Új publikálatlan Wass Albert töredékek vasárnap, 2006. június 4.
vitéz Kisbögyörőssy Ekremkemál Atatürk
Fantasztikus felfedezésre bukkant egy volt csendőrtiszt:
Mottó: "Szabad-e megfújnom szittya lantomat?" (Habsburg József főherceg)
Mikor az értő közönség épülésére közreadjuk gróf Alsóhitlerfalussy WaSS Albert eleddig homályban maradt műveit, előljáróban néhány megjegyzés engedtessék meg nekünk. 1998-ban, a mester tragikus halála után a clevelandi Nyilasház bukolikus reterátjának átépítésekor a nigger kubikusok különös kéziratokat találtak. A lelet megtisztítása után kiderült, hogy az ürülékbe hányt injekcióstűk és protézisek között igazi kincsre: a Mester posztumusz műveire leltünk.
Azóta a WaSS-hagyaték avatott gondozói, a Görény-fivérek Könyvkiadó és a Czikiváry Nyálastestvér Alapítvány kurátorai kiderítették, hogy a Mester e töredékeket "Visszanéztem utamon, oszt pofára estem" címen kívánta kötetbe rendezni. Jelen kötet szerkesztője a műnek inkább - bölcs belátásról téve tanubizonyságot - a műfaji utalástól sem mentes "Potyadékok" címet adta, érzékeltetve evvel a kézirat meglelésének már-már misztikus-csodálatos körülményeit. Tette ezt pedig abban a reményben, hogy a Mester a Magyar Mennyek egy fellegén ülve ennek láttán egyetértőn elmosolyintotta magát.
Cleveland, Jóasszony Éve, Szent Mókus Havának idusán.
vitéz Kisbögyörőssy Ekremkemál Atatürk, nyug. csendőrtizedes
-----------------------------------------------------------------------------------------------
Transzszilváni pásztornóta
Én a pásztor ideállok A Hargitán transzhumálok Hegyre föl és völgybe le Kilóg az ember bele
"...És akkorton-tájban böhöm borzfingnyi szélfuvallatok kacsaríntottak nagymagyar agyaram vásott lyukaiba, ahogy orcázatom beléfordítottam a sajgó trianoni orkánba én, a góbé grófházi, grófi szarházi, a czegeházy palotagróf, hogy acélizmú karom lendíthetve bűzkucsmás oláhot, nemzetrontó szatócsfajtát, liberális kommenistát a vereshabú-vérturos Fityfirittybe küldjek bele én. Mert a Fityfiritty csak folyik, folyik, elfolyik, a rá jellemző flegma unottsággal hömpölyög tova. Mert lehullik majd a veres dávidcsillag, a sárga vöröscsillag, lehanyatlik a veres trikolór, s tilinkózva-tárogatva felemelkend nemzetem. Kis parázs vagyok csak a világ nagy hamvvedrében én, büdös kövér szivarhamú és pipamocsok közt rejtezem, és paplani magányomban ennenmagam fertezem, csak jönne már egy pántlikás leányluk, hogy belévethessem tiszta-cudar magom, árja déenesem..!"
(A "Veres csillag, be csúnya vagy, de én teccem enmagamnak" c. lírai regénytrilógiából)
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment