March For Koala

Mit tudhat az az ember a zenéről, aki nem szereti a jazzt?

Tank!

Lovagolva a Leviatánt.... (aminek a neve amúgy Margó)

A ruhákkal tömött zsáknak reggeli sóhaj szaga van.

Mocskos és kurta zakatolásra eszmélek hirtelen... rohan az idő.

Mikor pedig a minden egy, és nincsenek különálló részek.. és az idő és a halál csak illúzió...

Akkor elég meghökkentő dolog látni ahogy az idő rohan.

Elcsúsztak az órák. Én az érzékelő az észlelésemet és ezzel a világot megtekertem...

Rozsdásan nyikorog a valóság, ahogy az illesztékek egymásbakapnak...

Próbálják riadt gyerekek módjára összerakni a törött vázát mielőtt a nagyi felébred

Mert a nagyi (én) kicsit most elszunyókált... kiesett az érzékelve levésből...

És ez egy bizonyos kozmikus szempontból vicces, mivel ezt azzal érte el hogy nem aludt...

Napokig...

Egyik pillanatban egy lengedező pókhálót nézett, a következő pillanatban már rohant kerszetül a világon, hogy ott legyen valahol ahol már ott kellett volna legyen, vagy ahol mindig is ott volt. Lehet csak el akarta érni önmagát... a találkozást... és mindenhol szemrehányó pillantások kísérték.... az emberek nem, csak a tekintetük tudta... majdnem mindent elrontott....

Ma....

ma majdnem megvolt...

És veled mi történt?

Zsánerképek 1.

Kis fehér gyógyszeresdobozkát találtam Mr. A. kisasztalán a minap, s azon tűnődtem vajh mi lehet az. Centrum multivitamin volt. Mire észrevette tűnődésemet furcsán-lelkesen eképpen szólott:
- Ööööö... lejárt a szavatossága, de felpörget. - vigyorgott, majd itta tovább nyugodtan a sört.

Patt-patt-patt...

Mivel mostmár kezdek megőrülni gondoltam kitörök a tétlen apró-zavarságok csurgó mézes, nevetve-köhögős és álmosanszempiszkálós szuszogi egykedvűség tompa, állott csendjének rozsdás pörölye alól. Mert sosem volt még abból semmi jó ha túlságosan sokáig elnyomtam magamban a morzsolódnivágyás (úgylátszik) természetellenes késztetését, mert például ilyen volt a gyerekkorom. Ami mint tudjuk tragikus véget ért: majdnem felnőttem.
Most belenézegettem az Eszterházy-féle "Egy nő"-be és ez arra kényszerít (amit már régóta dédelgetek magamban), hogy lajstromot készítsek az életemben fontosabb szerepet játszott/játszó nőalakokról. Kényszerít mivel nem akarom, hogy a könyv maga befolyásoljon ezen lajstrom megvarrásában, tehát még az előtt kell nekiszabósodnom, hogy elolvasnám. Csak utánna el ne felejtsem elolvasni.

Igazából jó volt most megint meglenni, forrani és megint lehülni, a bénultságból kirobbanni és újra összeesni, mert gyakorlatilag csak ennyit teszek amikor változok. Na azért ne tessék megijedni, a kígyó csak kígyó marad, legfeljebb levet még egy bőrt, ha már a pofájáról úgyse sül le. Televagyok merész, mitöbb hazardőr ötletekkel és nem nagyon vannak fogódzóim és körülmetélt, leíró hetyke frázisaim, hogy legalább ideiglenesen el ne felejtsem őket, szóval jó lesz sietni. Ha más nem, annyi értelme legalább volt, hogy mostmár értem az eddig zavaró suttogásokat. Semmi komoly. Időjárás jelentés, lehetőségek, reklámok, vagy borulátó retrospektív víziók, a "lehetett volnák" szürke hada. Csorba sejtések, komoly fontoskodások és rinyák, rinyák, rinyák... amik elmaradtak. Tudod a múltad nagy ballépései nem is tűnnek olyan tragikusnak, ha megvan a képességed hogy lásd azokat a katasztrófális baklövéseket, amiket (hála a Dolgoknak) nem baklőttél el anno.

Egészen új perspektívát állítanak az így kapott információk. Lehet ez szerinted nem okos dolog, a legtöbb ember még a múltjával is képtelen megbírkózni, nemhogy a meg nem történt múlt lehetőségeivel. A legtöbben el sem jutnának a karrierista egomán ömlengéseiken túlra, pedig a meg nem történt eseményekből, ha az ember kellően realistán, (tehát nem önmagára osztva a föszerepet) tétlen szemlélőként végignézi, hogy is volna, ha én akkor ott nem, hanem... de ha az ember ide már képes betenni a mentális állábait, még mindig itt a kérdés: képes e valaki megtanulni élni pusztán az által, hogy bebörtönzi magát egyetlen nap lehetőségei közé? Mert nem kell életem minden apró hibáján merengenem, hogy lehetne rosszabb is, meg "fú... hát nem a legjobb úton haladok, de nem is a legrosszabbon... de jó". Ez nem önbizalom-növelő túra a saját elmémbe. Arra való, hogy akár múltam egyetlen napjának végtelen lehetőségei közt sodródva is ki tudjam választani és megtanulni egy életre, hogy...

És így elérkeztem a leckéhez. Levontam a tanulságot. Megvan a cumi, levetem a rugdalózót, továbbítom az öregvést és keresztbe teszek a csapnak, avagy a dolgok folyásának, mert igazából ezért indultam el a labirintusba. Nem megelégedni vele, hogy megvan, hanem használni, mert mindenki másnál nagyobb szükségem volt rá. A saját tanácsomra, amiből csak én nem kapok sosem.

Hírdetés

Rák jegyű, sportos, jólfésült, kellemes külsejű, művelt, többszörösen elvállt huszas éveiben járó szodómista keresi sportos / lucskos / alultáplált / menekült / beteg / rosszarcú / kövér / rendszerető / mosdatlan / gyermekes / magatehetetlen / alkoholista / kiskorú / vonzó / erőszakos / szellemi fogyatékos / rámenős negyvenes, huszas, tizes illetve hetven fölötti hölgy / úr / fiú / lány / baba / hörcsög / méz / műanyag szatyor / serdülőfélben lévő hintaló / bernáthegyikutya / öszvér / porcica / klinikai halott párját hosszútávú / alkalmi / rendszeres, de nem komoly / csöndes / rendszeres, de komoly / romantikus / rövid de hullámvölgyekkel terhes házasság / nemi erőszak / ízes fajtalankodás / orgia / színházlátogatás / vikinges baszás / nyilvános helyen vizelés / filozofálgatás / közös menstruáció / agyagozás / kertépítés / böllér-szex / érzelmi kaland / tapasztalat- és széklet csere / örülnivágyás / pornó-film forgatás / árvaház látogatás / egzotikus külföldi utazás céljából. Kérem ne kíméljenek. A jelentkezéseket az alábbi címre várom " Nyunyus huncut élete " - jeligére.

Intermezzo 9.

"...in the small hours of the morning, a man is apt to search his soul more than at any other time."

Ian Edginton, Scarlet Traces

Intermezzo 8.

" - Külföldön elmésebbek a nők nálam? - kérdezte a lány, szemét lesütve. - Ugye, elmésebbek?
- Nem elmésebbek - mondta G. A.
- Dehogynem - mondta a lány. - Sokkal elmésebbek. Elhitetik a férfiakkal, hogy azok erősebbek, bátrabbak, okosabbak s a világ urai.
- Nem mindegyik hiszi el - mondta G. A.
- Külföldön találkozni fogunk olyan elmés nőkkel - mondta -, akik elhitetik magával, hogy szerlmes beléjük.
- Olyannal nem fogunk találkozni - mondta G. A.
A lány hallgatott. - Sokkal bölcsebbek és szellemesebbek nálam - mondta egy idő múlva. - Olyannal is találkozni fogunk, aki elhiteti magával, hogy elmúltam.
- Hogy elmúltál? - ismételte G. A. szórakozottan.
- Hogy elégtem művelt külföldi elméjének villámcsapásaitól, ellobbantam s megsemmisültem. S akkor el fog hagyni, kedves G. A. "

" Id. Larra bólogatott. - Sejtettem - mondta egykedvűen, apró, gyulladt szemével szaporán pislogva. - A mai fiatalság! Mi egyebet lehet várni, fiatalember, egy elkorcsosult nemzedéktől, mely a gyávaságot összetéveszti a tapintattal, a közönyt a szerénységgel, a némaságot a csönddel? ... "

Déry Tibor " G. A. úr X.-ben "

" Opifex rerum "

nem vagyok biztos az általam tudnivélt dolgokban, de nem kételkedem.
amint kiderül, hogy egy dolog nem úgy van ahogy én gondolom, kérdés nélkül képes vagyok megváltoztatni a véleményemet, de addig sem kételkedem.

Látom a fogaskerekeket a festett, színes burkolat mögött.
Látom hogyan sétálunk óraműpontossággal, mégis látszólag véletlenszerűen a futószallagon amit úgy nevezünk: élet.

A napok számomra már rég összemosódtak, az idő elvesztette a jelentését, és az értelmét.
Idő soha nem volt. Ha lett volna nem vesztette volna el az értelmét. Változás van. Fluxus van. Hullámok vannak. Idő az nincs.

És ti féltek a változástól, mert veszteségként élitek meg. Minden nap változtok és mégis ugyanolyanok maradtok. Ez talán csak a "lélek" jelenlétével magyarázható. Talán.
Vagy legalábbis valamilyen spirituális rendező elv az emberi pszichében, amelyre nem hat a változás. Pontosítok... amelyre nem hat a változás, kivéve az érzések egyik formáját: a szenvedést.
Mert a célok és értékek csak akkor válnak világossá, ha "anti-célokat" élünk át. Addig semmiképpen sem vagyunk képesek igazán kívánni és értékelni az otthon komfortját, amíg nem aludtunk az utcán.
(közhelyesebben szólva)
A baj az, hogy mire rájövünk mi lett volna a jó lépés, jó megoldás, mi az ami boldoggá tett volna, addigra az a dolog általában már visszahozhatatlanul elvész. És a felismerés olyan űrt hagy maga után, amit hiába valóságokkal próbáltok megtölteni akár egy életen át.
Csak a szenvedés tud rávezetni és ráébreszteni arra mire van igazán szükségetek. Szükségünk.

Ha megfogadod a tanácsom, most felállsz és odamész a kedvesedhez és szó nélkül megöleled és olyan sokáig öleled amíg jólesik. Legyél önző. :) Vagy hívd fel a lányt, vagy fiút akibe szerelmes vagy és hívd el a parkba vagy bárhová és mondd el neki mit érzel. Most én is ezt fogom tenni...

Rajzolok most ide egy elefántot, mert szeretlek Téged. Tudom hogy ez nyálasan hangzik, de tekintve a változás végtelen számú lehetőségeit ez az elefánt fogja szimbolizálni, hogy akár barátok is lehetnénk, te és én.

( ne ijedj meg, nem beteg csak adtam neki egy kis salátát, hogy legalább arra az 5 percre fogja be a pofáját amíg megrajzolom és kiszínezem. Most azt majszolja nagy bőszen. Lehet hogy nem látszik rajta, de tiszta okos. Legalábbis ezt mondták a National Geographic-on. )

Felhőkkel teli fészek...

" A sötétség a tér egy ismeretlen kiterjedése..." -írta Déry Tibor, mikor G.A. X-ben, a szállodaszoba vaksötétjében botorkál kiutat keresve. A tér egy ismeretlen kiterjedése... ahol minden lehetséges. Ahol bármi lehetséges. Az ismeretlent az emberi agy pedig nem szereti, minimum segédvonalakat erőszakol belé, megpróbálja felmérni és értékelni (vajon mikor veszítettük el a képességünket, hogy szembenézzünk az igaz semmivel?), rosszabb esetben pedig elmossa a határvonalat képzelet és érzéklet között és jó húsgép módjára megtölti hangokkal, szagokkal, az álmaink határán tenyésző kigondolatlan és megformálatlan rémségekkel. Kevés ember bírja remegés nélkül állni, ha saját képzeletével kénytelen szembenézni. A térben, ahol a látás hiánya miatt minden zaj, csusszanó nesz felerősödik, hangosabbnak és közelebbinek tetszik, és ahol a racionális gondolat elvész a kényszerképzetek között, ahogy az ember egyre közelebb botorkál az őrülethez.

Ezért félünk a sötétségtől... időtlen, határtalan játszótere rémálmainknak.

Ha nem emésztene az ősi félelem, megzabolázhatnánk ezt a helyet... hasznunkra lehetne, ha egymás mellé kipakolhatnánk érzéseinket, gondolatainkat, álmainknak, sajgó emlékeinket és emésztetlen vágyainkat, mint egy abroszra az étkészlet darabkáit. Áttekinthetően, egy helyen ahol megférnek egymás mellett, ahol egyiknek sincs elsőbbsége, ahol nem érvényes a hétköznapok józan csatarendje. Úgy vizsgálhatnánk őket, mint még sohasem. Vajon milyen következtetéseket és felbecsülhetetlen tapasztalatokat tennénk magunkévá ebben a különös állapotban?

Feltéve ha túl tudnánk jutni saját agyszüleményeink útvesztőjén a terített abroszig...

Micsoda káprázat...

Fény és árnyék

Intermezzo 7.

" Mondhatom magának sokszor halálosan fáraszt, hogy embernek kell mutatnom magam, holott semmi közöm, ahhoz ami emberi... "

Thomas Mann " Tonio Kröger "

Reveláció

Találtam ma egy zseniálisan jó playstation 2 reklámot, ami egyfajta revelációban részesít virtuális valóság szempontjából. A címe Double Life (Kettős Élet) és egy kegyetlenül erős és szugeszív művészi alkotás. Hát mondjuk úgy NAGYON elérzékenyültem, ahogy megnéztem újra és újra. Aztán belefogtam, hogy megfogalmazzam a gondolataimat róla Neked, de aztán találtam egy cikket Dejan Petrovic tollából (bizonyos körökben híres techokrata) aki mindezt elmondja helyettem. Az egyik cím ahol a reklám megtalálható:
http://www.youtube.com/watch?v=OuiEKm5dDrY

szabadban fordítom, hogy azok is értsék akik nem tudnak angolul.


"Double Life -

For years, I've lived a double life.
In the day, I do my job - I ride the bus, roll up my sleeves with the hoi-polloi.
But at night, I live a life of exhilaration, of missed heartbeats and adrenalin.
And, if the truth be known,a life of dubious virtue.
I won't deny it - I've been engaged in violence, even indulged in it.
I've maimed and killed adversaries, and not merely in self-defence.
I've exhibited disregard for life, limb and property,and savoured every moment.
You may not think it,to look of me, but I have commanded armies, and conquered worlds.
And though in achieving these things I've set morality aside,I have no regrets.
For though I've led a double life, at least I can say - I've lived."

"Kettős Élet -

Évek óta kettős életet élek.
Nappal végezem a munkám - felülök a buszra, felhajtom az ingem ujját, mint mindenki más.
De éjjel olyan életet élek amit kitölt az öröm amit a kihagyott szívdobbanások és az adrenalin nyújt.
Az igazat megvallva, egy életet ami tele van kétes értékekkel.
Nem tagadom - erőszakot alkalmaztam, sőt elmerültem benne.
Megcsonkítottam és megöltem ellenfeleimet, és nem pusztán önvédelemből.
Nem tanusítottam figyelmet az élet, végtagok vagy tulajdon iránt, és ízlelgettem minden percét.
Nem gondolnád, ha rám nézel, de hadseregeket vezényeltem és világokat igáztam le.
És miközben ezt mind elértem, félretettem erkölcseimet, és nincs mit megbánnom.
Mert bár kettős életet éltem, legalább elmondhatom - én éltem."

" A reklám rendezője különböző emberi életek zsánerképein vezet keresztül minket.
látványos életstílusok kolázsa, amikbe belekukkanthatunk arra az időre, míg elmondják vallomásukat. A kamera előtt - előttünk - öszíntén mondják el azt amit a hétköznapi életükön kívül tesznek. Még el is magyarázzák, hogy bár hihetetlennek tűnhet elsőre, de tettek bizonyos dolgokat... dolgokat amiket a valóságban talán nehéz lenne befogadni. Mindannyian különbözőek vagyunk és mindannyiunknak megvan a különböző életmódja. Gyakran ez az életmód ismétlődő és unalmas.

Ekkor álmodozni kezdünk és azt kívánjuk bárcsak történne valami. Valami ami messze a hétköznapi problémáink és rutinjaink fölé emel. Egy kihívás, egy tapasztalat, valami ami minden ember génjeiben megvan. Az igazság az, hogy vannak akik mindenestül megtapasztalják az életet, és vannak akik nem. Természetes, hogy nem mindenki tapasztalta meg egy háború borzalmait, vagy száguldott keresztül a városon 200 km/órával a sarkában a rendőrséggel.

Szóval kíváncsi emberi lények lévén elgondolkodunk - Mit csinálnék egy ilyen helyzetben? - Hogyan menekülhetnénk fizikai kötöttségünkből? - Hogy menkülhetnénk el a mindennapi életünkből? Hogyan kerülhetek közelebb önmagunk felfedezéséhez anélkül, hogy teljességében megtapasztaljuk az életet?

Nézzünk szembe a tényekkel - hányan fogunk az elkövetkező néhány napban megölni egy sárkányt? Anélkül, hogy elviccelném a dolgot, csak annyit mondanék - sehányan. És itt jön a képbe a virtuális valóság. A legmodernebb technikákat a képzeletünkkel ötvözve felfedezhetjük önmagunk ezen eldugott részeit.

Hazudnánk, ha azt mondanánk ez a valóság tökéletes - de még mindig ez visz minket a legközelebb ahhoz, hogy próbára tehessük a képességeinket... biztonságban. Ezeket a dolgokat nem tehetjük meg a valóságban, mert a valóság gyakran veszélyes és vannak dolgoka amiket egyébként is fizikailag lehetetlen elérni...."

Dejan Petrovic

Hasznos Holmik 4.

Ma a szociológiával ismerkedtem (mert pénteken vizsga) és közben elálmodoztam.
Tudtad például, hogy 3 emberből 2 akár súlyosan meg is sebesítene téged (nem akartam azt írni, hogy megölne, mert nem akarlak megijeszteni, pedig így van) megfelelő ráhatás eredményeképp?
Elkerülhetetlenül eszembe ötlött az iwiw és kedvenc ismerőseim...
Meg ötletem is támadt. Mi lenne, ha nagykorúsága elérésekor minden ember kapna 1 különlegesen preparált töltényt amivel bárkire rálőhet egy alkalommal élete során, persze bizonyos szabályok mellett. De mi fun lenne már.... csak gondolj bele, mennyivel nagyobb tisztelettel és körültekintéssel beszélnének egymással az emberek, ha tudnák, hogy a másiknak esetleg fegyvere lehet és elképzelhető hogy fel van jogosítva még egy lövés leadására is. Meg a népesség khm.... genetikailag hátrányokkal rendelkező része (a nagyonbuták) milyen hamar végezne önmagával. Jó persze én folyamatos életveszélynek lennék kitéve, de akkor is szerintem nagyon tuti dolog lenne. Új értelmet nyerne a tisztelet fogalma és felértékelődne az élet.

Metropolis

Elértem az origót. Pont, vessző és újra pont. Keletkezésem végterméke. Én ami önmagam vagyok. Nem vagyok eléggé tudatomnál ahhoz, hogy ébren legyek, de nem vagyok elég kába ahhoz, hogy aludjak. A kezeim tökéletesen maguktól mozognak, bár nem látom mi történik, tudom, hogy írok. Kívülről érzékelem - mintha pusztán elemek/fogaskerekek mozgása lenne - a gondolatot, ahogy felszikrázik és berobbantja az alig pihegő idegeket. A legprimitívebb szálakat rángatva meg. Ősöreg motorikus reflexek válaszolnak minden halvány, illuzórikus villanására az agyamnak, ami ugy érzem vérzik. De legalábbis valami folyik róla... felűlről lefelé. CSendben. Odakint erek moccannak, vér dübörög a város bőre alatt. Verejtéket ereszt, ahogy az éjszaka utolsó hűvös szájszagú lehelletét a tarkójára fújja. Ez a verejték a borom. Az én vérem. Annyiszor láttam már felkelni a napot, de sohasem fogom megúnni. Fáj. Félelmetes. Megállíthatatlan. Felszárad tőle a sötétség. Rádnéz. Megérint. Először fáj, de aztán virágbaborul a bőröd. A fény, ahogy mirriádnyi apró bogár, végigszalad a karodon, kicsit később elmúlik a bizsergő érzés és egységes tartós valami marad, amit hajlamos az agy pár pillanattal később el is felejteni, de nem most, nem én. Az én agyam alszik. Meleget érzek a karomon, annyira apró jelentéktelen meleget, hogy ha bármi másra figyelnék eltűnne. De most itt táncol az ujjam hegyén, minden pórusomba befúrja magát. Ez nagyon fura.

A város pedig, azt teszi amit ti sohasem láthattok, leveti a tegnapi bőrét, finoman megrázza az újjat, a csillogót. Hagyja hogy a nap első meleg sugarai azt is megszárítsák, megkeményítsék, hogy ma is járhassatok az utcákon, beszálhassatok az autókba, hogy elvihessen oda ahova menni akartok. Lárva-állapota egy-kettőre eltűnik, a mohó tekintete megszelídül. Ami eddig úgy fúrta magát keresztül a sötétségen, vizelettől és esőtől síkosan, most halottnak tetteti magát. De láthatod, hogy csak játszik, ha megállsz egy kicsit, hallhatod ahogy dübörög a szíve, de nem állsz meg, neked dolgod van. Hogy féltek a farkastól, elképesztő. Mind elfelejtettétek, hogy a tején nevelt minket azzá amik most vagyunk. A "civilizációnk", vérmocskos utópiánk amit napról-napra az életünkkel gúnyolunk. Merész elődeink és dekadens utódaink mind itt vannak előttünk, kézenfogva, babakocsiban vagy kerekesszékben. Táncoljuk ezt a morbid táncot, zsebünkbe és fazekaink alá rejtve a tüzet, lüktető pulzusunkat az idővel elszorítva, nagyságunkat behúzott nyakkal, leszegett fejjel kerülve, mindent látó szemünket csalfa fényekkel és füsttel vakítva meg.

Gondos ordasunk, bölcsőnk, fráterünk, otthonnunk, börtönünk, kriptánk pedig minden hajnallal újra megszületik miattunk, hogy elbírja sajgó lelkünk semmi súllyát. Hogy célját betöltse és menedéket nyújtson önmagunk elől.

KÖZHÍRRÉ TÉTETIK!!!!

MA! 2006. 06. 06-odikán megalapítom A SZAR VICC NAPOT!!!! Szenvedjetek! Gyilkoljátok egymást a létező legrosszabb poénokkal! Fárasszátok akit bírtok!!!!! Gyerünk!!!! Olyan mintha egybeolvasztanánk a Karácsonyt és az Armageddont!!!!!

Wupppppppíííííííííííííííííííííííííííííí!!!!!!!!

Én már megtettem a magamét, lépj TE is a ringbe!!!!!!

Ha folytatnom kéne, abbamaradnék

The 'you' who you think you are does not exist.
- Alan Watts

Do not stray from "Walking is Ch'an, sitting is Ch'an!"
Essentially at ease whether talking or remaining silent, moving or staying still.
It is serene even when greeted with sharp weapons,
And is not worried about poisons.

It cannot be grasped, nor let go of,
But, if you do neither,
It goes its own way.
If you remain silent, it will speak.
Speak and it is silent.

- Ch'an Master Hsuan Chuen of Yung Chia
The Song of Enlightenment

A ch'an az kínaiul Zen. Tehát másik sárga nyelven.
Szóval az Igazság mint cimke, senem rémítő, senem rettenetes. És mint igazság sem ijedelmesen szörnyűségesen félelmetesen fffffúúúúúúúááááááááá....
Az csak az igazság.
Nagyon fontos elmondanom, hogy a dolgok azok amik. Amik történnek, azok történnek, de ha nem hiszed el ajánlok egy kísérletet. én mikor kicsi láma-állat vagyok nagyon szeretem, vagy épp kiwi-madár. Az aranyos.
Pár napig tégy úgy, hogy semmit nem csinálsz. Nem úgy értem, hogy otthon ülsz és cső, mert az valamit csinálva lenni. Hanem aktívan ne csinálj semmit. Ne hass semmire. Vegyél magadhoz egy jegyzetfüzetet meg egy ceruzát. Kapcsold ki és hagyd otthon a telefont. Öltözzél fel a legkényelmesebb ruhádba ami van, és menjél el helyekre. Csak úgy. Nézzed meg hogy mi van ott. És fontos: nem beszélhetsz senkivel. Lehet mosolyogni, nevetni, mutogatni, de hozzáérni nem. Illetve írhatsz is nekik a jegyzetfüzetbe. Pl.: Bocs de ma némasági fogadalmam van.
Ez az egész azért fontos mert így meg lehet tanulni figyelni. Figyelgessél dolgokat. Ne cigizz. Ha jól csinálod a figyelgetést, nem is fog kelleni többet. Próbálj nem hatni semmire. Főleg ha emberekkel van kapcsolatban. Csak üres teát ihatsz és csak üres rizst ehetsz, de ha jól csinálod a nemcsinálást nem leszel éhes vagy szomjas. Ezeket vész esetére készítsd magadhoz előbb. A cél a figyelgetéssel: Amikor kísértetként jársz majd az emberek között bele a világba, helyekre meg minden, akkor figyelgetned kell mindenre. Élvezni a napsütést, nézni a virágokat, meg hogy röpködnek a madarak, mit csinálnak az emberek és ha valami olyat látsz bárhol, bárhogy ami tetszik akkor azt leírod kijelentések formájában, semmihez nem kapcsolva. Pl.: Látod ahogy egy anyuka játszik a boldog kölkével, akkor azt írod: "gyereket nevelni jó" vagy "játszani jó". Nem azt: " Az emberek szeretnek gyereket nevelni" vagy " Gyerekkel szeretnék játszani". Ha látsz egy zacskót amit kavargat a szél és teccik akkor azt írod: "kavarogni jó". A lényeg hogy kísértetként megvond magadtól a világot, hogy semmivel se legyen közvetlen kapcsolatod. Ha jól csinálod, akkor amíg tart a kisérlet nagyon fogod élvezni a nézegetést, de a vége felé (1 max. 2 nap) elvonási tüneteid lesznek. Nagyon szeretnél majd leülni a géphez, meg telefonálni, meg minden és az jó. Azért kell ez, hogy meg tudd határozni hol kezdődik a világ és hol kezdődsz te. És fontos hogy a jegyzetfüzetbe lejegyezve álljon, hogy te mit szeretnél a világból. Őszintén jegyezgess mert ezt csak te látod. Az értelme ennek a kísérletnek, hogy lásd a különbséget a világ (érzéklet) és te közted (érzékelő). Ha ezt sokat és jól csinálod, megtanulhatsz láthatatlan lenni.

Ahogy Ikkyu mester mondta:

"Csak egyetlen koan számít. Te."

Intermezzo 6.

" Fehér. Egy üres lap, vagy vászon. A kihívás? Rendet teremteni az egészben tervezésen, kompozíción, tónuson, egyensúlyon, szimetrián és harmónián keresztül. "

Stephen Sondheim " Sunday in the park with George"
(saját fordítás)

Kardhalak.. miegymás...

Mert úgy vagyok "ahogy köll". Csak így tisztán, párnák közt pocolva. Átérzed? Pedig kéne. Rossz lehet neked lenni. Azt hinni, hogy majd más tudja. Nem tudja. Valaki dugdossa, pedig nincs is. Ez kínos. Ezek olyan válaszok amiket nem vagyunk hajlandók elfogadni.
- Kell valami legyen ott!!! Az Andi szoknyája alatt! A tengerek mélyén! A Plútón túl!
Pedig semmi a maga nemében különleges nincs ott. Szerinte. Mármint Andika, a tenger és a Plútó úgy gondolja, ott semmi érdekes nincs, csak ami mindig szokott nekik lenni. Ott. Meteorok, halak, szemérem. A csunyájuk. Ezért vannak olyan messze, mélyen és/vagy megbújva egy szoknya alatt.
Mert a megértés nem az önmagamról való tudás, vagy a mások által rólam kreált képzet önön sajátjában, hanem azok keresztmetszetében válik valóra. Ha a képzettől vezérelt valaki alámerül, fellövik, és/vagy felemeli akkor fog mindkét fél igazán elcsodálkozni, mert mindkettőjük feltételezésén túlmutat az eredmény ami az "expedíciót" koronázza.
De ehhez el kell tudnom fogadni, hogy a feltételezéseim nem feltétlenül írják le a valóságot, nem biztos hogy, pont olyan/az/ott van ahogy én képzelni vélem. Vagy ahogy ő maga azt sajátjának ismerni szokta. Mert ez a kétség ösztönöz cselekvésre minket.
A felismerés és megértés csoda. Maga a történés csendben zajlik, de legfeljebb halk sikolyok között. Az ünneplése hangos, de a lényeg, a másik világ felfedezése nem mérhető hozzá.
Semmi sem mérhető hozzá.

Csak hogy valami vicces is legyen, avagy Douglas Adams után miért ne?

(Valami Útikalauz stílusú dolog arról, vajh Zoltán - mindannyiunk kedvenc bőgőse és csillagásza - miért nem emlékszik soha egyetlen péntek, vagy szombat estére/ szilveszterre / szülinapra sem. Miért vannak ezek a képszakadásai? Csupán az alkohol csalfa játéka? Nemáá!)

Zoli:

A lény amit ma Zoltán néven ismerünk, valaha Ősi Pogány Isten volt. Képzeljük csak el a jelenetet.

Helyszín:

Vala a hatalmas, monumentális pán-galaktikus, poszt-dimenzionális csapszék, ahol az időben jelenlévő roppant entitások összegyűlnek egy pofa sörre. ( mit gondoltál az árpalét ember találta föl? ) Nevezzük ezt a helyet egyszerűen csak a Söntésnek. Persze vannak asztalok is meg csocsó meg mellékhelység, meg zenegép, meg miegymás, de a helynek mégis a legmarkánsabban kiemelkedő része a mérhetetlen és végtelenségbe nyúló, piramidális bárpult. Innen kapta tehát a nevét a Söntés.

Eset:

Nos a sok poszt-dimenzionális és pán-galaktikus entitás között voltak ugye a duhaj és pajzán Ősi Pogány Istenek. Na most az "Ősi" jelzőt azért kell kiemelni, mer vannak ám a világban kevésbé jelentős pán-dimenzionális és poszt-galaktikus Pogány Istenek, akiket Jelentéktelenebb, avagy Kisebb Pogány Isteneknek nevezünk és ők, mivel a modern new-age éra szülöttei semmiképpen sem emlegethetők egy lapon az Ősi Pogány Istenekkel, már csak azért sem mert a kedvenc játékuk a krikett és az amerikai futball, még az Ősi Pogány Istenek kedvenc játéka a "Gyújtsátok-Meg-A-Szakállas-Tagot" illetve egy másik játék amihez hatalmas sziklákat és dorongokat és csatabárdokat használnak, de mivel a játék végeztével a győztes csapat örömében halálra piálja magát, vesztes csapat pedig még sohasem bukkant fel újra a Söntésben, ezért a szabályok tisztázatlanok és érthető módon neve sincs. E mellett egy tábla is hirdette a Söntés bejárata(i) felett, hogy: "Jelentéktelenebb, avagy Kisebb Pogány Isteneket nem szolgálunk ki!" ez alá titáni karmokkal valaki, vagy valami, valamikor még a következő célzás értékű üzenetet véste: "Meenjetekk Hazzaa!!"
Nos. Szóval ült a Söntésben a sörcsap közelében egy mérhetetlen és roppant és időtlen Ősi Pogány Isten, furcsa szarvakkal és mérhetetlen szakállal. Ezt a lényt sokk millióan imádták szanaszét a galaxisban és minden időben. Papjai nem nagyon voltak, mivel problémás természetüknél fogva a legtöbb világban, ahogy megtudták mivel foglalkoznak agyonütötték őket egy nagy kővel. Azokon a világokon azonban, ahol nem voltak nagy kövek módfelett tisztelték és vért és alkoholos italokat áldoztak neki, mert az poén. Ebből kifolyólag furcsa természete volt és csak az Alkoholista Furcsa Természetű Ősi Pogány Istennek nevezték. ( mellesleg szerte a galaxisban aki hangosan kimondta a nevét, azt szaporító szerven rúgta egy Hirtelen Lila Öszvér. ) A Söntésben (időtlen hely lévén) egyszer csak (vagy mindig is) odalépett hozzá a Borzalamas Megnevezhetetlen Sötét Helyekről Szivárgó Világokat Kiflicsücsökké Morzsoló Istenek Szakszervezetének az elnöke. És vékonyka hangján így szólt:
- Hé! Te Rosszéletű! A helyemen ülsz.
Erre az Alkoholista Furcsa Természetű Ősi Pogány Isten roppantmód hátrasandított egyik irdatlan válla fölött. Majd nagyot sóhajtott és roppantmód egészében megfordult mikor újfent rádöbbent hogy így semmit sem lát a furcsa szarvaitól.
- Mi? -szegezte neki a nagyonis helyénvaló kérdést mély dörmögő hangján az Alkoholista Furcsa Természetű Ősi Pogány Isten.
- Mondom a helyemen ülsz te világok szégyene! -sipákolta az Elnök.
Erre a Alkoholista Furcsa Természetű Ősi Pogány Isten jelentősségteljesen előhúzott egyik multi-dimenzionális zsebéből egy csomag Szárított Sodrott Boróka Gyökeret, (melyre mellesleg ráírták, hogy lassú öregedést okozhat) és rágcsálni kezdett egyet irdatlan agyarai közt, miközben épp azon morfondírozott, hogy ha a bejáratnál nem tette volna le a Kilencágú Irdatlan Fejszéjét, akkor most (vagy mindig is) azonmód kiszakíthatná ezt a sipákolva fortyogó fekete pacát a létezés ezen hullámából.
- Idebenn nem gyökerezünk! - rivalt rá hirtelen a Söntés csaposa Joe. Joe úgy nézett ki mint bármelyik csapos bárhol a multiverzumban azzal az eltéréssel, hogy ő minden térben és időben egyszerre jelen volt, így mindenkit egyszerre ki tudott szolgálni, beszélgethetett a vendégeivel, takaríthatott, vagy éppen maga is leguríthatott egy-két korsóval.
- Tiltja a házirend! -mondta együttérzéstől átjárt mégis határozott hangon.
- Ne Má! - tiltakozott az Alkoholista Furcsa Természetű Ősi Pogány Isten.
- Bocs főnök! Ez van! Megzavarja a csehó valóságmintázatait.
- Hé csapos!- sipította a fortyogva csöpögő elnök. - Ez a tag elfoglalta a helyem, amíg kinn voltam a slozin!
- Ez igaz? -kérdezte Joe az Alkoholista Furcsa Természetű Ősi Pogány Istent.
- Én mindig is itt ültem. -reflektálta az Általában Békés Természetű Ámbár A Jelen Helyzetben Kissé Feldúlt Alkoholista Furcsa Természetű Ősi Pogány Isten.
- Az lehetetlen, épp az előbb mentem ki.- síptotta csontrepesztő hangján a Borzalamas Megnevezhetetlen Sötét Helyekről Szivárgó Világokat Kiflicsücsökké Morzsoló Istenek Szakszervezetének Elnöke.
- Na jó! - szólt Joe a csapos. - Erre a helyre azok szoktak ülni, akik inkább ivással töltik az örökkévalóságot, mint csocsózással, vagy dumálással. És általában még létezni is elfelejtenek néha. Szóval ez a legnagyobb piásoknak fentartott bárszék. Rendezzünk egy versenyt. Amelyikőtök később dől ki az én speciális házilag készített Világvége koktélomtól, az maradhat ahol van, a vesztesnek pedig, máshová kell ülnie.
- Megmondom mi lesz! -mennydörögte az Alkoholista Furcsa Természetű Ősi Pogány Isten.
- Nincs időm ezt a kotyvalékot inni az elkövetkező örökkévalóságban, szóval, szerintem aki gyorsabban megiszik egy pohárral, az legyen a győztes.
- Helyes! Legyen így! -sipákolta az Elnök. Joe megvolnta a vállát, és letett eléjük két multidimenzionális Világvége koktéllal teli poharat. Az volt a baj Söntéssel, hogy tér és idő nem lévén a poharak ürtartalma végtelen, így nehéz őket megtölteni. Joe ezért nem is szokott ezzel próbálkozni, inkább csak olyan poharakat és korsókat tart amelyek eleve tele vannak így egy csomó fáradtságtól megkíméli magát. Tehát a két Mérhetetlen entitás nekilátott titáni küzdelmének és nyelni kezdték a titokzatos kotyvalékot. Álítólag a koktél azokból az italokból lett összeöntve amelyek a pulton maradtak, amikor majd vége lesz a multiverzumnak, egyszer. Egyszóval borzalmas multidimenzionális íze volt, de leginkább a meleg cseresznyebefőttre emlékeztetett. Voltak a közelben akik először kíváncsian nézték a két isten versengését, de eónokkal később megunták és elkezdtek valami mást csinálni. Ekkor hirtelen egy apró fehér folt jelent meg a Söntés plafonján (már ha akkor éppen az volt a felfelé) ahová hősünk roppant tekintetét szegezte ivás közben.
- Na fasza! Megint beázott! - gondolta, a Alkoholista Furcsa Természetű Ősi Pogány Isten. A kis fehér folt épp akkor kezdett növekedni és mindent eltakarni, amikor az Alkoholista Furcsa Természetű Ősi Pogány Isten, roppant tudatán átvillant, hogy itt nincs minek beázni, lecsöpögni és egyáltalán létezni mivel a söntés teren és időn kívül volt.
- Mi a fa..- emelte el a szájától egy pillanatra a poharat a Alkoholista Furcsa Természetű Ősi Pogány Isten, amikor a fehérség TÉNYLEG a teljes mindenséget belepte. És hirtelen hideget érzett, meg fényeket és alakokat látott mozogni, és bömbölni próbált meglepetésében irdatlan mennydörgő hangján, de határozott döbbenetére csak valami nyekergésre futotta.
- Fiú! - kiáltotta egy hang mely látszólag mindenfelől jött.
Ekkor kezdődött öröklétének legfurább filmszakadása. Zoli lett.

( a dolog megfelelő... khm... állapot előidézésével visszafelé is működik, viszont az emberi agy ezen tapasztalatok feldolgozására képtelen, ezért a "hatóidő" alatt történteket holtsúlynak tekinti és első adandó alkalommal megszabadul tőlük. )

Fogalom magyarázat kevésbé művelt olvasóknak:

Bőgős: Basszusgitáros. Bizonyos hanganyagokon fellelhető mélyebb zörejekért felelős ember.

Csillagász: Olyan ember aki még negyvenévesen is visongva és ugrándozva baktat át "tudóstársa" otthonába megkérdezni annak édesanyját, hogy amaz kijöhet- e játszani.

Három kavics

Halovány derengésbe esve látni a megváltó pillanat fenséges csodáját.
mert csak ez a lényeg. a kedves torz kis illatok?
a méregtől csöpögő ostobák egykedvű ábrándjai?
hinnünk kell hogy mi jobbak vagyunk ennél.
jobbnak kell lennünk.

Félelem táncolja körül elméd buja erdejét. Az entrópiáé vagyunk mindannyian, félteni és féltve lenni létezin és elenyészni, győzni és legyőzetni. így kell legyen. A halál és pusztulás, a rothadó testek, az anyját vesztett gyermek látványa csak annak szörnyűséges aki nem lát, és nem hall. aki megtanulja elfogadni a szükséges törvényszerűségeket, annak gyönyör minden megkínzott, suttogva megélt pillanat. a mosolyféle vicsort csak ő látja a férfi arcán, akit elüt a metró. ő ezzel a mosollyal az arcán megy haza. és emlékezni fog erre a mosolyra, amikor majd a sínek között fekszik.

Igazi lélegzetvételt keresek. Nem az amúgyis rend-szerű és hiábavaló fajtát, meg a kijózanító sóhajt ami nyugtázza, hogy munka után fájnak az izmok és zsibbad az agy, szirénázva: "igenis kérem ez itt a valóság". Igazi lélegzetvétel kell, átható, amit mélyről jövő harci üvöltés kísér. Üvöltés amitől remegnek a hegyek, ami elnyomja a gépek moraját, ami tudatja a világgal: Létezem! nézzétek itt járok köztetek! A kiáltás nagyon fontos, mert megmutatja, hogy nem félek szabadnak lenni.

Akvárium

Ma elkapott a csömör. Vetődtem, mint rendesen ide-oda és csipegettem, mint általában. Néztem a kirakatot amiben éltek. Ma nem kopogtattam az üvegen és tátogtam bután, mint a halaknak szokás. Ma csömöllöttem vala. Veletek.
Bárhova vetültem csupa önzetlen gyűlöletet láttam. Megható. Nincs gyönyörűbb, emberibb, vegytisztább érzelem a gyűlöletnél. Nem manipulálja más érzés, vagy hátsó szándék, vagy tudatalatti hordalék, genetikai törvényszerúségek. Egyszerű. Egyenes. Ezért ezt a legnehezebb elrejteni.

Elegem lett a mindentudó emberből, aki fraktálokban és hosszúlépésekben méri a világmindenséget, miközben nem veszi észre a szart a cipője orrán. Nagy Mindannyiónkból. A végtelenségig gyötört keserű törpékből akik lettünk, vagy lettetek. Néha szeretem azt hinni, hogy én nem tartozok ebbe a tömegbe. Néha szeretem azt hinni, hogy Te nem tartozol ebbe a tömegbe.

Naív vagyok.

Nem szoktam mondogatni, hogy "Te ennél sokkal értelmesebb vagy","Miért nem lépsz túl rajta...", mert ha esetleg felmerül valami ilyesmi akkor nyilvánvalóan azért nem lépsz rajta túl, mert mégsem vagy olyan értelmes. Ne lepődj meg, ha ennek megfelőlen kezdenélek kezelni. Kínos, de néha kegyetlen vagyok. Naív és kegyetlen, mint egy átlagos nyolcéves.
(igen, tehát gyerekes... mivan jártunk???)

Van egy mondás ami úgy látszik sohasem veszítí el az értékét, bár sokszor újraértelmeztem már: " Aki nem tud molnárrá válni az csak mag lehet. "

A tudás nem hatalom. A tudás méreg.

Egyetlen ellenszere az alázat.

Ki adja be nekünk?

És vajon ki veszi be?

"Törmelék"

Részlet a 'Képek és Szintagmák'-ból. Többet nem vagyok hajlandó megosztani az eredeti formában az egészségedre való tekintettel.

"Mi a snájdig sodorvaingerelt elnemmentett rohadó kimagzott lóhugyban verdeső magasságos árnyékszék csömmedvényei. Így emelkedtünk tehát hogy-hogynem rája telibe, másodsúgóként, kipeceredve, tülkölnivaló híjján ízzadó herével, tolva kaparva körmünkszakadtáig magasra apáink s anyáink ráncait létrának pislogva meg? Mert fentről majd mondhatjuk, mert messzire fülellik?

De csak egymást üvöltjük arcon ordasul: ÉN IS MAGASAN ÁLLOK!!!

Suttogva:
-Együtt ástuk el könyörgő, sírásbagörcsölődött anyácskánkat egy legyektől örvénylő hajnalon, mikor már nem tudtuk szipolyozni véres tejét tovább, mikor már mindenét nekünk adta, s kérni mert. Hűséges hóhérok voltunk mindketten. Cinkosai egymásnak és a néma napnak. Ott voltál! Láttalak! Esküdtünk! Mind fogadtuk!

De csak üvöltünk egymásnak vállvetve, bíborosok arcával, álszent ravaszok vagyunk. Árulói és gyilkosai azoknak akik az álmaikból építettek nekünk házat, ruhát és kardot. Csökönyös végtől versengő, lőrétől érett, orvtudományok átkos doktorai. Kihanememberek, szánalmas csutka magzatok, kik óriások tetemén hágnánk meg az eget, ha nem tartanánk ugyanott, s botlanánk egymásba mindig a kormos felhők hóna alatt, átokkal és tölténnyel teli pofával. De ölni csak őt mertük, ki azért volt gyenge, mert minket elevennek és magasnak táplált, jövőt horgolt és foknak elébünk görbült. Nekünk az ő halála kellett, de keserve, csöndje fájó, meredt, kurta üvöltést csal szívünk zsugori ajkára, mikor senki nincs ki elmondja másnak látta megnyílni kongó mellünk törött csodáját. Az ő sírkövével zsugázunk, mint holmi rongyos lapokkal olcsó szivarok füstjén, adok-kapok lelkünket emelve tétnek. Látna most csak milyenek vagyunk és milyenek leszünk.
" - Én nem ezért kalapáltam, róttam, gyúrtam és faragtam beléd, ha mondom, de kinek beszélek, kinek beszélek. Hasznami bitang vagy, semmirekellő isten! Nem azért ástam el anyámat, hogy önbemeredt fontosságod halmozzam, hanem hogy lelket neveljek neked! Mert mi zsivány én se voltam te meglettél annak! Rohadva, miértve - nem üvölteni emeltelek a mennyhez közel! Látni és építeni. Nem pökhendi vágyakozások csóró apródjának hogy elhidd így-úgy majd messze mész. "

De mi csak állunk mert elhisszük aki nem lép vissza az mindent visz. Üvölteni a másiknak, a többinek, a mindennek, hogy mi sokkal fontosabbak vagyunk. Csontlétránk pedig rohad, sipkánk meg csak csörög, csörög.

Mind bolondok vagyunk."

Az olvasó mentális tarkónlövése, avagy családi zsánerkép

Heveny késődélutáni beszélgetés nagyobbik hugommal via msn. A csillagozott részek (szerintem) összetartoznak. Zárójelben kommentárom.

Alaphelyzet: az msn azt írja nem vagyok a gépnél.

tamara: Ne hazuggyá má

tamara: mikor nem vagy a gépnél, odaszarsz mellé ha kell...

tamara: nem is baj, legalább nempófázó közbe

D.: :)

tamara: ittvagy?

D.: visszamehetek a konyhába ha akarod

tamara: mind1

tamara: miva, mi?

D.: nihil

tamara: ?

tamara: (küld egy linket, ami egy oldalra mutat ahol msn-hez lehet letölteni cuppogó-micsodákat, odabökök, vírusfelügyelő szervem öklendezik, pittyog, üvölt)

tamara: áhá

tamara: nemtom, az jó? (már a nihil)

tamara: aztom, h nihilista

tamara: az ugyanabbó gyün?

tamara: mer akkó tom, de nembiztos

D.: akkó tod

tamara: oks

tamara: tiszta oki vok!

D.: oksi

tamara: néha mongyák, h tú vagyok művelve...*

D.: katonaságba te lennél az oksikos (opsitos... tudom ez szar volt)

D.: mint a veteményem csak annyira* (nincs veteményes kertem... ez szarkazmus)

tamara: (megint elküldi a szaros linket)**

tamara: eztneked, mert nem vagy hajlandó elismerni megvétózhatatlan zsenialitásom

D.: ilyet ne kűdjé**

tamara: tekisféltékeny

tamara: merakkormilesz?!**

tamara: (és megint elküldi)

D.: mer vírusos az oldal azé ne és ne is tőcsé onnan hülyőkém

tamara: nem tőtöttem, ági kűtte

D.: mer bacinusos lesz a gép oszt szevasz

D.: majd sír a pinád

D.: jönnek a vírusok oszt elvisznek no

tamara: nem

tamara: mer védi a vírusssssvédő (kis naív)

D.: faszomat védi így is getvába lóg

tamara: deazér a szmájli mehet...

D.: hogyaszmondjanekem vírucsvédő

tamara: ?

tamara: (és csak küldi azt a nyomorult linket)

tamara: ugyé?

D.: nemérti hogy necsinálja

tamara: ezcsakszmájli

D.: nemnormális?

tamara: csakszmájli

tamara: eznemugrálmegsemmi

D.: nemmondomötödször az ódala bugos?

tamara: najóvan te nihil

D.: ne babrálja mer elrákosodik a képcső (próbáltam ijesztegetni)

tamara: hangot kűtthetek?

D.: hogyaszondja

"You are an idiot" egyéni hang lejátszása

D.: így igen

"Cartman - Mi a kurva.." egyéni hang lejátszása

"Ez + mi a fasz volt?" egyéni hang lejátszása

"Betakarhatlak?" egyéni hang lejátszása

D.: ezt ne játszuk... mondandója van? nincs? röhögjön máshol

tamara: nemtom

tamara: csak uniztam...

tamara: mér?

D.: uni?

D.: az nem valami veszélyes fenevad

D.: ?

tamara: van vmi eksztra odaát? netalán esik? mer ideát esik

D.: i do my daily worshipping to satan

D.: SATAN SATAN

tamara: enyi?

tamara: és egyi miújsi?

D.: nemse

D.: gyógyul a kislábomujja

tamara: a fiúk?***

tamara: vaze

tamara: ne tudd meg!

D.: elmentek tarkára disznótvágnak éljeneznek sejehuja miegymás*** (ez máshogy valósult meg. láttam képeket. feletébb vicces volt)

tamara: egész nap bicegtem, nem bírtam a jobblábamra állni

tamara: ...bizony...

tamara: ...mert...hüphüp...

D.: rádkűték a rontást?

tamara: a kislábomujjanekie...

tamara: betúrosodott a sebje

D.: :S

D.: :(

tamara: fáj hogy a gyík szívja ki

tamara: rossz

tamara: télleg

tamara: nekem ez nagyon nemjó

D.: pusszkó

D.: rá

D.: dugjadoda

tamara: pusszkó

tamara: franc

D.: megysógyu

tamara: köffffffi

tamara: má jobb

tamara: :D

D.: igyál még votkát

D.: feldagad hízóra levágjuk kedden

tamara: novotku tutamara

D.: hö

tamara: áááá

D.: ?

D.: mármint ?mán

tamara: ?

D.: ?mán

tamara: mimán (okoslányez tecciklátnihogyrájött)

D.: mimegmá

D.: hogy-hogynem?

tamara: nemondjad, TEEE

D.: miezitten??? retekbeszéd he?

tamara: hogyakutyafaszafúúrjonmegfele

D.: hö

D.: nomegmitnem

tamara: nihö

tamara: hönotessékcsak

D.: zugszajha... annak is vamzer

D.: :)

D.: imádom

tamara: magának meg lábszagú a szája!

D.: szadista ártány

tamara: kéremtisztelettel

tamara: neteHE

D.: nofenemegmán belerúgot bekékült oszt azthiszi mahajnalban szülnifog

tamara: ikrek

D.: fosnomeghát úgyahogy nem megy

D.: most mibe verte bele a lábát kisnaccsád?

tamara: hatudna senincsenisten

D.: :D

D.: gól

D.: ez igazán paraszt volt

tamara: Bossszorkányosvargajáános

tamara: a'la grandma

D.: varjúdombimesedélutánféltizenkettőisiászotkapottisonzónál a jóisten

tamara: hogyazakommunistakurvaistenmegbasszaa túróscsuszát, ejte fattyú

D.: fattyu he?

D.: sokodiziglan

tamara: apám akkoriban csak gépezett...

D.: betúrjam a fejedet a dombtövibe kórónak te lábosállat?

tamara: nemvótideje fogdosni az anyukát...

tamara: ZABI

D.: csökött

D.: cserveszlurkó, lápos dagonyamagzat

D.: csecsemőótvar****

tamara: tyutyrákmentesagydaganat

tamara: régi****

tamara: :)

D.: nem régi!!!! hanem klasszikus****

D.: nemugyanaz****

tamara: fitymatumorfej

D.: lótúrósbéles

tamara: cigénynigger

tamara: á

D.: körmönfont kanári kaparék

D.: ez még alliterált is

tamara: alliterálóalamuszialak

D.: cöh.... piha :)

tamara: megvan: zomboriné

D.: nem illik

tamara: mé

D.: csömörfej kutyaválladék

D.: tüdőpempő

tamara: perianálisdélutánisör

D.: losonci kopott kommersz kurva kilenc átokkal megkent ánusza

D.: na az vagy te

tamara: lárvarágycsa

D.: :)

tamara: áááááááááá (valami ezek szerint ütött)

D.: e most mivan?

tamara: áááááááááááááááááááááááááááá

tamara: ááááááááááááááááááááááááááááááááá

tamara: áááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá

tamara: ááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá (valami nagyon)

D.: csömiagyú decemberi korzópina (alulművelt prostituált aki fagyban árulja a seggét)

tamara: jóvan

tamara: mentem

tamara: nemfogok tudni aludni...

D.: jó volt beszélgetni

D.: :D

tamara: köszsönöm a lehetőséget, kedvesem :)

D.: édes vagy

D.: puszkónyuszkó

Nehéz anyag, ezért adtam a nagy sorközött. Mellékesen megjegyezném, hogy mi ezt mind értjük. Ha idáig elértél, nagyon unatkozhatsz.

Intermezzo 5.

" Ha a frontális lebenyét kiveszik valakinek, vagyis lobotomizáljuk, akkor erkölcstelen lesz: utcán vizel, illetve lop. "

dr. H. A.

...dögölések és bukások

...ez egy próba, nem gyakorlat!
mindenki pánikoljon nyugodtan!
sikítani csak alt és mezzo-szoprán sunnyogva tessék szemlesütve!
majd feltétlenül mondjanak egy viccet a norvégokról, hogy könnyebben oldódjon az önök által okozott kínos stressz. (már a sikítás nyomán)
csönd.
vetített képek a nyugalomban ringatózó svájci lankás mező csöpnyi birkáiról.
lélegezzen mélyeket az első kezeügyébe kerülő hányózacskóból!
ugye már jobb.
a képen látható birka békésen pottyantott egyett.
ugye aranyos.
a légikisasszony azonnal megkérdezi a pilótát lezuhantunk-e már, amint a székébe kötözte az utolsó félelemtől őrjöngő utastársukat.
addig is nézzenek ki jobbra, hogy láthassák a könyörtelen sebességgel felénk közeledő tájat.
ugye szép.
a légikisasszony megérkezett a pilóta válaszával.
minden a legnagyobb rendben, meghaltunk.

Intermezzo 4.

"I know how to hurt, I know how to heal
I know what to show and what to conceal
I know when to talk and I know when to touch
No one ever cares if I want too much.

People like us, know how to survive
There's no point in living if you can't feel alive
We know when to kiss and we know when to kill
If we can't have it all than nobody will."

-Garbage

Nana....(avagy, s lőn tele a tököm az emberekkel)

Elnézést kérek azoktól akiket az alábbi sorok érzékenyen érintenek....
najó nem viccelek. leszarom.

Hát, ép elmével és lángvörös ajakkal kiáltom belétek: Mi a fasz van!!!!????
Hogy álcázhatja magát valaki idiótának hosszú év-egységeken keresztül?
Korróziv ciklus elé nézek az élet frissenfestett ruhaszárító csipeszén lógva.
Karmazsin ködök rózsillatával keverednek az otthon régi orrantásai: kénkő és szappan.
Kezemben pisztoly, előttem a düledező ma. Chilis birkapörkölt serken a fazékban.
Rosszul számoltam a lépést látod. Csónakon eveztem át a hidakon. Korszerű feslett ígéretek tengere felett, pödörve a végtelen megszámlálható kusza messzeség csalogány csillagait.
Korom kalapban, ordas-mosollyal csalok vágatott a húspiacon, tobzódó reményeink és szétszórt lelkünk fösvény ponyvái közt. Rossz a marketing. Mindenki azt akarja eladni magából ami sose kellett. De ezzel mind így vannak. Egymásnak árulják, méricskélik, szabják majd visszadobják mert nekik a maguké se jó, nemhogy a másé, mint malacpersely a remeteráknak.
Kecseskedő lángotmímelt csoda-lányok bolygó tánca, sanda könycsepp, langy kendőként elejtett korzó szavak. Nincs igazság. Csordultig vártunk hajnaltájt egy poros udvaron, korosodó ösztönök s illemek árnyait bámulva csupán. Merészkedni kevés volt a bátorságunk.
Mint királyvízzel higított málnaszörpök egy álmos teadélután.

Csak nekem van a szívem helyén csillag? Miért beszéljek ha kerge frázisaim csak a felhők értik, meg a bólogató süket fülek, mert elméteknek árva a verbális sejtelem mit forgó érző két kezemmel hevesen verdeső agyamból kitémptem és rámondjátok okos-kétségre,
bölcs-hazugságra egyaránt, nagyon érett, nagyon piros. Oktondiság! Suta képpel bámultok tovább! Kirakat-civilizáció! Kalmár-törvény szerint váltod el anyád, ahogy ő cserélt el minket a szocializációs-táborokba naponta 5 perc nyugalomért. Kövér baglyokra és királykék lótücskökre bízott akik megtanították az élet: mese és zsíroskenyér.

Nem bántani vélek, de hiányzik ebből a húslevesből az elevenség. Kiveszett belőletek a gondolat a nagy emberség közben. A pisztolyt elteszem, kuglófba sütöm, ha este összenézünk neked adom. Ne mondhassátok csak kelepeltem, mint botrányos ínybetegség, s a megváltást nem hoztam el tetrapakban, fokhagymásan, ahogy illik. Itt van előtted. Új életed az asztalon, kívül ropogós nyámos omlós mézes, belül pedig komolytalan ámde jéghideg acél. Súlytalan, meredt szemű fehér pók kezed, miből azonnal kihátrál az indulat, megremeg. Hirtelen nincs ellenség, hirtelen mindenki szép és csacsogó horihorgas nyápic, jóravaló fajankó, kelletlen jótevő, egészséges léha. Látod? A varangyos világ mi annyira nem jól van, semmirekellő kancsal század, hullarabló pedofilok undok serege hol van most?

Én kész vagyok választ óhajtani. Onnantól viszont el kell viselni csökkentett energiatartalmú és ütésképtelen önmagatok, ha arról van szó. Mert attól a gondolat-másod-hányadtól kezdve a másokra mutogatás, puffogás, kifogások-kifogása a bőséges Az-Élet-Nehéz folyóból a lehetetlenpofátlanhazugság-halmazba tartozik. Nem lehet elbújni szűkös életünk elől. És ez az amitől igazán félünk valljuk be. Még szeretett isteneitekre is rákennétek minden válladékot és fosadványt, csak ezzel az eggyel ne kelljen szembenézni.

Még nem végeztem veled.

(Ne érts félre. Természetesen a műsorváltoztatás jogát észbentartom fenn. Lehet tévedek.)

(Csak szeretnéd.)

Intermezzo 3.

" ... na ezt a helyet bármikor felismerem; ez vagy a Blaha, vagy a szétbombázott Szarajevó! "

- Halmay Zoltán

Hangzatos Cím 1. (valami szellemes)

Igen ez egy fáradva-süketen-kiakadt post. Eltörtem, szétfolytam, penészedek, nagy szőröm nő. Egész nap pecóztam, majd elmentem Viative koncertre valami 2 órával hamarabb.... véletlenül. Sebaj. A lényeg hogy most süket vagyok, de van karamella-töltet-nugát-csoda-habzsos milka csokim. (tudjátok az a lila)
Van valami mágikus abban ahogy nézem a kezeimet ahogy pötyögnek, de egy árva kattanást sem hallok csak valami távoli/éteri megmagyarázhatatlan sipolás könnyű igéretét. Igen igy: igéretét. Rájöttem ma a koncerten, hogy a hosszú ' i '-től megfájdul a fejem. Ebben a szövegben is csak egyet hagyok. Nolám.

Érdekes... betettem a Bell trip deep dive-ot és azt hallom. Azt nem hogy közben sikitok, de a zene az elér az agyamig. Na ezzel még kisérletezgetek... és csoki (nyálcsorgás/ tömés / csámcsogás / nyálcsorgás / rágcsa / garagalizálás csokival / glutty!)

(Ezt ne próbáljátok ki otthon gyerekek! mármint felnőtt felügyelet nélkül semmiképp, különben ha baj lenne, nem lenne aki felmecci a gégétek, vascsövet dug a lukba és beleüvölti hogy : "JÓESZEDNÉL VAGY PISTIKE!!!??? HÁT AZ ILYEN AZ VESZÉLYES!!! HÁT HOL LÁTTÁL ILYET LEGKÖZELEBB!!!??? BIZTOS TORNAÓRÁN!!!! NADE MEGÁLLJ!!! NEM MÉSZ TÖBBET AHHOZ A BÜDÖS EPEKÖVES KARESZBÁCSIHOZ, MERT EZT A HÜLYESÉGET IS BIZTOS AZ MUTATTA!!! MOSTANTÓL ITTHON LESZEL!!!! DAGI MARADSZ MINDÖRÖKRE!!! ÉS EZEN A CSÖVÖN FOGSZ HÜMMÖGNI MEG HABOGNI, MERT AZ ILYEN HÜLYGYEREKNEK CSAK AZ VALÓ!!!! LÁTOD MOST MEG MIT KÉKÜLSZ!!!!???? NE KÉKÜLJÉL ITT NEKEM!!!! MAJD ADOK ÉN NEKED KÉKÜLNI!!! EZ NEM DIVAT HANEM MICSODA DOLOG!!!!! KÉSZ ELEGEM VAN!!! TÖBBÉ NEM MEHETSZ SEHOVÁ!!! ILYEN POFÁTLANSÁGOT!!!! DE MAJD HA APÁD HAZAJÖN!!!! APÁCÁBA LESZEL ZÁRVA A SAJÁT SZOBÁDBA BELE!!!! AZ!!!!! SZOMORÚ KÉK DAGADT KISFIÚ LESZEL VASCSŐVEL A TORKÁBAN ÉLETED VÉGÉIG, ÉS MAXIMUM A MIKULÁSSAL LEVELEZHETSZ!!!! ÉS MOSTAZONNAL ADJÁL HÁLÁT AZ ÚRISTENNEK, HOGY JÓKERESZTÉNY NEVELÉST KAPTAM, MEG TISZTESISKOLÁT!!!!! NA ERIGGYÉL, MER' HÁJONVÁGLAK!!!!!)

- szóval csak a biztonság kedvéért.

Hazafelé meg szóbaelegyedett velem egy ember (asszem férfi). Azt kérdezte... de mindegy hogy mit kérdezett... 3 napos lakodalmas fosás szaga volt. Ilyen fokú metakommunikáció esetén, már nem szoktam édelegni, de jóllátható részegsége ellenére, valahogy képes volt előttem tartani csonthéjas porhüvelyét.
Meg se várva befejezi-e a mondatot, kardot rántottam (képletesen) és a szavába vágtam. (ilyenkor mikor nem hall az ember, akkor amit mond az belül rezeg, tök érdekesen)
- Nagyon büdös teccik lenni csókolom!!!! (zizegtem én) (belül)
Gondolom hallotta, mert reagált, de csak a szájáról tudtam olvasni:
- ....... lehet hogy beszartam (mutatja a kezével) .... előfordul.
Riposzt:
- Na ha nem akarja, hogy le is hányjam (nem tréfáltam), akkor álljon arréb kisnagycsád!!! (zizegtem.... belül. A kisnagycsádat csak gondolatban tettem hozzá, mert nem akartam személyeskedni így késő délután... éjféltájt, meg félő volt hogy tovább akar beszélgetni, és ahhoz bizony újra erőt kell gyűjtenie azt pedig a legközelebbi tereptárgy ((én)) rátámaszkodásának segítségével lehet csak, és az nekem rossz, mert ilyesmire nem vagyok felkészülve.)
"Effekt van!!!" (Zoli RULEZ!)
Felém dől!
Induló-csel...... bevette!
Sprint másik oldal ........
Taxi jobbról szerelni próbál......
(nemhagyni érdemes)
..... átértem.
Nem megfordul!
Pestiesen továbbhalad!
(A 'mosom kezeimet' szófordulat fizikai interakció-elkerülő manőverbe való átültetését jelenti ez, konkrétan. Ha nem megy elsőre, akkor gyakoroljuk többet, lehetőleg zajkeltő eszközzel a fülünkben, sanda lenéző pillogással megszórva, mantránk pedig a következő: ' Embertársaim mind vetélt leprás kutya-magzatok / Mintha Itt Se Lennék '.)
Eredmény a vendégcsapatnál: nedves-meleg-sikamlós-ízes-lanyha-toccsanás = elesett. Majdnem hátranéztem, de ekkor meghallottam.... igen!!!... MEGHALLOTTAM gurgulázó énekét.
Fúúúúúúúú...... semmi baja.
Sprint haza! (ettől a szagtól megjött az ihlet)

És most vettem észre hogy már tegnap van. Egy jó barátom ma halt meg. Életem 5 percének naturalista ábrázolása Őt illeti. Tudom, hogy valahol röhög.

'Et in Arcadia ego'

Mégvalami mielőtt folytatnád....

Ja... igen ezt elfelejtettem mondani, mármint ezt esetleg azok se tudják akik pedig állítólag ismernek.

Ha esetleg egymás mellett látod szerepelni neves filozófusok, illetve az előző esetre mutatva egy számítógépes játék egyik mellékszereplőjétől idézetteket az nem kizárólag azért van mert szerintem minden mindennel összefügg.

Azt hiszem erre fontos kitérni, mert ha ezt nem érted meg akkor lehetséges, hogy a továbbiakban nem fogunk tudni egymással mit kezdeni.

Az emberi agy számára minden valóság virtuális. Ami azt jelenti, hogy nem kizárólag az általunk oly nagyrabecsült és emiatt fehér krétával körülrajzolt "valóságban" vihetjük végbe értékek magunkhoz vételét és spirituális szükséghelyzetek megélését.
Minden "valóság" kvázi.
Höhö. Najó.
Csak pszeudó-valóságok halmazáról beszélhetünk. Érzékelő szempontjából (agy) minden valóság egyenértékű, de a majmok (mi) elnevezték azt amiben a legtöbb időt töltik az egyetlen igazinak, és minden más érzékelési teret sokadlagosnak és fölöslegesnek tekintenek.
"Be volt szívva!"
"Ne sírj kicsikém, csak egy álom volt!"
"Ez csak egy film!"
"Hogy tudsz egész nap ezzel a hülyeséggel játszani?!"
Na ugye....
Pedig ezek az érzékelési terek ugyanúgy bírnak katarzissal, értékekkel, tanulsággal. Miért becsüljük le tehát őket? Mert az un. "valóság" "virtuálisabb" a többinél, mivel 5 érzékszervre hat (jobb esetben) és kézzelfogható? Ezen például egy szupernauta nagyot nevetne, mivel elsőkézből tudja, hogy a mi hétköznapi világunknak vannak olyan dimenziói amik teljesen ismeretlenek a többség számára. Számukra mi élünk álomvilágban. Ők tudják, ez a valóság nem normális, csak általános. De tényleg az-e? Mindenki zöldnek látja a zöldet, vagy csak megtanultuk hogy annak nevezzük? Innen nézve, minden ember külön valóságban él.

Álmok, számítógépes játékok, filmek, könyvek, sőt a különböző szegmensei a mi "valóságunknak". Mind-mind virtuális, tisztán az agy által közvetített érzéklet, benyomás és információ. Ahogy meg tudsz ijedni a "valóságban", vagy egy jelenettől egy filmben. Ja, hogy az nem fáj, ha a filmben történik valami? Akkor miért sírsz? A könyvek, pontosan akkora jelentősséggel bírnak, mint például a múlt emlékei, mert ugyanúgy képzelt terek. Ja, hogy a múltnak és az emlékeknek vannak bizonyítékai? És mi van azokkal az emlékeiddel, múltbeli eseményekkel amiknek már nincs, vagy soha nem is volt maradandó nyoma? Tényleg megtörténtek? Hogy tudod ellenőrizni mennyire valóságosak az emlékeid?

Ezekből a virtuális valóságokból mind tanulhatunk és ez a fontos. Az átélt tapasztalat semmit nem veszít az értékéből attól, hogy nem a mindennapos használatban lévő - és valljuk be lassan unalmassá válló - valóságunkból származik. Te leszel tőlük több.

Sohase nézzük le a bolondokat és az álmodozókat, mert ők többet birtokolnak a saját világukból, mint amit mi a mienkből valaha is fogunk. Akik képesek feladni a józan ész és a konformizmus kényelmét, azok juttatnak el minket végül a felhők közé. Ha mást nem, ezt megtanulhattuk volna mostanra.

Hasznos Holmik 3.

"Only the savage use the endurance of pain as a measure of worth."

Cheshire Cat - American McGee's Alice

Intermezzo 2.

"Ha isteneink és reményeink csupán tudományos jelenségek, akkor el kell fogadnunk, hogy a szeretetünk sem több ennél. "

Villier, "A jövő Évája"

A fogyasztó tragédiája

A kígyó vár a kertben.

Cigire gyújt. Mérget köp a fűre.

Megint egy elbaszott nap a Paradicsomban.

Az ég kék, mint mindig. A báránykák ugrándoznak. Pipa.

Ádám és Bé neje. Alszik.

Pazar.

A producer már türelmetlen.

A rendező meg egész este hányt. Ideges.

A forgatókönyvet még most is írják.

Sebaj.

Mindjárt kezdődik a beszavazás.

Egy pasi. Pipa.

Ádám. Mártír alkat. Teátrális, nem túl érzelgős és nem túl okos.

A husika. Pipa.

Anyatipus. Vigyáz a cukrára, ráadásul vega.

Zabálni fogják.

Mindjárt kezdünk.

Egy emberpár, egy világ, egy történelem.

Már ébredeznek.

A kígyó elnyomja a cigit. Berohan a sminkes.

Korrektor? Hüllő! Az Isten szerelmére!

Menjen a pokolba! Idióta! Ki van rúgva!

Picsába!

Jólvan srácok! Ez nagy durranás lesz!

Mindenki kész?

Tessék.

A számelmélet filozófiai alapjai és a buddhizmus alaptételei, avagy ITT BÍZ MEGBÚJT EGY ANALÓGIA

Eleve elnézést kérek azoktól akik nem értenek kellő angolsággal hökkenni, mert habár rájuk szájhagyományozhatnék nagy magyarságom nyúlványaképp csak úgy kommunikátzió und kontextus véget der ez nem fog meg heppönni...

"We start, then, with nothing, pure zero. But this is not the nothing of negation. For not means other than, and other is merely a synonym of the ordinal numeral second. As such it implies a first; while the present pure zero is prior to every first. The nothing of negation is the nothing of death, which comes second to, or after, everything. But this pure zero is the nothing of not having been born. There is no individual thing, no compulsion, outward nor inward, no law. It is the germinal nothing, in which the whole universe is involved or foreshadowed. As such, it is absolutely undefined and unlimited possibility -- boundless possibility. There is no compulsion and no law. It is boundless freedom. "

Charles S. Peirce, "Logic of Events" (1898)


Szóval... bár nyilván sokan tisztában vagytok vele, de biztos nem mindenki és mint olyan, talán kitaláltátok már, hogy ezt azoknak mondom akik nem igazán. Az én véleményem szerint minden mindennel összefügg. Nos, itt Charles Sanders Pierce, a polihisztoregy tétele a sokból.(kémikus, matematikus, filozófus, aki saját idejében a matematika, kutatás-módszertan, episztemológia, <> és a metafizika területén próbált korszakalkotni)

"Shariputra,
Form does not differ from emptiness;
Emptiness does not differ from form.
Form itself is emptiness;
Emptiness itself is form.
So too are feeling, cognition, formation, and consciousness."

- Heart Sutra

Ez pedig szintén angolul (mivel az előző is úgy volt) a Szív Szutra.

További szép napot.

Isten, az Internet és a Nagy Khhőő

FIGYELMEZTETÉS! AZ ALANT KÖVETKEZŐ SZÖVEG NAGY SZAVAKAT TARTALMAZ!

Már megint a régi nóta.... Hajnal van és én nem alszom. Még a közelében sem vagyok annak a "szelet halálnak" amit Poe mester oly áhitattal vágyni vélt olykor két abszintgőzös nyavajgás között...

Internet. Iiiiiiiigen.... a poszt-modern Prométeusz, korunk eretneke és megváltója. Halálunk és Új Életünk. A beígért Kánaán, vagy Mennyország ha úgy tetszik. Blaszfémia? Dehogy. A Mennyország -akár hiszünk benne, akár nem- az egyetlen hely ahol nem fenyeget a Pokol (amiben szintén az hisz csak aki akar) lehetősége. Talán azért számít az a legjobb helynek mert aki ott vesz ki pecót annak soha többé nem kell félnie a legrosszabtól. Igazából mástól se.
Az emberi agy és a számítógép szeretik egymást, mert hasonlóak. Ezért van az hogy a számítógépen felnőtt gyerekek generációja okosabb lesz mint az azt megelőző generáció. Nem, nem azért mert az információ korában már minden könyv meg cucc "könnyen és gyorsan elérhető akár Otthonról* is". Az csak a software, most a hardware-ről beszélek. A gyerek először persze csak bambán mered a monitorra, néha tétován leüt egy billentyűt, de ahogy egyre gyakorlottabb lesz, képes lesz egyre gyorsabban befogadni/feldolgozni/értékelni/reagálni. A szem-kéz koordinációja fejlettebb lesz, a szövegértése, az olvasási sebessége... mert az agya megpróbálja felvenni a versenyt a számítógéppel és menni fog neki, mert az agy már csak ilyen. Ráadásul mindez gyerekkorban. Gratulálok EMBERISÉG!!!!!! Végre van értelme hogy lemásztunk a cseresznyefáról!!!! (azon kívül persze, hogy végre agyonüthettük azon fajtársainkat akik MÁS cseresznyefákról másztak le. Egy Nagy Khhőővel*. Ja és a sör*) Kezünkben van saját megváltásunk kulcsa, a gyorsított evolúció eszköze!!!! Épp itt előtte ülsz és....
Te passziánszozol!!!???
Mert gyökér vagy!
Csak a gyökerek passziánszoznak! (Meg a gyökerek titkárnői)

Szóval ahogy váltják egymást a generációk, úgy kapja a boostot az agy. Na most milyen ádáz veszély áll fenn, ha valaki okos??? Unalom => Depresszió =>(Marvin) Megint előkerül a Nagy Khhőő. Ááááháááhááácsi... meg is érkeztünk. Internet. Internet = szorakoztatván valááni. Mert aki szórakoztatva valán, (mán van) annak nem kell Nagy Khhőő.
Itt most gondolkozzzz el az eddigieken.

A modern ember ha talál valami izgit A Neten, szarni sem megy ki nemhogy agyonütni valakit egy Nagy Khhőővel. Főleg ha az még vicces is, és/vagy elgondolkodtató. (sokan ezért hiszik azt, hogy Douglas Adams az Isten. De nem... ő a bátyja.)

Már várom a napot amikor az Emberiség öntudatára ébred... mert eperfagyit fogok aznap enni. (Au! Fagyit* akarok most!!! Hozzál nekem fagyit*!!!)

Mikor két agy... pardon 'ember' kommunikál, akkor a szakértőkkel és fő szó-szabászokkal ellentétben én úgy gondolom felfalják egymást. Ezt majd máskor kifejtem....

Sokan szeretitek a 'Harcosok Klubját'. Azzal a filmmel csak egy problémám van: túl jó lett. Túl "jó pasi" túl viccesen adja elő a túl jó szöveget és ez mind túl jól lett rendezve és lefilmezve. Mert miről is szól ez a film ha eltekintünk a filozófikus-mélylélektani-feltáró-elemző-pornótól? Egy srácról aki egy szép napon megkattan. A srácnak a filmben nincs neve, csak álnevei. A motívum mi is itt? Az hogy ő Bárki lehetne. Te. én. A kedvesed. Anyukád. Az óvónénid. Mi az amiről a legtöbb nagyon zseniális filozófus-rendező-filmelemző megfeledkezik az elemzéseiben? Ez a film egy mantra, amit magadba rajzolsz ha megnézed és nem számít hogy érted-e. Mindannyunkban ott lapul Tyler Durden. És bármikor kisurranhat a hátsóajtón a lakáskulcsoddal. De ez még mindig nem a lényeg.
Ezen gondolkodtam az előbb pisilés közben. És arra jutottam, hogy nekem nem hiányzik, hogy egy idegen félpucér csóka ott szambázzon velem meg egy bombával valami garázsban, hülye szemüveggel a fején. Mesterségesen létrehozom a saját Árnyékomat. És a neve:

Mr. Grumpy.

Azt hiszem elmegyek megnézni a napfelkeltét.

Na jó! Kajáért megyek, de a napfelkelte úgyis útba esik.

* : csak a csillaggal megjelölt szavakat gondoltam komolyan.

Hasznos Holmik 2.

"Bedobhatsz egy egeret egy ezer yard mély aknába, az egerentyű földetérve LEGFELJEBB egy enyhe sokkot kapna, majd hazamenne. Egy patkány már valószínüleg meghalna. Ha viszont a tizenegyedikről dobod ki, akkor semmi baja nem lesz. Ugyanebbe egy ember minden csontja eltörik, egy ló pedig szétplaccsan."

J.B.S. Halden
"On Being The Right Size"
(saját fordítás)

- Tehát, vagy ember még nem esett le elég magasról, vagy Douglas Adams beletrafált és az egerek tényleg tudnak valamit. Valószínűleg a patkányokkal megosztották a titkot, de azoknak lassan jut eszükbe. (Már csak az a kérdés mit adtak a patkányok cserébe az információért? És mi bajuk az egereknek a lovakkal???)

Hasznos Holmik 1.

- minden tizedik menyasszony eleve terhes
- minden harmadik terhesség véletlenül jött össze
- minden ötödik tinédzserházasság tönkremegy 10 éven belül
- a házasok 40%-ának volt (vagy lesz) házasságon kívüli afférja
- tíz gyerek közül egynek nem azok a szülei, akiket annak hisz.

Kritika

Nekem itt valami mégse stimmel...

Mert itt ez a jól megépített világ. Illúzióink kristálypalotája. Esély egy boldog életre, a józan racionalitás szappanbuborékában. Ahol a felelősséget, a kemény munkát megjutalmazzák és a jóindulatú kedves embereket, akik a társadalomunkat még értékesebbé teszik, kellő tisztelettel és szeretettel veszi körül a hálás tömeg. Ahol minden átlagos dolgozó ember külön mikrokozmosz, a maga valójában felfedezésre váró csoda, és a barátságán kívül talán csak a feltétlen szeretete jelent nagyobb kincset azoknak, akik abban a kiváltságban részesülnek, hogy megismerhetik. Így mindenki maradéktalanul el tudja fogadni, hogy embertársa egy másik mikrokozmosz, amelyet becsülni érdemes, mivel tudja mekkora értéket képez a tiszteletből fakadó esetleges szociális kapcsolat. Így mindenki egy boldog és elégedett egészet alkot, ami harmonikusan fejlődik és békében neveli fel gyermekeit, generációt generáció után. Az egységes értékek, az általános egyetértés és szimpátia uralkodik a világon.

Nekem itt valami mégse stimmel...

Intermezzo 1.

" ...The most dangerous man, to any government, is the man who is able to think things out for himself, without regard to the prevailing superstitions and taboos. Almost inevitably he comes to the conclusion that the government he lives under is dishonest, insane and intolerable, and so, if he is romantic, he tries to change it. And even if he is not romantic personally he is very apt to spread discontent among those who are."

H.L. Mencken
Smart Set Magazine
December 1919

Prológus

Egy egészen egyszerű ok vezérel engem most arra, hogy blogot indítsak. Túl sok minden van a fejemben. Vannak dolgok az életemben, amelyek túl kicsik, vagy túl nagyok ahhoz, hogy érdemi nyomot hagyjanak, de mégis fontosak és jó lenne rájuk emlékezni. Mint mikor mész az utcán, löffögsz meg minden, bármilyen gyorsan mész még mindig túl lassú, és ahogy egyszer csak felpillantasz ott az a lány. Meg sem tudod nézni rendesen, csak egy lélegzetvételnyi szemkontaktus ami beleég az emlékezetedbe, majd egy szégyenlős félmosollyal elkapja az arcát és szórakozottan a füle mögé rakja a haját. És olyankor azt mondod magadnak: " Egy arc amire életem végéig nézhetek. "

Állítólag sokféle vagyok. Hát... ha ez így van akkor ez a blog is sokféle lesz. Néhol ilyen mééééééélázzzzóóóssss... néhol elmEbeteg és néhol kicsit zen, néhol kicsit BELEZŐS. Nem ígérem, hogy olyan lesz, mint amilyet Te megszoktál. Ami azt illeti nem ígérek semmit. Lesz benne felszíni cinizmus, zárójeles cinizmus, ironizálás, ön-ironizálás, közhelyek, tankos-romantikus, hasfelmetszős, bulizós, kommentátoros, mesélős, fura és néhol különös, shotgun- marriage... apropó sometimes in english or accidently irish, or Hunrish (which is the abomination born when i think/write in irish-english with hungarian spelling. Many thanks Collin, Mathew and the other filthy bastards who devolved my proper english into their otherwordly-transmutant-subhuman-semiancient-vulgar-and-whatsoever-blasphemous-dumpheap of a tongue, what they call irlish. i miss you wankers, but i will never forgive you that you made me hate guinness for 3 friggin month). Nem mindenhol lesz bármilyen összefüggés... mármint számotokra, a túlzott érzelmektől és a nagy szavaktól természetesen próbálok tartózkodni. Ahogy a nyelvtantól is.

Lesznek lények akiket meghívok Membernek és azok commentelhetnek. Ahogy iwiwre se veszek fel mindenkit, ide se. Bocs.

Mások írásait és képeit, az elhangzott beszélgetéseket, a lények neveit közlöm lehet... idézve és atom-mód odafigyelve rá, hogy minden tipp-topp legyen.