Köhh...

A minap volt valami esemény, aminek hatására 16-17 éves forma gyerkőcök üvöltése köszöntött, ahogy én és kedves MFFANBÉ (Mentálisan és Fizikálisan Felettébb Atraktív Nőnemű Bajtársam az Életben) felkonvergáltunk a Blue Line egy járatára. Ritmikusan ismétlődő artikulátlan üvöltésük tudatta minden jelenlévővel, hogy kicsiny országunk nagy győzelmet aratott ma valószínüleg fociban (fasisztoid karlengetéssel kísért "mocskos zsidók" és "juden raus" felkiáltásaikkal pedig hihetetlen benyomást tettek a nagyrészt külföldiekből álló utazóközönségre; Nacionalista érzelmű elkényeztetett korcsok vs. Országimázs 3:0) ... és ez engem teljesen hidegen hagy. El is mondom hogy miért.. a foci nem sport. Nincs benne elég vér, vagy agresszió. Persze minden sport agresszívitása a játékosoktól függ, de a foci alapból nem ilyen. A foci játék, a foci fárasztó.

A klasszikus olimpiai "játékok" példáján láthatjuk hogy az úgynevezett "sportok" békeidőben a városállamok közötti nem vérre menő (ezt hívják ma úgy viccesen hogy barátságos mérkőzés) vetélkedés volt ergo "háború pótló". Nem is tartozott közéjük a labdarúgás. Gerelyhajítás, birkózás az igen. Hogy miért? Mert ezekre a játékos vetélkedésekre való felkészülés pont azt a típusú igénybevételt és metódust követelte meg, mint a katonai kiképzés. Pompás nemde?

Az ember eredendő agresszívitását sikeresen és konstruktívan képes kiélni a sportokon keresztül, nagyszerű volna ha az átlagember lehetőségei megengednék neki, hogy a mindennapos felgyülemlett feszültséget jobbhíján ne a gyengébbeken (családján, gyermekein, kedvesén) vezesse le, hanem irányított körülmények között, mondjuk egy másik felbőszült felebarátján. De az üvöltés-terápia is segíthet lásd korábbi post.

Tehát például a jégkorong zseniális sport. Drabális tagok, iszonyat sebességgel zúzzák egymást a jégen. Csodálatos! Ahol a legtöbbünk megállni is képtelen, ők hihetetlen könnyedséggel suhannak, átadnak, cseleznek, kitérnek és BUNYÓZNAK! Felkenik egymást a palánkra, testtel szerelnek és úgy általában kellemetlenül viselkednek a jégen, különösen a fizikai csapatok.
A rögbi a másik példám, ahol a "fuss a kővel" aktus történik teljes átéléssel, ami lássuk be igazán férfias elfoglaltság. Hihetetlen élvezet nézni, ahogy 2 csapat (védő felszerelés nélkül, merthát nem nyuszik ezek a fiúk, mint az amcsik) megpróbálnak egy darab disznóbőrt eljuttatni A-ból B-be és közben elpusztítják egymást. Mesés!
És ki ne hagyjam szerény véleményem szerint minden sportok királyát, a sumót. Gondolom nem fogunk azon vitatkozni, hogy valószínüleg a legnagyobb elhivatottságot igénylő erőnléti megmérettetés, és nincs híján a sportok egyetlen kvalitásának sem. Van benne tradíció, rituálé, elegancia, dinamizmus, izgalom... és ami a legfontosabb: két dagadt fasz egy szál pelenkában lökdösi egymást egy homokozóban!!!! Ennél nincs jobb.

Fent pedig kedvenc rögbi csapatom a New Zealand All Blacks, bemutatja a hakát, avagy a maori harci táncot meccs előtt. Ez a legnagyobb megtiszteltetés ami ellenfélt érhet.