár)
- Az igazi férfi (hamár úgyis bölcsebb elvileg) érveket és nem az öklé használja a családi vitában. (ez egyfelől praktikus is, ha tekintélyt szeretnél szerezni mondjuk a gyerekeid előtt, amit lássuk be ki ne szeretne)

És most be is fejezném hiretelen... volna még valami de talán majd később...

És itten a játék nektek srácok és annak aki szereti!
Kaligulát irányítva gyilkold halomra Róma dekadens polgárait 26 féle fegyverrel... ha van mikrofonod abba üvölthetsz és höröghetsz mert az feltüzeli Kaligulát. Fantasztikus játék tényleg. Abban a szellemben linkelem most ezt be, hogy az erőszak a képernyőre és nem az utcára való, vagy anppaliba ha már itt tartunk úgyis.

http://www.adultswim.com/games/vivacaligula/index.html

Zsánerképek 2.

Mert úgy gondoltam ez már nagyon a vége... mert az ébresztőt nem hallottam, hanem bizserget. Kopogott a delírium az ablakon és mégis átfordultam és megszólítottam az álmomban látott nőt, hogy megint nem jött el az apokalipszis. A csak morgott valamit, űtünk, pipáltunk. Mikor belül üvöltve szorgoskodni kezdett úgy döntöttem elmegyek megnézni honnan jön a fény. Az utolsó pillantás amit az arcára vetettem azt az illúziót keltette, hogy ő bizony sír... csak a könnyei befelé potyognak, fáradt az én kincsem.
Ezérthát csekkoltam lapulnak-e a borostyánban töcskék, de aztán magamat kinevetve tovább álltam merthogy ahhoz még túl korán volt. Elindultam hazafelé, ahol a hideg képzeteim várnak felakasztva rendben a fogasra, és közben még tekergett egy kicsit a talpam alatt a város, álmosan mocorgott, kuncogó zsömlékkel megrakott kegyetlen külsejű dömperek fújtattak mindenfele és kedélybeteg forgalmi lámpák pislogtak még vaksin. Valamely tréfás isten elébem rendelte a szerencsétlenségéről meggyőződött főpincért, aki kávéját kavargatva, bizonygatta magának teljes átéléssel, hogy a sors kegyetlen és főleg huncut, kolbászos szájszagú pedofil öregember lehet, hogy mindig vele rázatja ki egy savanyú cukor fejében ősöreg ráncos fütykösét, ám amikor meglátott, minden gondja elszálhatott valószínűleg mert együttérzéstől át meg átjárt hangon hirtelen felémnyújtotta a csészéjét és ilyettén szólt: Kéred?
Valószínüleg elmúlt a reggeli frisseségem és vele vajmi emberi tartásom amit tündérkém csöpnyi vackában még remegve őrizgettem, de azért csak elhárítottam köszönettel és a szemem már egy kirakat üvegablakáért pásztázta a teret, mert nem hittem el, hogy nézhetek ki ilyen szarul. Végül nem győződtem meg kedélyes másságom újszerű árnyalatáról, viszont itthon az ajtón belépve konstatáltam a kuplerájt, ami csöppet sem bizalomgerjesztően a fotelomban pöffeszkedett. "Röhhh..." - mondottam és statikuskáosszá rendezésébe kezdtem. Ezt akkor függesztettem fel mikor ráébredtem mennyire éhes vagyok. Kilépve a grundra tapasztaltam a minden nyitott ablakból áradó, barna illatokat... Ó.
Pörkölt arabica, espresso, kapucsínó, instant diák-duzzasztó, és kancavigasztaló... Éjfekete képzetek, mézédes marasztalások, kormos, kaparó mégis gyengéd szellőként körüllengték az udvart táncoltak, feleseltek és kergetőztek a kicsi kanalak és csészék csilingelésére. Kofffffffein.
Megettem életem legkiadósabb és legkövérebb gyroszát és nekiláttam a napi semmittevésnek, csak úgy szokásos módon két vállal és dolgoztam, rajzoltam, énekeltem, szerelembe estem, felocsúdtam, rákendrólóztam és körbe körbe jártam a szobát, mocskos idiljeimet és páratlan zoknikáimat keresve, hogy ha ma visszamegyek a Rengetegbe, tudjak kortalan örömöket vinni ajándékba a nagyvilágból.

Mert úgy gondolom, hogy ez egy jó nap.

pléh-lotyó

Az első nő aki sört szült... ne tolakodjanak uraim...

Országimázs

Ha van egy kis időd...

Az országunk, ahogy talán csak mi szeretjük...

Nagyszerű képek.

http://sufni.hu/pixelpost/index.php?x=browse

Köhh...

A minap volt valami esemény, aminek hatására 16-17 éves forma gyerkőcök üvöltése köszöntött, ahogy én és kedves MFFANBÉ (Mentálisan és Fizikálisan Felettébb Atraktív Nőnemű Bajtársam az Életben) felkonvergáltunk a Blue Line egy járatára. Ritmikusan ismétlődő artikulátlan üvöltésük tudatta minden jelenlévővel, hogy kicsiny országunk nagy győzelmet aratott ma valószínüleg fociban (fasisztoid karlengetéssel kísért "mocskos zsidók" és "juden raus" felkiáltásaikkal pedig hihetetlen benyomást tettek a nagyrészt külföldiekből álló utazóközönségre; Nacionalista érzelmű elkényeztetett korcsok vs. Országimázs 3:0) ... és ez engem teljesen hidegen hagy. El is mondom hogy miért.. a foci nem sport. Nincs benne elég vér, vagy agresszió. Persze minden sport agresszívitása a játékosoktól függ, de a foci alapból nem ilyen. A foci játék, a foci fárasztó.

A klasszikus olimpiai "játékok" példáján láthatjuk hogy az úgynevezett "sportok" békeidőben a városállamok közötti nem vérre menő (ezt hívják ma úgy viccesen hogy barátságos mérkőzés) vetélkedés volt ergo "háború pótló". Nem is tartozott közéjük a labdarúgás. Gerelyhajítás, birkózás az igen. Hogy miért? Mert ezekre a játékos vetélkedésekre való felkészülés pont azt a típusú igénybevételt és metódust követelte meg, mint a katonai kiképzés. Pompás nemde?

Az ember eredendő agresszívitását sikeresen és konstruktívan képes kiélni a sportokon keresztül, nagyszerű volna ha az átlagember lehetőségei megengednék neki, hogy a mindennapos felgyülemlett feszültséget jobbhíján ne a gyengébbeken (családján, gyermekein, kedvesén) vezesse le, hanem irányított körülmények között, mondjuk egy másik felbőszült felebarátján. De az üvöltés-terápia is segíthet lásd korábbi post.

Tehát például a jégkorong zseniális sport. Drabális tagok, iszonyat sebességgel zúzzák egymást a jégen. Csodálatos! Ahol a legtöbbünk megállni is képtelen, ők hihetetlen könnyedséggel suhannak, átadnak, cseleznek, kitérnek és BUNYÓZNAK! Felkenik egymást a palánkra, testtel szerelnek és úgy általában kellemetlenül viselkednek a jégen, különösen a fizikai csapatok.
A rögbi a másik példám, ahol a "fuss a kővel" aktus történik teljes átéléssel, ami lássuk be igazán férfias elfoglaltság. Hihetetlen élvezet nézni, ahogy 2 csapat (védő felszerelés nélkül, merthát nem nyuszik ezek a fiúk, mint az amcsik) megpróbálnak egy darab disznóbőrt eljuttatni A-ból B-be és közben elpusztítják egymást. Mesés!
És ki ne hagyjam szerény véleményem szerint minden sportok királyát, a sumót. Gondolom nem fogunk azon vitatkozni, hogy valószínüleg a legnagyobb elhivatottságot igénylő erőnléti megmérettetés, és nincs híján a sportok egyetlen kvalitásának sem. Van benne tradíció, rituálé, elegancia, dinamizmus, izgalom... és ami a legfontosabb: két dagadt fasz egy szál pelenkában lökdösi egymást egy homokozóban!!!! Ennél nincs jobb.

Fent pedig kedvenc rögbi csapatom a New Zealand All Blacks, bemutatja a hakát, avagy a maori harci táncot meccs előtt. Ez a legnagyobb megtiszteltetés ami ellenfélt érhet.

Hasznos holmik 7. (lehet valaki még nem tudja...)

Egy anlgaii etegyem ktuasátai szenirt nem szimát melyin serenrodbn vnanak a bteűk egy szbóan, az etegyeln ftonos dloog, hogy az eslő és az ultosó bteűk a hölyeükn lneegyek. A tböbi bteű lheet tljees össze-vabisszásagn, mgiés porbléma nlkéül oalvsahtó a szveög. Eennk oka, hogy nem ovalusnk el mniedn bteűt mgaát, hneam a szót eszgébéen.

Ezt nevezem fordított skizofréniának!

A reményhez 1. (az életbloggá változás kockázatával)

Földiekkel játszó égi tünemény, istenségnek látszó torz, mutáns, kehes ringyó!!!!

A düh, kegyetlen tanár. Az életet is képes kihajszolni az emberből, sőt balsorsába vezeti, és elveszejti egy pillanat alatt. Az igazi düh, fortyogó, kegyetlen és belülről emésztő maró semmi... Üresség, tehetetlenség és magány.
Én az izmok munkájával kergettem el, mert ha már negatív energiák hajtanak és űznek legalább építő jelleggel használjam őket. Így tanultam, így gondolom, ez vagyok. Futottam... annyit futottam, hogy már nem volt tér, nem volt hely... hogy már csak a mozgás extázisa maradt... és akkor RESET. Fél óráig nem is néztem körbe, hogy hol vagyok. Csak a légzésemet figyeltem, ahogy kapkod kétségbeesetten, issza a hideg levegőt a tüdőm, sipítva, mintha azoknak a lelkeit is magambaszívnám akiknek ez volt az utolsó lélegzetük.
Nem is emlékszem mikor éreztem utoljára hasonlót. És ettől a gondolattól elmosolyodtam. Mert kit érdekel? Mi a faszért zavar engem tulajdonképpen ez a düh? Most hogy már nincs persze végre el tudok gondolkozni ezen és ez pompás, de tényleg... És rájöttem, hogy nem zavar. Mert megélem, mert foglalkoztat, mert megmozgat. Mert számít, mert fontos nekem. Innen tudom a leginkább. És teljesen igaza van, amikor nem hiszi el amit mondok. A lehető legjobban teszi. Mert MOST érzem, hogy mennyire is számít igazán. De ezt nem fogom elmondani. Nem öntöm szavakba, nem járom körül egy pár cifra gondolat barokkos udvari keringőjével, nem szövöm az orra előtt szép képekbe, mert neki sem erre van szüksége és nekem se. De tudom hogy nekem mire és egyre biztosabban tudom. Látok. Érzek. Lüktetek. Már nem csak a lélegzetemet hallom, hanem azt ahogy a vérem dübörög, ahogy minden sejtem egyszerre sóhajt fel.
Jaj de kutya kegyetlen izomlázam lesz holnap...

Ma pedig megfelelően érett, komoly és a végletekig megfontolt, bölcs férfiak társaságában az élő szart is kianyáztam üvöltve a lelátó egy másik szegletében elhelyezkedő amúgy szintén megfontolt és normális körülmények között valószínüleg szintén bölcs férfiak csoportjából. Ezzel sikerült kiűznöm magamból utolsó megmaradt démonomat, a keserűséget. Talán ők is ezt tették. Ha belegondolok, vannak azért tiszteletreméltó kvalitásaik. Például rendszeresen kijárnak minket és a csapatunkat szídni annak ellnére hogy 4-5 éve egyetlen meccset se nyertek ellenünk. Betudhatjuk-e ezt technokoltól bűzlő fanatizmusnak, vagy valami merészebb, valami magasztosabb erő munkál-e bennük a 2 fél tömény keverttel karöltve? Talán reménykednek...

Ezt később ki fogom egészíteni egy kegyetlen igazsággal, de ma elég a tudat, hogy nem is annyira messze borittas bájjal ott szuszog egy tündér, egy csodálatos nő, aki fel akarja falni az agyamat. :) És ez bármilyen fura, és bármilyen negatívan vélekedik rólam néha, hihetetlen örömmel tölt el.

Mindenkit üdvözlök a Kali Yugában!
Ördög hozott... ördög hozott.

Reggelt...

Nyolckor keltem és eltrappoltam a Deákra feltöltőkártyáért, mert aggódtam egy adag eltűnt kimutatás miatt. A Deákon még zárva volt a Relay, ezért elmentem a Lehelre, mert ott minden hamarabb nyit. Nem volt feltöltőkártyájuk, viszont odalépett hozzám egy iszonyatosan öreg csöves és miután értésére adtam, hogy nincs pénzem spontán közölte, hogy ő most azért tart itt mert annó fegyvert adott el az oroszoknak, erre annyit mondtam hogy ha a gyártásban helyezkedett volna el ma valószínüleg milliomos lenne. Egészen meg volt semmisülve.
Hazazuhogtam és közben az embereket figyeltem a metrón (meg egy manót, de az valószínüleg nem volt igazi). Nyilván van bennem valami ami miatt engem állandóan bámulni kell, valahol mondjuk érthető... életem egyik főszereplője vagyok, ők meg csak nyomorult statiszták... bámulják a sztárt. (vagy csak megint elaludtam a hajam és basztam reggel tükörbe nézni)
Jó magyar szokás szerint méregetik egymást a munkába igyekvők, először a cipőt nézik, majd a többi szociális jelentősséggel bíró szupernormális ingert, "Vajon többet keres, mint én?" viszhangzik némán a kocsiban. Azonnal kiszúrom azt a hármat, akit jobb híján nyitott tüdővel löknék a szerelvény alá, rettegéstől fénylő könnyben úszó tekintettel. (Kibaszottul hiányzol Primus.)
De hagyom őket lebegni inkább a szomatizáció mocskában és felnyomulok a mozgólépcsőn jobbra tartva, ahogy azt a kultúrországokban szokás, majd egy marék apróért cserébe kapok a pékségben egy kolbászos rudat és némi infót: a szomszéd üzletben kapható feltöltőkártya.

Kevéssé Ismert Tények Budapestről #3126:
- Minden amire valaha is szükséged lehet, az otthonodtól 300 méteren belül kapható.

Eddig bárhol laktam, ezen a távon belül volt legalább 1 szexbolt, teaház, közért és kocsma.
Az asztalomon hever egy rajz egy lányról, aki tavaly nyáron tűnt el. Mai napig sem tudom mi történt vele. Már kezdek azon a véleményen lenni, hogy sohasem létezett.
Az eszem pedig egy másik lányon jár, aki valahol kint harcol a világban és mikor rágondolok olyan érzésem lesz, mintha valamely tagomat, vagy szervemet hiányolnám, amit valaki másba műtöttek. Ha szerelmes típus lennék már beleestem volna, mint ló a gödörbe, de ami késik nem múlik.
Orvosilag nem vehetek be többet altatót, sőt úgy kell változtatnom az étkezési szokásaimon, hogy a vérnyomásom növekedjék, merthogy betegesen alacsony. Mikor azzal védekeztem, hogy az életem tüntetés és stressz mentes, a doktor úr úgy reflektált, hogy ez csak nekem jó, a gyógyszeriparnak nem. Üdítőnek találom, ha egy orvosban van önirónia.
Kelletlenül bár, de még mindig honlap sablont tervezek, valószínüleg befejezem lassan és áttérhetünk a gyártásra ami egy fokkal jobb (merthogy pizzát eszünk, kólát iszunk és pornót nézünk).
Ma van Róbertnek a születésnapja, tehát átmegyek Zsuzsmónak segíteni cipekedni, főzni és sütit sütni, nem mintha annyira igényelné a segítséget, nagyon jól főz.
Iszonyatosan apadnak a forrásaim... feltöltő kártya, bérlet és lassan állhatok ki a sarokra nyakamban egy táblával: "Világokat pusztítok el kajáért!"
Az a baj, hogy manapság a Főgonoszokra nincs szükség a munkaerő piacon, bezzeg a '60-as években. (Óhh Nixon... ohhh Richie... te voltál a legnagyobb.)
Meg szertném nézni moziban a Tideland-et, és ha életem fénysugarát nem vezetik ma az irodában kivégzőosztag elé, akkor megpróbálom magammal rángatni.

És most emelem újra a búcsúpoharat uraim. Primus és Jocó, A Gép. Szeptember 6 van és ez megint egy elcseszett év nélkületek. Az elvállást nem gyászolom, hálát adok, hogy éltetek.

Robira viszont köszöntőt iszok, tartsa meg az élet jó egészségben.

Good night and joy be with you all

Road to peace

Young Abdel Mahdi (Shahmay) was only 18 years old,
He was the youngest of nine children, never spent a night away from home.
And his mother held his photograph, opening the New York Times
To see the killing has intensified along the road to peace.

There was a tall, thin boy with a whispy moustache disguised as an orthodox Jew
On a crowded bus in Jerusalem, some had survived World War Two
And the thunderous explosion blew out windows 200 yards away
With more retribution and seventeen dead along the road to peace.

Now at King George Ave and Jaffa Road passengers boarded bus 14a
In the aisle next to the driver Abdel Mahdi (Shahmay)
And the last thing that he said on earth is "God is great and God is good"
And he blew them all to kingdom come upon the road to peace

Now in response to this another kiss of death was visited upon
Yasser Taha, Israel says is an Hamas senior militant
And Israel sent four choppers in, flames engulfed, tears wide open
And it killed his wife and his three year old child leaving only blackened skeletons

It's found his toddlers bottle and a pair of small shoes and they waved them in front of the cameras
But Israel says they did not know that his wife and child were in the car
There are roadblocks everywhere and only suffering on TV
Neither side will ever give up their smallest right along the road to peace

Israel launched it's latest campaign against Hamas on Tuesday
Two days later Hamas shot back and killed five Israeli soldiers
So thousands dead and wounded on both sides most of them middle eastern civilians
They fill the children full of hate to fight an old man's war and die upon the road to peace

"And this is our land we will fight with all our force" say the Palastinians and the Jews
Each side will cut off the hand of anyone who tries to stop the resistance
If the right eye offends thee then you must pluck it out
And Mahmoud Abbas said Sharon had been lost out along the road to peace

Once Kissinger said "we have no friends, America only has interests"
Now our president wants to be seen as a hero and he's hungry for re-election
But Bush is reluctant to risk his future in the fear of his political failures
So he plays chess at his desk and poses for the press 10,000 miles from the road to peace

In the video that they found at the home of Abdel Mahdi (Shahmay)
He held a Kalashnikov rifle and he spoke with a voice like a boy
He was an excellent student, he studied so hard, it was as if he had a future
He told his mother that he had a test that day out along the road to peace

The fundamentalist killing on both sides is standing in the path of peace
But tell me why are we arming the Israeli army with guns and tanks and bullets?
And if God is great and God is good why can't he change the hearts of men?
Well maybe God himself is lost and needs help
Maybe God himself he needs all of our help
Maybe God himself is lost and needs help
He's out upon the road to peace

Well maybe God himself is lost and needs help
Maybe God himself he needs all of our help
And he's lost upon the road to peace
And he's lost upon the road to peace
Out upon the road to peace.

Tom Waits

Hasznos Holmik 6.

Hörr... svéd puják szerint a tízparancsolat + elszállásaik és trippjeik. Ezeken szoktam szabadidőmben tehetetlenre röhögni magam. Enjoy!

A TÍZPARANCSOLAT

Ne lopj a szegényektől, ha látjak.
Frida, 6 éves

Ne adj a csecsemőknek hagymát, én próbáltam.
Thea, 7 éves

Csak akkor üsd meg a másikat, ha nagyon muszáj.
Henriette, 7 éves

Hallgass mindig anyádra, mindenre amit mond és arra is, milyen hangnemben mondja!
Thomas, 7 éves

Ha valaki megüt, tégy úgy mintha nem is hallanád.
Sebastian, 6 éves

Szeresd Istent nagyon, még akkor is, ha nehéz, és akkor sem jön elő ha azt kiabálod: "gyere elő"! Robin, 6 éves

Ne vedd el házastársad dolgait. És anyák napján muszáj énekelni, különben iszonyú prédikáció következik.
Tom, 9 éves

A gyermekkori emlékek olyanok, amiket az embernek az egész életen át magával kell cipelnie. Hans, 6 éves

Manapság sokkal könnyebb nőnek lenni. Régen máglyán égették el őket.
Benedict, 5 éves

A férj az tulajdonképpen hasonló dolog mint az apa, csak kicsit többe kerül.
Nelly, 5 éves

Apukámnak vidékre kellett költöznie, ezért nekem lett egy új apukám, aki itt marad a városban. Selma, 7 éves

A szememet apukámtól örököltem, a hajamat pedig anyukámtól. A téli dzsekimet pedig a szomszédoktól.
Sylvia, 7 éves

A testvérét az ember utálja is meg imádja is. A testvér az egy olyan iszonyú kedves seggfej.
Filip, 7 éves

Az ember a családjának mindig elmondhatja amit gondol, és soha nem kell attól félnie, hogy valaki ugyanazt gondolja.
Ekan, 6 éves

Ha mindenki időben hazaér, családi vacsora van. Ha nem, legtöbbször csak zacskós leves. Gustav, 6 éves

Abból, aki jó nevelést kap, jó gyerek lesz. Abból, aki rossz nevelést kap, jó fej.
Tony, 6 éves

A fiúk máshogy játszanak mint a lányok. A fiúk állandóan csiklandozni akarnak. A lanyok többet beszélgetnek, de az nem annyira érdekes.
Matilda, 6 éves

A fiúk nagyszájúbban születnek mint a lányok. A fiúk belsejében nagy ordítás lakik, aminek ki kell szabadulnia. A lányok belsejében kis dolgok vannak, nekik elég ha kicsit nevetnek és futkároznak.
Sofie, 8 éves

A nagyon okos nők voltak biztos azok, akik elkezdték támogatni, hogy nem mennek férjhez.
Elin, 8 éves

A barátnőimmel mindenről lehet beszélni. A fiúkkal is, de az nehezebb, mert a szavak között annyi vihogás van.
Sofie, 6 éves

Akkor megy férjhez az ember, amikor másvalakit jobban szeret önmagánál. Szerintem ez nem lehet túl könnyű.
Ellen, 7 éves

Az együttélés és a házasság majdnem ugyanaz, kivéve hogy az egyik önkéntes, a másik meg kötelező.
Siri, 7 éves

Nem hiszem, hogy használnék fogamzásgátló tablettákat. Nem is hiszem, hogy olyan fontos lenne, mert nem akarok soha fiúk közelébe kerülni.
Kate, 7 éves

... És akkor a pap megkérdezi, akarod-e házastársadul azt, aki melletted áll, vagy valaki mást. Általában nem áll ott senki más, ezért azt válaszoljuk: akarom.
Emil, 7 éves

Furcsa, hogy az ember milyen keveset ér el, ha nem is próbálkozik.
Pauline, 8 éves

A képzelet és a valóság közt nincs is semmi különbség. Legalábbis képzeletben nincs. Csak a valóságban.
Martin, 9 éves
(nah ezt jól megkaptam :) D. )

A szegénység és a gazdagság közt nagy különbség van. A szegényeknek nincs semmijük, a gazdagok pedig azt hiszik, hogy nincsen semmijük.
Ingrid, 9 éves

Ha a tanárok is eljárnának dolgozni, a gyerekeknek nem lenne hova menniük.
Hanna, 7 éves

Nagykoromban rendőr leszek, és mindenkit fejbe ütök a gumibotommal, főleg az öreg, savanyú neniket, akik kiabálnak, ha focizunk.
Henning, 7 éves

Az angyal az általában női foglalkozás.
Louise, 7 éves

Az angyalok teljesen természetesek ott fenn az égben. Csak a férfiak nem azok.
Cindy, 7 éves

Még soha nem láttam angyalt, de láttam már fogorvost!
Mimmi, 8 éves

Kétféle angyal van, szokványos, és őrangyal. Az őrangyalt agyúból lövik ki, ezért kócosabb a hajuk.
Ann-Sophie, 6 éves

Néha a miniszterelnök elutazik, és olyankor az országot autópilótával lehet irányítani.
Odd, 6 éves

A húsvéti fánk az egy hamburger, aminek a belsejében nyúlós töltelék van, es a tetején liszt. Ezt akkor esszük, amikor böjtölünk, és nem lehet rendes ételt enni.
Lydia, 7 éves

... És akkor valaki követ dobott a sírjára. Ezért Jézus feltámadt és zsidóvá valt. Ebből általános felkelés lett.
Sofia, 9 éves

Jézus nagypénteken halt meg. Amikor meg élt, sürgette a tanítványait, de amikor meghalt, a tanítványok nagyot pihentek. Ezért is hívják nagypénteknek. Sírtak, de azért örültek is neki, hogy pihenhetnek egy kicsit.
Kevin, 8 éves

Jézusnak nem volt pénztárcája, mert nem volt neki zsebe sem, csak olyan bugyija.
Kevin, 8 éves

Régen a férfiak nem tudták, hogyan lesznek a gyerekek es honnan jönnek. Apák napján azt ünnepeljük, hogy végre megértették ezt a dolgot.
Nina, 7 éves

Az apukámon látszik, hogy svéd, mert nagyon hasonlít az öccsére.
Matilda, 8 éves

Belgiumban minden háziállat szürke. Vagy csak az az újság volt fekete-fehér.
Matilda, 7 éves

Külföldre úgy kell menni, hogy a boltnál balra fordulunk, aztán egy kicsit megyünk egyenesen, majd jobbra. Akkor már külföldön vagyunk, de megvan az a veszélye a dolognak, hogy Norvégiában kötünk ki.
Oscar, 8 éves

Az USA-ban már rengeteg embert felküldtek a Holdra. Meg többet is fel kéne küldeni, talán mindet.
Moa, 6 éves

A mennyország is külföldön van. Ha rosszul viselkedünk, nem jutunk a mennyországba. De nem is baj, én jobban szeretek otthon lenni.
Nina, 7 éves

Az Isten keresztre feszítette Jézust, mert egyedül akart uralkodni.
Tilda, 7 éves

A macskák mennyországában az Istennek bundája van.
Lydia, 7 éves

Lehet, hogy az Isten nő. Lehet, hogy egy felhő a szoknyája.
Karoline, 8 éves

A keresztre is akaszthatnánk néhány karácsonyfadíszt, így Jézus is jobban érezne magát, és jó társaságban lógna.
Tomas, 7 éves

Mózes a legklasszabb. Mozes képes a tengerfenéken gyalogolni.. Allahnak csak repülő szőnyege van.
Daniel, 7 éves

József nem volt az igazi apja Jézusnak. Volt ott valami dolog a szamárral, de már nem emlékszem rá pontosan, mi.
Sofie, 6 éves

Neem, az úgy volt, hogy amikor József megvette a szamarat, Mária olyan boldog lett, hogy teherbe esett, mindenféle segítség nélkül!
Jossan, 7 éves

Én ismerem a Bibliát, mert járok hittanra. József eltűnt Jézus életéből, és azt hiszem, hogy újra házasodott, egy kicsit szokvanyosabb nőt vett el, mint az a Mária volt. Aztán lettek gyerekeik, szokványosan, nem Isten segítségével. Mert az ácsok általában azt szeretik, ha a dolgokat szokványosan csinálják.
Linn, 9 éves

A világűrnek nincs vége. Vagy az is lehet, hogy ott van vége, ahol az Isten háza kezdődik, egészen ott a kerítésnél.
Rasmus, 7 éves

VÁÁÁÁÁÁÁÁZZZ...

Fekt Ór Fiksőn?

Mikor megláttam azthittem meghalok a röhögéstől... pár takot tényleg kihagyott a szívem...

Szép napot.

Revolúció egy...

Feltűnt nekem, hogy a világ beteg.

Kérlek vizualizáljátok a barlangot és a Gyógyító Hódot!

Ez a hód mindenkié. Ez a hód meg tud gyógyítani, ha hagyjátok, hogy átjárjon titeket a hód fölöttébb pozitív kozmikus energiája. Nézzetek bele a végtelen bölcsességtől csillogó pici gombszemébe. Nézzétek milyen furcsa a lapátszerű farka... Teljesen lazuljatok el mert kibaszott aranyos. Pancsikolj a böszme pozitív hullámok verésében... fröcskölj le vele másokat. Terjesszed az igét... linkeld be máshova is a Hódot. A hód szeret Téged. A Gyógyító Hód mindenkit szeret. Mert kimondottan jófej! Nem akarja hogy egymást öljétek meg bántsátok, mert az szar bunkó paraszt dolog. Azt akarja, hogy az énekét hallgassátok és ettől megnyugodjatok és meggyógyuljon a torz, beteg agyatok! Mert attól mindenkinek jobb lesz. A hód meg tudja javítani az életed! CSAK AZ ÉNEKÉT KELL HALLGATNOD NAPONTA 72 percig! Hát mibe kerül ez neked? Egy karnyújtásnyira van a boldogságod kulcsa... NÉZD A HÓDOT.

(a Hód mágikus énekét tartalmazó hanganyag megrendelhető a the.body.bag@gmail.com címen és ára pusztán 9990 Ft.)

A Titkos Hódoló

Intermezzo 15. (Thought For Food)

" Vagyok, aki vagyok. (Exodus 3,14)

Vagyis: Voltam, aki voltam, voltam, aki vagyok, voltam aki leszek; vagyok, aki voltam, vagyok, aki vagyok, vagyok, aki leszek; leszek, aki voltam, leszek, aki vagyok, leszek, aki leszek - teljesen önmagam, végtelenül.

Minden objektivizmus egy önátélési fogyatékosság következménye.

'Többség dönt!' - ezt a kisgyerekek között lehet hallani, amikor azon vitatkoznak, hogy fogócskát játszanak-e vagy bújócskát. És ez az a terület , ahol a demokráciának esetleg létjogosultsága lehet.

A demokrácia, vagyis az az elv, hogy a többség döntsön, nem más, mint a szellem arculcsapása."

- László András : Solum Ipsum

Ehhez a pár gondolathoz tejeskávét ajánlanék és sonkás rántottát, majd muffint. Tökéletes étel, hogy nézzd ahogy megy a világ.

Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy megköszönjem Szosznyák Vincének, hogy érdemben foglalkozott a hugommal és hogy nem hagyta hogy mag legyek.

Intermezzo 14.

"A szorongó, rettegő, csendes, tömeggyilkosforma, szingli, frusztrált könyvelőnk most jelentette be, hogy agykontrollra akar menni. Azt hiszem, készülődik az apokalipszis. BÚCSÚZZATOK!"

- Kriszta, Rózsaszín Nyúl blog

Komoly kilengéseimre a gyógyír...

Mindenféle zenét szeretek, de a minap képes voltam produkálni egy olyan újfajta hangulatot amire nem sikerült zenét találnom, aztán azt hittem mégis, de aztán mégse.

A hangulat megélése egyfajta látens nyughatatlansággal jár, pici belső mocorgással. Kb. ennyit sikerült eddig biztosan megfigyelnem. Nem eszik bluest, jazzt, stonert, electrót, rappet, hiphoppot, sem különböző fémeket. Még a kényelmesen kegyetlen kísérteti / kísérleti zenéket is visszaköpi amiket pedig amúgy legtöbb belső lényem szeret... adtam neki Valikát, Zoli-Attila-Arián-Ági-Dániel-t, Palikát sokat, komoly nyomást, gitárvinnyogást, falkaparást és edényzörgést. Leszarta mit mond Mr. Tom Waits, Mike Patton, Yoko Kanno, James Cotton, Serj Tankian, Trent Reznor, Erőskarú Lajos, és Boróka Ervin. Szóval lehetetlen fickó, a maga nemében teljesen egyedi.

Pedig Tool-ra mosogatni az egyik legjobb dolog a világon, vagy Gorillaz-ra rajzolni, Nirvana-ra a seggem mosni... üvöltve, Cadaveres de Tortugas-ra sakkozni, Ella Fitzgerald-ra kávézni. Mert nincs szívfájdalom amit Tom Waits nem gyógyít meg, vagy sörözés amire Flogging Molly-nélkül elindul az ember, vagy autóút amit nem a Kyuss kísér. Franz Lehar tudja milyen mikor el akarom pusztítani a világot, és a Muzsikás mindig eszembe juttatja, hogy míg megdöglök magyar leszek. Régebben Machine Headre keféltem... azok voltak a szép idők :)

Lássátok feleim így vagyunk én meg a zene. Mikor a sötétbe voltam zárva, az volt a legnagyobb szívfájdalmam, hogy nem hallgathattam Nine Inch Nails-t... meg a bogarak. De akkor is Luke Kelly-t énekeltem, mert amíg zene lesz kedves lények a képernyő előtt, addig bármilyen szarból ki tudunk mászni.

Szájmon szólt... Uff!

50 óra figyelem...

Valami történt.

Garra mondtam már sok butaságot, de nem mindig serénykedek megérteni ezeket a dolgokat. Már amiket mondok. Egyszerűen kifutnak... aztán kisvártatva felfogom és onnan adja magát a kérdés, Mivaaaan???
A tegnaphoz takjel is járt, morogtam is... próbáltam nem koncentrálni rá, de ilyenkor az ember hajalmos befelé révedni, és olyan dolgokon kapod magad hogy már meg se lepődsz. Az álmaid átkúsznak az ébrenlétbe, de ez már alap. Ezt már Te is tudod. Viszont az csak tegnap tudatosult bennem, hogy van némi hatalmam a dolgok felett ilyenkor. Ha próbálom nem észrevenni az ellenőrt akkor egyszer csak eltűnik. És tényleg. És ha kedves vagyok a dolgokhoz akkor azok visszamosolyognak. Tegnap komoly küldetésem volt... próbáltam nem elbaszni mindent.

50 óra ébrelét után már semmi sem tűnik igazinak. Sem a problémák, sem a forgalom, sem az éhség, sem a hideg, a bor málnaszörpszerű lesz, és minden pillanatban úgy érzem híjján vagyok az értelemnek, hogy összerakhasam azt a különleges mondatot aminek a szavai, mint apró kalapácsok kopácsolnak a fejemben egyfajta folyamatos ütemet biztosítva a létezve-levéshez, mégis túlságosan a távolban ahhoz hogy érdemi hatást gyakoroljanak a lefolytatott kommunikáció bármely szintjén. Aztán rájöttem, hogy úgyse fogom tudni elmondani... talán legközelebb. És akkor cselekvésre ragadtatom magam, mert amit eddig zagyváltam nem kimondottan hihető. Ilyenkor nem tudom kifejezni magam. Ilyenkor minden olyan távoli és minden olyan szép. Úgy érzem magam, mint egy kísértet és hogy ez a peckes ütemű kopogás végig fog kísérni az életemen, ha nem teszek gyorsan valamit. De túl könnyű vagyok, és a szavaim is könnyűek. Aztán jön hirtelen ez a meleg érzés és ez az illat. A tél jut róla eszembe, és valami ami nagyon fájt. És már otthon vagyok és csak ez az illat van és ez a melegség. És a csend, és a hó.

Álmodok.

Nem vagyok kecske!

Ma több kedves romantikus kudarcommal sikerült beszélnem... és mindenki bekaphatja!!!
(bőszen bemutat egyenesen előre)
Ugyanis le lettem szatírozva...
Ne a parkban mutogatós szatírra tessék gondolni, hanem a mitológiai faunra, aki deréktól lefele kecske.
Megállapították ők ugyanis, hogy szőrös vagyok, szakállas, sokat mozgok, de sosem eleget, sokat eszek (ami nemigaz habár szeretek enni), sokat henyélek, még akkor is ha nem alszom, jó vagyok a számmal és a kezeimmel, ennélfogva a fúvóshangszereket szeretem (a pánsípot például utálom!), annyit iszok hogy rossz nézni és éjszaka vagyok aktív, kegyetlen a humorom, és kajánc(!) vagyok, kiszámíthatatlan és szeszélyes, illetve Ágibágitól megkaptam ma, hogy a nőügyeim követhetetlenek. (ha kihagytam volna valamit akkor kérlek basszatok le!)

nah.

Ezekután kedves nimfák senki ne mondja rám, hogy nem bírom a kritikát. Tessék, be lett téve, pont egy lelkizős post elé... :(

A százlábúról... (avagy vigyázat szektás propaganda!!!! jujujujujuj)

Ma megint a gravitáció nyert... képletesen.

Bármit teszek az élet mindig lehúz. Vagy pénzzel, vagy kedvvel, vagy csak a vérem kell neki. De az élet már csak ilyen. Mégis kire kellene haragudnom? Görcsöt köt a chakráimra és an(n)ál fogva felakaszt egy szögre, amíg el nem folyik az összes chí... hogy abból aztán lekvárt főz-e azt nem tudom.

Eleim mikor próbáltak felkészíteni egy életre ami most elég távolinak tűnik, - a távolság ama romantikájával ami minden múltbarévedés csapdája és elveszejtője annak aki kétségbe van esve - egy történetet mondtak az ösvényről amit én választottam életemnek, pontosan ennek a fenti lekvárfőző-félének.

A történet egy Xue (ejtsd: Sú) nevű fiatal szerzetesről szólt, aki miután letöltötte idejét a kolostorban ahol felnőtt, a szokáshoz híven el kellett szarándokoljon más kolostorokba, hogy más mesterektől tanulhassa a chan-t és végül maga is mesterré válljon. Hanem hosszú utazása ellenére nem talált mestert, akinek szavai megérintették, sem kolostort melynek falai közt csendes magányát megtalálhatta, ezért folyvást vándorolt. Mikor feltűnt egy-egy újabb bódhiszatva (afféle buddhista szent), vagy híres guru, nyomban arrafelé vette az útját. Sok bölcsességet hallott és bár nagy tiszteletnek örvendett példázatai folytán melyeket azokban a menedékekben és kolostorokban mondott ahol útja során néha megszállt, jól tudta, hogy így nem lehet mesterré. Egy nap ahogy éppen egy hegyi hágón kaptatott felfelé, elfáradt, s letelepedett az út mellé pihenni. Ahogy ott üldögélt, hirtelen elébe szaladt egy kicsi százlábú. Lehajolt, hogy jobban szemügyre vegye a pöttöm rovart, azonnal figyelmes lett annak harmónikus mozgására, ahogy a sok kicsi láb mind tudta a dolgát és ahogy az egész test ütemesen haladt előre. Elgondolkodott: - "Lám ez a kis bogár akár csak a Dharma, a szelvényei, akárcsak az élőlények, mindnek saját szíve van, mégis együtt mozognak, ahogy a kerék forog, ahogy a százlábú halad. Bármit tesz a szív az élet csak megy tovább és viszi tova sok kicsi lába. Vajon ha valaki más lennék is tudná az útját? Ha a dharmában bízva itt letelepszek, és fogadót építek a fáradt utazóknak, akkor is ugyanoda jutok, mintha továbbindulnék? Vajon akkor is meglelném a megvilágosodást ha valki más volnék? Mit látnék ha minden reggel egy másik személyként ébrednék, egy új életet építve?"
Hirtelen a kicsi százlábú megállt, felnézett a szerzetesre és megszólalt: - "Xue. Ezer suttogás van-e olyan hangos, mint egyetlen kimondott szó? Nagyszerű dolog minden napfelkeltét egy új pár szemmel nézni, de hogy maga a napfelkelte légy, az a megvilágosodás."
Xue fogadót épített azon a helyen... és egy évig és egy napig ott dolgozott. Majd a következő reggelen eltűnt. Többé senki sem hallott Xueról, a vándorló szerzetesről, de hallottak Lu-Ongról a szabóról aki megmentett három asszonyt a rablók markából és Xi-Páról a révészről, aki télen gyógyszert vitt fel a folyón a rászorulóknak a zajló jégtáblák között.

De ez már nem lényeges. Az élet levedlése és a konstans változás volt a százlábú tanítása. Ez az az út amit követek. És ezen az úton csak meleg szívvel és hideg fejjel lehet járni. Nagylelkűnek kell lenni a találkozásnál és kegyetlennek az elvállásnál. Mert ebben is kettősség rejtőzik. Az élet teli van illúziókkal, és az egyik legnagyobb illúzió az elválás (innen jön az idő és a halál illúziója), mert igazából mind egy vagyunk, ezért ha úgy döntök el is megyek, el is hagylak, el nem felejtelek, és igazából mindig itt leszek, mert Te is része vagy ennek az egynek. Minden összefügg, Te is és én is. Mindigis :D
De a kötődésem csodálatos Te-önmagadságodhoz kirekeszt másokat a figyelmemből és így engem megköt a keresésben. Nem jobbak ők, vagy csodálatosabbak, mint Te, egyszerűen mások (legalábbis úgy gondolják). Azért kellenek, hogy megtaláljuk bennük egymást. Nem azért megyek el mert nem szeretlek többé, hanem mert fontos, hogy ha zsákutcába érek, akkor fel tudjam adni a mindennapi kapcsolatunkat, de sohase, egy pillanatra se gondold, hogy ezzel feladlak téged is, drága Te. Mellettem maradnak azok akikkel még munkám van, de egyszer mindenkivel feladom majd ezt a bizonyos "mindennapit" és akkor lesz a legnagyobb szükség rá, hogy emlékezz: nem mentem messzire. A szeretet is csak egy fajta energia, nem vész el, átalakul, újjászületik és új szeret formájában visszatér az életedbe. Ha szükséged lesz rám, megtalálsz és segítek ha tudok.

Hogy Xue megvilágosodott-e a hegyi hágón nem számít...
Csak egyetlen koan számít, Te.

Intermezzo 13.

"Vannak dolgok amik le tudják győzni az észt és az előrelátást. Az ügyetlenség és a butaság például."

"A világ legjobb kardforgatójának nem a világ második legjobb kardforgatójától kell tartania. Nem, az ember akitől félnie illik az egy tudatlan ellenfél, aki még sohasem tartott kardot a kezében, nem úgy csinálja a dolgokat ahogy kellene így még a hozzáértő mester sem tud felkészülni rá. "

Mr. Samuel Clemens
(saját fordítás)

Intermezzo 12.

"....hódítsuk meg másodszorra is amerikát, de most vigyünk feketéket úgy majd beengednek."

CASH

Nő 3.

Üres forma, természetes szelídség. Dinamikus nyugalom. Csodás összhang. Merengő jellem. Néma tekintet.
Semmi kétség, semmi félelem. Maradandó lágyság. Széles ajakív. Hosszú combok. Örökmozgó copfok. Ki és belégzés. Ütem és mozdulat. Gondolat és emlékezet. Törött szív és szabad lélek. Pillangó.

Találtam valakit aki elmondja helyettem... Poszt-modern, ahogy nem szeretjük

"The paradox of our time in history is that we have taller buildings but shorter tempers, wider freeways, but narrower viewpoints. We spend more, but have less; we buy more, but enjoy less. We have bigger houses and smaller families, more conveniences, but less time. We have more degrees but less sense, more knowledge, but less judgment, more experts, yet more problems, more medicine, but less wellness. We drink too much, smoke too much, spend too recklessly, laugh too little, drive too fast, get too angry, stay up too late, get up too tired, read too little, watch TV too much, and pray too seldom. We have multiplied our possessions, but reduced our values. We talk too much, love too seldom, and hate too often. We've learned how to make a living, but not a life. We've added years to life not life to years. We've been all the way to the moon and back, but have trouble crossing the street to meet a new neighbor. We conquered outer space but not inner space. We've done larger things, but not better things. We've cleaned up the air, but polluted the soul. We've conquered the atom, but not our prejudice. We write more, but learn less. We plan more, but accomplish less. We've learned to rush, but not to wait. We build more computers to hold more information, to produce more copies than ever, but we communicate less and less. These are the times of fast foods and slow digestion, big men and small character, steep profits and shallow relationships. These are the days of two incomes but more divorce, fancier houses, but broken homes. These are days of quick trips, disposable diapers, throwaway morality, one night stands, overweight bodies, and pills that do everything from cheer, to quiet, to kill. It is a time when there is much in the showroom window and nothing in the stockroom. A time when technology can bring this letter to you, and a time when you can choose either to share this insight, or to just hit delete."

Ez egy hivatalos nagyvárosi legenda "junk-mail"

Intermezzo 11.

- én is szeretnék gyakorló buddhista lenni...
- De kicsim... te kaotikus vagy!

Vali & Calapp

Nő 2.

Kusza összevisszaságában az életemnek egyszer csak ott volt és hozzámsímult. Teljesen átkarolt. Teljesen. Bársony volt és füst. Kellem és bujaság. Hanyat vetette magát és mégis ő vezetett. Belémkarolt és mégis mögötte mentem. Csak azért volt velem, mert mást szeretett. Csak azért voltam vele mert senki mást nem szerettem éppen. Kaján mosollyal figyelte ahogy a dolgaimat intéztem és az esze mindig ott járt, mikor majd őt fogom. Aztán egy nap esett. Visszaunszolta magát az albérletbe. Azt mondta menjek el, és én elmentem. Azóta sem mentem vissza. Talán megbántották. Nemtudom.

Bureaucracy is FUN!

"A lady died this past January, and Citibank billed her for February and March for their annual service charges on her credit card, and then added late fees and interest on the monthly charge. The balance had been $0.00, now is somewhere around $60.00. A family member placed a call to Citibank:

Family Member: "I am calling to tell you that she died in January."
Citibank: "The account was never closed and the late fees and chargesstill apply."
Family Member: "Maybe you should turn it over to collections."
Citibank: "Since it is two months past due, it already has been."
Family Member : "So what will they do when they find out she is dead?"
Citibank: "Either report her account to the frauds division or reporther to the credit bureau, maybe both!"
Family Member: "Do you think God will be mad at her?"
Citibank: "Excuse me?"
Family Member: "Did you just get what I was telling you --- the partabout her being dead?"
Citibank: "Sir, you'll have to speak to my supervisor."
Supervisor gets on the phone:
Family Member: "I'm calling to tell you, she died in January."
Citibank: "The account was never closed and the late fees and chargesstill apply."
Family Member: "You mean you want to collect from her estate?"
Citibank: (Stammer) "Are you her lawyer?"
Family Member: "No, I'm her great nephew."
(Lawyer info given)
Citibank: " Could you fax us a certificate of death?"
Family Member: "Sure."
(fax number is given)
After they get the fax:
Citibank: "Our system just isn't set up for death. I don't know whatmore I can do to help."
Family Member: "Well, if you figure it out, great! If not, you couldjust keep billing her. I don't think she will care."
Citibank: "Well, the late fees and charges do still apply."
Family Member: "Would you like her new billing address?"
Citibank: "That might help."
Family Member: "Odessa Memorial Cemetery, Highway 129, Plot Number 69."
Citibank: "Sir, that's a cemetery!"
Family Member: "What do you do with dead people on your planet?"

:D :D :D :D :D :D :D

Nő 1.

Szeretem mert van nekem. Szeretem mert lehet szeretni. Szeretem mert nem tehetek mást. Mi mást mondhatnék a nőről aki velem vajúdott?

Hasznos Holmik 5.

Mivel már régen nem volt Hasznos Holmik és én ezt a holmit Dia kisasszony MySpace blogján igen hasznosnak találtam, ezért ha nem is teljes egészében, de velejében elcsakliznám, s szintúgy idézném, mivel ma reggel kb. semmi sem tudott volna újra életkedvet önteni belém, de jött a kozmosz és benne Dia és rácáfoltak, mert Ők ilyenek. Köszönet Diának és a Kozmosznak.

" Hogy minden nő kurva, aligha szorul bizonyításra. Az okokat kereshetjük, a tényt vitatni csacsiság. Mondhatjuk, mint Hamvas, hogy nagy lenne a baj, ha asszonyainkból hiányozna ez a fundamentális világvalóság: ha nem lennének kihívóak, nem akarnának csábítani, ha nem volnának kacérak, és nem figyelmeztetnének hangjukban türelmetlen forrósággal, hogy mikor vetkőztetjük már le őket. Vélhetjük, mint Scopenhauer, hogy e kurvaság a faj könyörtelen törvényeinek eredménye, mely nélkül nem esnénk szerelmebe, nem házasodnánk, s így rövid úton kihalnánk. De ettől még faktum a faktum: minden nő kurva.
Azonban azt is tudjuk, többek között éppen Hamvas Bélától, hogy mint minden másból, úgy a kurvaságból is kettő van: jó és rossz. A rossz kurvaság a nő ateizmusa, a jó kurvaság viszont a szentség határát érinti.
A jó kurva legfeljebb a pénzed, időd, farkad akarja - a rossz a lelkedet is, hogy betolhassa egy iratmegsemmisítőbe. Ugyan a jó kurva is tépi időnként a májad, de ő azért megfogja a homlokod, míg hánysz, és fúrja a lélek, mikor éppen megcsal vagy elárul. A rossz azonban rozsdás szöget kalapál a szívedbe, hazudja az orgazmust, és kéjesen tapicskol a hitszegésben - egyszóval hazavág és kicsinál.
A jó kurva az anyád, a lányod, meg a szeretőd, aki még nem un téged. A rossz kurvát már csak a kényszer, az érdek és az ösztönélet tartja melletted, e három nagy fekete fabábu.
Mindezeket szem előtt kell tartani, mikor a női zákonyosságra keresünk recipét. A kétfajta kurvaság ugyanis a mámor eltérő útjain jár.
A derék ribanc lelkialkata, ízlése maszkulin természtű, ezért nem ijed meg a sóstól, savanyútól, keserűtől - teszem azt, nem habozik lenyelni ondód. Ha szemrebbenés nélkül nyal sót-citromot a tequila után, akkor elmondhatod: rendes szajha ez. Ha kéjjel hörpöli a somlai juhfarkat, akkor tudhatod: jóravaló lotyóval hozott össze a sors. Ha kedvét leli a pilseni serekben, akkor nyugodt lehetsz: a cédák tisztességes nemzetségének tagja ő, éremes a szerelmedre.
A megbízható cafka tehát férfimódra rúg be. Férfimódra, és többnyire férfitársaságban. Akárcsak Vastag Margot, akinek hascsikarós-begerjedős zákányosságáról Villon mester így nyilatkozott: "Mint bunda, alszunk, lénvén részegek. / S kelünk. Korog a hasa. Kényesen / fölmászik rám, nyögö keservesen, / a deszkánál is laposabbra nyom..." Francois mester sorai mellesleg arra is rávilágítanak, hogy a becsületes lotyók esetében nemcsak a mámorig vezető ösvény hímjellegű, hanem a visszaút is. Ivás-gyomorbántalom-másnapos erekció, piálás-csikarás-nedvesedés -- túr és retúr kéz a kézben.
Itt kell megjegyezük, a pannon nősténypuma e téren sem hitványabb a gall tyúknál. Ennek bizonyítására elég, ha Takáts historikus úrtól citálunk néhány sort:
"Régi magyar mondás szerint asszonyfán is elkél a bor, azaz, hogy az asszonyok is jó kedvvel megisszák a bort. Szentpéteri uram tanítása szerint asszonyaink: ...akármely nagy bilikum vagy duska töltessék számukra, de megivásától nemigen iróznak, sőt a férfiakkal a boritalban ugyan csatáznak, s nagy iható torokal érdkednek: úgy megiszom a bort mint a vizet. " Városi jegyzőkönyveink igazat adnak Szentépteri uramnak, teszi hozzá Taáts Sándor: " Egész sereg olyan asszony büntetéséről szólanak, akik mód nélkül elmerültenek az italban, úgyannyira, hogy sokszor nem is reflektálhatták magukat, hanem idestova hevertek!"
Az eddig elmondottakból következik, hogy a tisztességes kurvák macskajaját férfimódra kell kúrálnunk.
A rossz kurvákról pedig elsősorban azt kell tudni, hogy édeset isznak, mentolosat szívnak - azaz feminin módon keresik a bódulatot. Összerándulnak a savanya bortól, de cifra sminkjük kisimul, mikor amarettót, vermutot, tojáslikőrt és más istentelenségeket hörpölnek. Fintorognak a prökölt arabicából méregerősre főzött feketétől, ám élvezettel nyalogatják a tejhabos-cukros kapucsínót, főleg ha mézes sütit is kapnak hozzá. Ha érdekből, számításból elő is csalogatják belőlünk a spermiumot, undorodva köpik ki szájukból, akár Úristen a langyosat.
Bár orvoslásuk módja azonos, természetük szerint kétfélék a romlott rihék: részben így születtek, részben jó kurvából lettek ilyenné. Utóbbiak metamorfózisa többnyire ahhozz az aktushoz kötődik, melyet magyarul házasságnak hívunk. Aligha véletlen például, hogy a zsidó-keresztény kultúrkör egyik legjelntősebb kurvaszakértője, aki a derék, a romlott, továbbá a szűz ribancokról is számos passzust hagyott az utókorra, pont egy menyegzőre időzítette mai napig fölül nem múlt mutatványát: azt, hogy borrá változtatta a vizet. Mi mást akart volna üzenni, mint hogy igyatok csak, fiukák, piáljatok, rúgjatok be, magatokhoz se térjetek a mámorból - csak ezt a silány színjátékot, ezt a szeretetnek álcázott, könyörtelen önzést, ezt a gúzsba kötve letett pádödőt hagyjátok másnak!
Nem célunk a hittérítés, de azt azért őszintén meg kell vallanunk, hogy a teológiai igazságot ez esetben orvosi és lélektani érvek is alátámasztják. Egy becsületes zsírmáj felhizlalásához a legmasszívabb alkesznek is legalább 10, de inkább 15 évre van szüksége. A házasság ehhez képest villámgyorsan képes felzabálni az önbecsülést, széntcinálni az idegeket, kiherélni a lelket.
Nőnemű olvasóinknak azt javalljuk, mire ideág jutottak e traktátus olvasásában, szálljanak magukba, és döntsék el, a kurvák mely fajzatába tartoznak, és aszerint válasszanak maguknak receptet másnapra. "

/Jaj a legyőzötteknek, avagy süssünk-főzzünk másnaposan/

Rege a barátságról...

Sajnos nem értek a barátsághoz.

Amikor különböző élethelyzetekben előjön a téma mindig bajban vagyok. Nem igazán találom a helyemet ebben a szociális mechanizmusban, talán mert a tisztelet fogalmával sem vagyok tisztában, egyesek szerint összefügg a két dolog, mások szerint nem. Nem tudom. Általában azt mondom, hogy nyugodtan gondolhatsz a barátodnak, habár csak a te fogalmaid szerint vagyok a barátod. Tehát nem vagyok az, ha szubjektív entitásként szemléled a dolgot. Ez szívtelen, gonosz dolognak tűnhet, de nem jelenti azt, hogy ellenérzéssel viseltetek irántad. Sőt, ez azt jelenti, hogy valahol próbálok majd alkalmazkodni ehhez a döntésedhez. Talán. Mert végülis ez egy döntés. Elbírálod cselekedeteimet és szavaimat és gesztusaimat, és úgy döntesz, hogy neked megfelelek erre a szociális funkcióra. Hmmm...

Mert úgy érzed törődök veled, megértelek, nekem fontos amit teszel, mondasz, ezen keresztül te magad is fontos vagy nekem és ezért szemelőtt tartom a fiziológiai és lelki és mentális jóléted??? Hát lehet most sokan el fogtok képedni és néhányan álszentnek is nevezhetnek, de én mindenkivel így vagyok. Azzal is akivel tegnap találkoztam, azzal is akit tíz éve ismerek.

Én magam nem tudnék sok embert megnevezni akit barátomnak tartok. Egyet biztosan, de az "élet szele" lassan már tőle is elsodor, nincsenek új közös valóság-élményeink, csináljuk a dolgunkat és csendben nyugtázzuk a másik létezését és jóleső érzéssel gondolunk vissza a múltra. Meg neki ideje sincs. De ez a dolgok természetes rendje. Végső soron ő maga is inkább egyfajta ideál már számomra, túlnőtte a funkcióját, de azért nem mondunk le egymásról. Nagyon büszke vagyok rá.

Talán kicsit régimódinak tűnhet de én az áldozathozatalt tekintem egy barátság fő mércéjének.
Talán azért gondoltok Ti a barátotoknak, mert sokszor kérés nélkül felajánlom a segítségemet, de ez inkább a természetemből és a meggyőződésemből fakad, mint konkrét pozitív érzéseimből irántad.

Én úgy gondolom ha két ember egymásért kérdés és szájhúzgálás és az előnyszerzés ígérete nélkül, feltétlenül képes áldozatot hozni, akkor azokat barátoknak lehet tekinteni. A Barátság, számomra, mint oly sok más a Nagy Szavak közé tartozik. És lehet kicsit spártai és "hülyefasz" hozzáállás, de ezt a szót túl könnyen használni hitegetés, és hazugság és kegyetlenség. Lehet csak azért nem vagyunk az én fogalmaim szerint barátok, Te meg én, mert az élet még nem állított megfelelő próbatétel elé minket. De ha egyszer ez végül megtörténik és meglátom az elkötelezettségedet, akkor nyugodt lehetsz benne, hogy tűzbe fogom tenni érted a kezem amíg erre méltónak bizonyulsz.

És most azokhoz szólnék akiket szeretek. ( bizony ilyenek is vannak :P, a legjobb lények a földön, tudom őket ajánlani mindenkinek ) A 'Szeretlek.' is a nagy szavak közé tartozik... és talán mind közül a legádázabb, legkegyetlenebb kifejezés bármelyik emberi nyelvben, és ezzel élünk vissza a talán a legtöbbet. Próbálom csak akkor használni ezt a szót ha nagyon muszáj, és talán ezt a szót gondolom a legkomolyabban amikor kimondom, de ez nem egyenlő a barátsággal, sőt. Ahogy a költő mondta a szeretet az nem csak egy erős érzés, az döntés, ítélet és ígéret. Ha azt mondom a barátod vagyok, akkor tudd, hogy bízom benned és részben fedhetetlen vagy előttem, nem számítok árulásra semmilyen módon a részedről. Mikor azt mondom szeretlek, akkor számítok az árulásra, mert habár én kimondtam és ehhez tartom magam mert ezt érzem és így gondolom, te ettől még lehet, hogy nem gondoltad komolyan, sőt talán csak játszol, szó sincs áldozatokról, bizonyítékokról, nem lehetek benned bizonyos. Ettől függetlenül nem kevesebb egyik a másiknál, csak a ragaszkodás egy másik formája nálam. Képzeld el úgy a barátságot, mint szabályozott, gátakkal és csatornákkal táplált folyót, és képzeld el úgy a szeretetet, mint egy vad hegyi patakot, ami apad és árad és néha akár ki is önthet. Más érzelem, más intervallum, más eszme.

Ha pedig olyat mondanék, hogy úgy érzem szerelmes vagyok beléd, akkor az csak azért lehet mert nekem abban a pillanatban te vagy a legfontosabb lény a világon. Sajnos ezt a szót még mindig megbántam.

Ez messze a legnyálasabb post, de gondolom szükség volt rá.

Intermezzo 10.

" It sometimes happens that the deepest sorrow, if it can find tears and words, dissolves into a mild melancholy, so that perhaps even a gentle shimmer of hope begins to beam faintly through the heart. "

- Master Martin the Cooper and His Journeyman

E.T. A. Hoffmann

(isn't this the very best explanation of what the 'blues' is all about?)