Csak hogy valami vicces is legyen, avagy Douglas Adams után miért ne?

(Valami Útikalauz stílusú dolog arról, vajh Zoltán - mindannyiunk kedvenc bőgőse és csillagásza - miért nem emlékszik soha egyetlen péntek, vagy szombat estére/ szilveszterre / szülinapra sem. Miért vannak ezek a képszakadásai? Csupán az alkohol csalfa játéka? Nemáá!)

Zoli:

A lény amit ma Zoltán néven ismerünk, valaha Ősi Pogány Isten volt. Képzeljük csak el a jelenetet.

Helyszín:

Vala a hatalmas, monumentális pán-galaktikus, poszt-dimenzionális csapszék, ahol az időben jelenlévő roppant entitások összegyűlnek egy pofa sörre. ( mit gondoltál az árpalét ember találta föl? ) Nevezzük ezt a helyet egyszerűen csak a Söntésnek. Persze vannak asztalok is meg csocsó meg mellékhelység, meg zenegép, meg miegymás, de a helynek mégis a legmarkánsabban kiemelkedő része a mérhetetlen és végtelenségbe nyúló, piramidális bárpult. Innen kapta tehát a nevét a Söntés.

Eset:

Nos a sok poszt-dimenzionális és pán-galaktikus entitás között voltak ugye a duhaj és pajzán Ősi Pogány Istenek. Na most az "Ősi" jelzőt azért kell kiemelni, mer vannak ám a világban kevésbé jelentős pán-dimenzionális és poszt-galaktikus Pogány Istenek, akiket Jelentéktelenebb, avagy Kisebb Pogány Isteneknek nevezünk és ők, mivel a modern new-age éra szülöttei semmiképpen sem emlegethetők egy lapon az Ősi Pogány Istenekkel, már csak azért sem mert a kedvenc játékuk a krikett és az amerikai futball, még az Ősi Pogány Istenek kedvenc játéka a "Gyújtsátok-Meg-A-Szakállas-Tagot" illetve egy másik játék amihez hatalmas sziklákat és dorongokat és csatabárdokat használnak, de mivel a játék végeztével a győztes csapat örömében halálra piálja magát, vesztes csapat pedig még sohasem bukkant fel újra a Söntésben, ezért a szabályok tisztázatlanok és érthető módon neve sincs. E mellett egy tábla is hirdette a Söntés bejárata(i) felett, hogy: "Jelentéktelenebb, avagy Kisebb Pogány Isteneket nem szolgálunk ki!" ez alá titáni karmokkal valaki, vagy valami, valamikor még a következő célzás értékű üzenetet véste: "Meenjetekk Hazzaa!!"
Nos. Szóval ült a Söntésben a sörcsap közelében egy mérhetetlen és roppant és időtlen Ősi Pogány Isten, furcsa szarvakkal és mérhetetlen szakállal. Ezt a lényt sokk millióan imádták szanaszét a galaxisban és minden időben. Papjai nem nagyon voltak, mivel problémás természetüknél fogva a legtöbb világban, ahogy megtudták mivel foglalkoznak agyonütötték őket egy nagy kővel. Azokon a világokon azonban, ahol nem voltak nagy kövek módfelett tisztelték és vért és alkoholos italokat áldoztak neki, mert az poén. Ebből kifolyólag furcsa természete volt és csak az Alkoholista Furcsa Természetű Ősi Pogány Istennek nevezték. ( mellesleg szerte a galaxisban aki hangosan kimondta a nevét, azt szaporító szerven rúgta egy Hirtelen Lila Öszvér. ) A Söntésben (időtlen hely lévén) egyszer csak (vagy mindig is) odalépett hozzá a Borzalamas Megnevezhetetlen Sötét Helyekről Szivárgó Világokat Kiflicsücsökké Morzsoló Istenek Szakszervezetének az elnöke. És vékonyka hangján így szólt:
- Hé! Te Rosszéletű! A helyemen ülsz.
Erre az Alkoholista Furcsa Természetű Ősi Pogány Isten roppantmód hátrasandított egyik irdatlan válla fölött. Majd nagyot sóhajtott és roppantmód egészében megfordult mikor újfent rádöbbent hogy így semmit sem lát a furcsa szarvaitól.
- Mi? -szegezte neki a nagyonis helyénvaló kérdést mély dörmögő hangján az Alkoholista Furcsa Természetű Ősi Pogány Isten.
- Mondom a helyemen ülsz te világok szégyene! -sipákolta az Elnök.
Erre a Alkoholista Furcsa Természetű Ősi Pogány Isten jelentősségteljesen előhúzott egyik multi-dimenzionális zsebéből egy csomag Szárított Sodrott Boróka Gyökeret, (melyre mellesleg ráírták, hogy lassú öregedést okozhat) és rágcsálni kezdett egyet irdatlan agyarai közt, miközben épp azon morfondírozott, hogy ha a bejáratnál nem tette volna le a Kilencágú Irdatlan Fejszéjét, akkor most (vagy mindig is) azonmód kiszakíthatná ezt a sipákolva fortyogó fekete pacát a létezés ezen hullámából.
- Idebenn nem gyökerezünk! - rivalt rá hirtelen a Söntés csaposa Joe. Joe úgy nézett ki mint bármelyik csapos bárhol a multiverzumban azzal az eltéréssel, hogy ő minden térben és időben egyszerre jelen volt, így mindenkit egyszerre ki tudott szolgálni, beszélgethetett a vendégeivel, takaríthatott, vagy éppen maga is leguríthatott egy-két korsóval.
- Tiltja a házirend! -mondta együttérzéstől átjárt mégis határozott hangon.
- Ne Má! - tiltakozott az Alkoholista Furcsa Természetű Ősi Pogány Isten.
- Bocs főnök! Ez van! Megzavarja a csehó valóságmintázatait.
- Hé csapos!- sipította a fortyogva csöpögő elnök. - Ez a tag elfoglalta a helyem, amíg kinn voltam a slozin!
- Ez igaz? -kérdezte Joe az Alkoholista Furcsa Természetű Ősi Pogány Istent.
- Én mindig is itt ültem. -reflektálta az Általában Békés Természetű Ámbár A Jelen Helyzetben Kissé Feldúlt Alkoholista Furcsa Természetű Ősi Pogány Isten.
- Az lehetetlen, épp az előbb mentem ki.- síptotta csontrepesztő hangján a Borzalamas Megnevezhetetlen Sötét Helyekről Szivárgó Világokat Kiflicsücsökké Morzsoló Istenek Szakszervezetének Elnöke.
- Na jó! - szólt Joe a csapos. - Erre a helyre azok szoktak ülni, akik inkább ivással töltik az örökkévalóságot, mint csocsózással, vagy dumálással. És általában még létezni is elfelejtenek néha. Szóval ez a legnagyobb piásoknak fentartott bárszék. Rendezzünk egy versenyt. Amelyikőtök később dől ki az én speciális házilag készített Világvége koktélomtól, az maradhat ahol van, a vesztesnek pedig, máshová kell ülnie.
- Megmondom mi lesz! -mennydörögte az Alkoholista Furcsa Természetű Ősi Pogány Isten.
- Nincs időm ezt a kotyvalékot inni az elkövetkező örökkévalóságban, szóval, szerintem aki gyorsabban megiszik egy pohárral, az legyen a győztes.
- Helyes! Legyen így! -sipákolta az Elnök. Joe megvolnta a vállát, és letett eléjük két multidimenzionális Világvége koktéllal teli poharat. Az volt a baj Söntéssel, hogy tér és idő nem lévén a poharak ürtartalma végtelen, így nehéz őket megtölteni. Joe ezért nem is szokott ezzel próbálkozni, inkább csak olyan poharakat és korsókat tart amelyek eleve tele vannak így egy csomó fáradtságtól megkíméli magát. Tehát a két Mérhetetlen entitás nekilátott titáni küzdelmének és nyelni kezdték a titokzatos kotyvalékot. Álítólag a koktél azokból az italokból lett összeöntve amelyek a pulton maradtak, amikor majd vége lesz a multiverzumnak, egyszer. Egyszóval borzalmas multidimenzionális íze volt, de leginkább a meleg cseresznyebefőttre emlékeztetett. Voltak a közelben akik először kíváncsian nézték a két isten versengését, de eónokkal később megunták és elkezdtek valami mást csinálni. Ekkor hirtelen egy apró fehér folt jelent meg a Söntés plafonján (már ha akkor éppen az volt a felfelé) ahová hősünk roppant tekintetét szegezte ivás közben.
- Na fasza! Megint beázott! - gondolta, a Alkoholista Furcsa Természetű Ősi Pogány Isten. A kis fehér folt épp akkor kezdett növekedni és mindent eltakarni, amikor az Alkoholista Furcsa Természetű Ősi Pogány Isten, roppant tudatán átvillant, hogy itt nincs minek beázni, lecsöpögni és egyáltalán létezni mivel a söntés teren és időn kívül volt.
- Mi a fa..- emelte el a szájától egy pillanatra a poharat a Alkoholista Furcsa Természetű Ősi Pogány Isten, amikor a fehérség TÉNYLEG a teljes mindenséget belepte. És hirtelen hideget érzett, meg fényeket és alakokat látott mozogni, és bömbölni próbált meglepetésében irdatlan mennydörgő hangján, de határozott döbbenetére csak valami nyekergésre futotta.
- Fiú! - kiáltotta egy hang mely látszólag mindenfelől jött.
Ekkor kezdődött öröklétének legfurább filmszakadása. Zoli lett.

( a dolog megfelelő... khm... állapot előidézésével visszafelé is működik, viszont az emberi agy ezen tapasztalatok feldolgozására képtelen, ezért a "hatóidő" alatt történteket holtsúlynak tekinti és első adandó alkalommal megszabadul tőlük. )

Fogalom magyarázat kevésbé művelt olvasóknak:

Bőgős: Basszusgitáros. Bizonyos hanganyagokon fellelhető mélyebb zörejekért felelős ember.

Csillagász: Olyan ember aki még negyvenévesen is visongva és ugrándozva baktat át "tudóstársa" otthonába megkérdezni annak édesanyját, hogy amaz kijöhet- e játszani.

Három kavics

Halovány derengésbe esve látni a megváltó pillanat fenséges csodáját.
mert csak ez a lényeg. a kedves torz kis illatok?
a méregtől csöpögő ostobák egykedvű ábrándjai?
hinnünk kell hogy mi jobbak vagyunk ennél.
jobbnak kell lennünk.

Félelem táncolja körül elméd buja erdejét. Az entrópiáé vagyunk mindannyian, félteni és féltve lenni létezin és elenyészni, győzni és legyőzetni. így kell legyen. A halál és pusztulás, a rothadó testek, az anyját vesztett gyermek látványa csak annak szörnyűséges aki nem lát, és nem hall. aki megtanulja elfogadni a szükséges törvényszerűségeket, annak gyönyör minden megkínzott, suttogva megélt pillanat. a mosolyféle vicsort csak ő látja a férfi arcán, akit elüt a metró. ő ezzel a mosollyal az arcán megy haza. és emlékezni fog erre a mosolyra, amikor majd a sínek között fekszik.

Igazi lélegzetvételt keresek. Nem az amúgyis rend-szerű és hiábavaló fajtát, meg a kijózanító sóhajt ami nyugtázza, hogy munka után fájnak az izmok és zsibbad az agy, szirénázva: "igenis kérem ez itt a valóság". Igazi lélegzetvétel kell, átható, amit mélyről jövő harci üvöltés kísér. Üvöltés amitől remegnek a hegyek, ami elnyomja a gépek moraját, ami tudatja a világgal: Létezem! nézzétek itt járok köztetek! A kiáltás nagyon fontos, mert megmutatja, hogy nem félek szabadnak lenni.

Akvárium

Ma elkapott a csömör. Vetődtem, mint rendesen ide-oda és csipegettem, mint általában. Néztem a kirakatot amiben éltek. Ma nem kopogtattam az üvegen és tátogtam bután, mint a halaknak szokás. Ma csömöllöttem vala. Veletek.
Bárhova vetültem csupa önzetlen gyűlöletet láttam. Megható. Nincs gyönyörűbb, emberibb, vegytisztább érzelem a gyűlöletnél. Nem manipulálja más érzés, vagy hátsó szándék, vagy tudatalatti hordalék, genetikai törvényszerúségek. Egyszerű. Egyenes. Ezért ezt a legnehezebb elrejteni.

Elegem lett a mindentudó emberből, aki fraktálokban és hosszúlépésekben méri a világmindenséget, miközben nem veszi észre a szart a cipője orrán. Nagy Mindannyiónkból. A végtelenségig gyötört keserű törpékből akik lettünk, vagy lettetek. Néha szeretem azt hinni, hogy én nem tartozok ebbe a tömegbe. Néha szeretem azt hinni, hogy Te nem tartozol ebbe a tömegbe.

Naív vagyok.

Nem szoktam mondogatni, hogy "Te ennél sokkal értelmesebb vagy","Miért nem lépsz túl rajta...", mert ha esetleg felmerül valami ilyesmi akkor nyilvánvalóan azért nem lépsz rajta túl, mert mégsem vagy olyan értelmes. Ne lepődj meg, ha ennek megfelőlen kezdenélek kezelni. Kínos, de néha kegyetlen vagyok. Naív és kegyetlen, mint egy átlagos nyolcéves.
(igen, tehát gyerekes... mivan jártunk???)

Van egy mondás ami úgy látszik sohasem veszítí el az értékét, bár sokszor újraértelmeztem már: " Aki nem tud molnárrá válni az csak mag lehet. "

A tudás nem hatalom. A tudás méreg.

Egyetlen ellenszere az alázat.

Ki adja be nekünk?

És vajon ki veszi be?

"Törmelék"

Részlet a 'Képek és Szintagmák'-ból. Többet nem vagyok hajlandó megosztani az eredeti formában az egészségedre való tekintettel.

"Mi a snájdig sodorvaingerelt elnemmentett rohadó kimagzott lóhugyban verdeső magasságos árnyékszék csömmedvényei. Így emelkedtünk tehát hogy-hogynem rája telibe, másodsúgóként, kipeceredve, tülkölnivaló híjján ízzadó herével, tolva kaparva körmünkszakadtáig magasra apáink s anyáink ráncait létrának pislogva meg? Mert fentről majd mondhatjuk, mert messzire fülellik?

De csak egymást üvöltjük arcon ordasul: ÉN IS MAGASAN ÁLLOK!!!

Suttogva:
-Együtt ástuk el könyörgő, sírásbagörcsölődött anyácskánkat egy legyektől örvénylő hajnalon, mikor már nem tudtuk szipolyozni véres tejét tovább, mikor már mindenét nekünk adta, s kérni mert. Hűséges hóhérok voltunk mindketten. Cinkosai egymásnak és a néma napnak. Ott voltál! Láttalak! Esküdtünk! Mind fogadtuk!

De csak üvöltünk egymásnak vállvetve, bíborosok arcával, álszent ravaszok vagyunk. Árulói és gyilkosai azoknak akik az álmaikból építettek nekünk házat, ruhát és kardot. Csökönyös végtől versengő, lőrétől érett, orvtudományok átkos doktorai. Kihanememberek, szánalmas csutka magzatok, kik óriások tetemén hágnánk meg az eget, ha nem tartanánk ugyanott, s botlanánk egymásba mindig a kormos felhők hóna alatt, átokkal és tölténnyel teli pofával. De ölni csak őt mertük, ki azért volt gyenge, mert minket elevennek és magasnak táplált, jövőt horgolt és foknak elébünk görbült. Nekünk az ő halála kellett, de keserve, csöndje fájó, meredt, kurta üvöltést csal szívünk zsugori ajkára, mikor senki nincs ki elmondja másnak látta megnyílni kongó mellünk törött csodáját. Az ő sírkövével zsugázunk, mint holmi rongyos lapokkal olcsó szivarok füstjén, adok-kapok lelkünket emelve tétnek. Látna most csak milyenek vagyunk és milyenek leszünk.
" - Én nem ezért kalapáltam, róttam, gyúrtam és faragtam beléd, ha mondom, de kinek beszélek, kinek beszélek. Hasznami bitang vagy, semmirekellő isten! Nem azért ástam el anyámat, hogy önbemeredt fontosságod halmozzam, hanem hogy lelket neveljek neked! Mert mi zsivány én se voltam te meglettél annak! Rohadva, miértve - nem üvölteni emeltelek a mennyhez közel! Látni és építeni. Nem pökhendi vágyakozások csóró apródjának hogy elhidd így-úgy majd messze mész. "

De mi csak állunk mert elhisszük aki nem lép vissza az mindent visz. Üvölteni a másiknak, a többinek, a mindennek, hogy mi sokkal fontosabbak vagyunk. Csontlétránk pedig rohad, sipkánk meg csak csörög, csörög.

Mind bolondok vagyunk."

Az olvasó mentális tarkónlövése, avagy családi zsánerkép

Heveny késődélutáni beszélgetés nagyobbik hugommal via msn. A csillagozott részek (szerintem) összetartoznak. Zárójelben kommentárom.

Alaphelyzet: az msn azt írja nem vagyok a gépnél.

tamara: Ne hazuggyá má

tamara: mikor nem vagy a gépnél, odaszarsz mellé ha kell...

tamara: nem is baj, legalább nempófázó közbe

D.: :)

tamara: ittvagy?

D.: visszamehetek a konyhába ha akarod

tamara: mind1

tamara: miva, mi?

D.: nihil

tamara: ?

tamara: (küld egy linket, ami egy oldalra mutat ahol msn-hez lehet letölteni cuppogó-micsodákat, odabökök, vírusfelügyelő szervem öklendezik, pittyog, üvölt)

tamara: áhá

tamara: nemtom, az jó? (már a nihil)

tamara: aztom, h nihilista

tamara: az ugyanabbó gyün?

tamara: mer akkó tom, de nembiztos

D.: akkó tod

tamara: oks

tamara: tiszta oki vok!

D.: oksi

tamara: néha mongyák, h tú vagyok művelve...*

D.: katonaságba te lennél az oksikos (opsitos... tudom ez szar volt)

D.: mint a veteményem csak annyira* (nincs veteményes kertem... ez szarkazmus)

tamara: (megint elküldi a szaros linket)**

tamara: eztneked, mert nem vagy hajlandó elismerni megvétózhatatlan zsenialitásom

D.: ilyet ne kűdjé**

tamara: tekisféltékeny

tamara: merakkormilesz?!**

tamara: (és megint elküldi)

D.: mer vírusos az oldal azé ne és ne is tőcsé onnan hülyőkém

tamara: nem tőtöttem, ági kűtte

D.: mer bacinusos lesz a gép oszt szevasz

D.: majd sír a pinád

D.: jönnek a vírusok oszt elvisznek no

tamara: nem

tamara: mer védi a vírusssssvédő (kis naív)

D.: faszomat védi így is getvába lóg

tamara: deazér a szmájli mehet...

D.: hogyaszmondjanekem vírucsvédő

tamara: ?

tamara: (és csak küldi azt a nyomorult linket)

tamara: ugyé?

D.: nemérti hogy necsinálja

tamara: ezcsakszmájli

D.: nemnormális?

tamara: csakszmájli

tamara: eznemugrálmegsemmi

D.: nemmondomötödször az ódala bugos?

tamara: najóvan te nihil

D.: ne babrálja mer elrákosodik a képcső (próbáltam ijesztegetni)

tamara: hangot kűtthetek?

D.: hogyaszondja

"You are an idiot" egyéni hang lejátszása

D.: így igen

"Cartman - Mi a kurva.." egyéni hang lejátszása

"Ez + mi a fasz volt?" egyéni hang lejátszása

"Betakarhatlak?" egyéni hang lejátszása

D.: ezt ne játszuk... mondandója van? nincs? röhögjön máshol

tamara: nemtom

tamara: csak uniztam...

tamara: mér?

D.: uni?

D.: az nem valami veszélyes fenevad

D.: ?

tamara: van vmi eksztra odaát? netalán esik? mer ideát esik

D.: i do my daily worshipping to satan

D.: SATAN SATAN

tamara: enyi?

tamara: és egyi miújsi?

D.: nemse

D.: gyógyul a kislábomujja

tamara: a fiúk?***

tamara: vaze

tamara: ne tudd meg!

D.: elmentek tarkára disznótvágnak éljeneznek sejehuja miegymás*** (ez máshogy valósult meg. láttam képeket. feletébb vicces volt)

tamara: egész nap bicegtem, nem bírtam a jobblábamra állni

tamara: ...bizony...

tamara: ...mert...hüphüp...

D.: rádkűték a rontást?

tamara: a kislábomujjanekie...

tamara: betúrosodott a sebje

D.: :S

D.: :(

tamara: fáj hogy a gyík szívja ki

tamara: rossz

tamara: télleg

tamara: nekem ez nagyon nemjó

D.: pusszkó

D.: rá

D.: dugjadoda

tamara: pusszkó

tamara: franc

D.: megysógyu

tamara: köffffffi

tamara: má jobb

tamara: :D

D.: igyál még votkát

D.: feldagad hízóra levágjuk kedden

tamara: novotku tutamara

D.: hö

tamara: áááá

D.: ?

D.: mármint ?mán

tamara: ?

D.: ?mán

tamara: mimán (okoslányez tecciklátnihogyrájött)

D.: mimegmá

D.: hogy-hogynem?

tamara: nemondjad, TEEE

D.: miezitten??? retekbeszéd he?

tamara: hogyakutyafaszafúúrjonmegfele

D.: hö

D.: nomegmitnem

tamara: nihö

tamara: hönotessékcsak

D.: zugszajha... annak is vamzer

D.: :)

D.: imádom

tamara: magának meg lábszagú a szája!

D.: szadista ártány

tamara: kéremtisztelettel

tamara: neteHE

D.: nofenemegmán belerúgot bekékült oszt azthiszi mahajnalban szülnifog

tamara: ikrek

D.: fosnomeghát úgyahogy nem megy

D.: most mibe verte bele a lábát kisnaccsád?

tamara: hatudna senincsenisten

D.: :D

D.: gól

D.: ez igazán paraszt volt

tamara: Bossszorkányosvargajáános

tamara: a'la grandma

D.: varjúdombimesedélutánféltizenkettőisiászotkapottisonzónál a jóisten

tamara: hogyazakommunistakurvaistenmegbasszaa túróscsuszát, ejte fattyú

D.: fattyu he?

D.: sokodiziglan

tamara: apám akkoriban csak gépezett...

D.: betúrjam a fejedet a dombtövibe kórónak te lábosállat?

tamara: nemvótideje fogdosni az anyukát...

tamara: ZABI

D.: csökött

D.: cserveszlurkó, lápos dagonyamagzat

D.: csecsemőótvar****

tamara: tyutyrákmentesagydaganat

tamara: régi****

tamara: :)

D.: nem régi!!!! hanem klasszikus****

D.: nemugyanaz****

tamara: fitymatumorfej

D.: lótúrósbéles

tamara: cigénynigger

tamara: á

D.: körmönfont kanári kaparék

D.: ez még alliterált is

tamara: alliterálóalamuszialak

D.: cöh.... piha :)

tamara: megvan: zomboriné

D.: nem illik

tamara: mé

D.: csömörfej kutyaválladék

D.: tüdőpempő

tamara: perianálisdélutánisör

D.: losonci kopott kommersz kurva kilenc átokkal megkent ánusza

D.: na az vagy te

tamara: lárvarágycsa

D.: :)

tamara: áááááááááá (valami ezek szerint ütött)

D.: e most mivan?

tamara: áááááááááááááááááááááááááááá

tamara: ááááááááááááááááááááááááááááááááá

tamara: áááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá

tamara: ááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá (valami nagyon)

D.: csömiagyú decemberi korzópina (alulművelt prostituált aki fagyban árulja a seggét)

tamara: jóvan

tamara: mentem

tamara: nemfogok tudni aludni...

D.: jó volt beszélgetni

D.: :D

tamara: köszsönöm a lehetőséget, kedvesem :)

D.: édes vagy

D.: puszkónyuszkó

Nehéz anyag, ezért adtam a nagy sorközött. Mellékesen megjegyezném, hogy mi ezt mind értjük. Ha idáig elértél, nagyon unatkozhatsz.

Intermezzo 5.

" Ha a frontális lebenyét kiveszik valakinek, vagyis lobotomizáljuk, akkor erkölcstelen lesz: utcán vizel, illetve lop. "

dr. H. A.

...dögölések és bukások

...ez egy próba, nem gyakorlat!
mindenki pánikoljon nyugodtan!
sikítani csak alt és mezzo-szoprán sunnyogva tessék szemlesütve!
majd feltétlenül mondjanak egy viccet a norvégokról, hogy könnyebben oldódjon az önök által okozott kínos stressz. (már a sikítás nyomán)
csönd.
vetített képek a nyugalomban ringatózó svájci lankás mező csöpnyi birkáiról.
lélegezzen mélyeket az első kezeügyébe kerülő hányózacskóból!
ugye már jobb.
a képen látható birka békésen pottyantott egyett.
ugye aranyos.
a légikisasszony azonnal megkérdezi a pilótát lezuhantunk-e már, amint a székébe kötözte az utolsó félelemtől őrjöngő utastársukat.
addig is nézzenek ki jobbra, hogy láthassák a könyörtelen sebességgel felénk közeledő tájat.
ugye szép.
a légikisasszony megérkezett a pilóta válaszával.
minden a legnagyobb rendben, meghaltunk.

Intermezzo 4.

"I know how to hurt, I know how to heal
I know what to show and what to conceal
I know when to talk and I know when to touch
No one ever cares if I want too much.

People like us, know how to survive
There's no point in living if you can't feel alive
We know when to kiss and we know when to kill
If we can't have it all than nobody will."

-Garbage