Nem vagyok kecske!

Ma több kedves romantikus kudarcommal sikerült beszélnem... és mindenki bekaphatja!!!
(bőszen bemutat egyenesen előre)
Ugyanis le lettem szatírozva...
Ne a parkban mutogatós szatírra tessék gondolni, hanem a mitológiai faunra, aki deréktól lefele kecske.
Megállapították ők ugyanis, hogy szőrös vagyok, szakállas, sokat mozgok, de sosem eleget, sokat eszek (ami nemigaz habár szeretek enni), sokat henyélek, még akkor is ha nem alszom, jó vagyok a számmal és a kezeimmel, ennélfogva a fúvóshangszereket szeretem (a pánsípot például utálom!), annyit iszok hogy rossz nézni és éjszaka vagyok aktív, kegyetlen a humorom, és kajánc(!) vagyok, kiszámíthatatlan és szeszélyes, illetve Ágibágitól megkaptam ma, hogy a nőügyeim követhetetlenek. (ha kihagytam volna valamit akkor kérlek basszatok le!)

nah.

Ezekután kedves nimfák senki ne mondja rám, hogy nem bírom a kritikát. Tessék, be lett téve, pont egy lelkizős post elé... :(

A százlábúról... (avagy vigyázat szektás propaganda!!!! jujujujujuj)

Ma megint a gravitáció nyert... képletesen.

Bármit teszek az élet mindig lehúz. Vagy pénzzel, vagy kedvvel, vagy csak a vérem kell neki. De az élet már csak ilyen. Mégis kire kellene haragudnom? Görcsöt köt a chakráimra és an(n)ál fogva felakaszt egy szögre, amíg el nem folyik az összes chí... hogy abból aztán lekvárt főz-e azt nem tudom.

Eleim mikor próbáltak felkészíteni egy életre ami most elég távolinak tűnik, - a távolság ama romantikájával ami minden múltbarévedés csapdája és elveszejtője annak aki kétségbe van esve - egy történetet mondtak az ösvényről amit én választottam életemnek, pontosan ennek a fenti lekvárfőző-félének.

A történet egy Xue (ejtsd: Sú) nevű fiatal szerzetesről szólt, aki miután letöltötte idejét a kolostorban ahol felnőtt, a szokáshoz híven el kellett szarándokoljon más kolostorokba, hogy más mesterektől tanulhassa a chan-t és végül maga is mesterré válljon. Hanem hosszú utazása ellenére nem talált mestert, akinek szavai megérintették, sem kolostort melynek falai közt csendes magányát megtalálhatta, ezért folyvást vándorolt. Mikor feltűnt egy-egy újabb bódhiszatva (afféle buddhista szent), vagy híres guru, nyomban arrafelé vette az útját. Sok bölcsességet hallott és bár nagy tiszteletnek örvendett példázatai folytán melyeket azokban a menedékekben és kolostorokban mondott ahol útja során néha megszállt, jól tudta, hogy így nem lehet mesterré. Egy nap ahogy éppen egy hegyi hágón kaptatott felfelé, elfáradt, s letelepedett az út mellé pihenni. Ahogy ott üldögélt, hirtelen elébe szaladt egy kicsi százlábú. Lehajolt, hogy jobban szemügyre vegye a pöttöm rovart, azonnal figyelmes lett annak harmónikus mozgására, ahogy a sok kicsi láb mind tudta a dolgát és ahogy az egész test ütemesen haladt előre. Elgondolkodott: - "Lám ez a kis bogár akár csak a Dharma, a szelvényei, akárcsak az élőlények, mindnek saját szíve van, mégis együtt mozognak, ahogy a kerék forog, ahogy a százlábú halad. Bármit tesz a szív az élet csak megy tovább és viszi tova sok kicsi lába. Vajon ha valaki más lennék is tudná az útját? Ha a dharmában bízva itt letelepszek, és fogadót építek a fáradt utazóknak, akkor is ugyanoda jutok, mintha továbbindulnék? Vajon akkor is meglelném a megvilágosodást ha valki más volnék? Mit látnék ha minden reggel egy másik személyként ébrednék, egy új életet építve?"
Hirtelen a kicsi százlábú megállt, felnézett a szerzetesre és megszólalt: - "Xue. Ezer suttogás van-e olyan hangos, mint egyetlen kimondott szó? Nagyszerű dolog minden napfelkeltét egy új pár szemmel nézni, de hogy maga a napfelkelte légy, az a megvilágosodás."
Xue fogadót épített azon a helyen... és egy évig és egy napig ott dolgozott. Majd a következő reggelen eltűnt. Többé senki sem hallott Xueról, a vándorló szerzetesről, de hallottak Lu-Ongról a szabóról aki megmentett három asszonyt a rablók markából és Xi-Páról a révészről, aki télen gyógyszert vitt fel a folyón a rászorulóknak a zajló jégtáblák között.

De ez már nem lényeges. Az élet levedlése és a konstans változás volt a százlábú tanítása. Ez az az út amit követek. És ezen az úton csak meleg szívvel és hideg fejjel lehet járni. Nagylelkűnek kell lenni a találkozásnál és kegyetlennek az elvállásnál. Mert ebben is kettősség rejtőzik. Az élet teli van illúziókkal, és az egyik legnagyobb illúzió az elválás (innen jön az idő és a halál illúziója), mert igazából mind egy vagyunk, ezért ha úgy döntök el is megyek, el is hagylak, el nem felejtelek, és igazából mindig itt leszek, mert Te is része vagy ennek az egynek. Minden összefügg, Te is és én is. Mindigis :D
De a kötődésem csodálatos Te-önmagadságodhoz kirekeszt másokat a figyelmemből és így engem megköt a keresésben. Nem jobbak ők, vagy csodálatosabbak, mint Te, egyszerűen mások (legalábbis úgy gondolják). Azért kellenek, hogy megtaláljuk bennük egymást. Nem azért megyek el mert nem szeretlek többé, hanem mert fontos, hogy ha zsákutcába érek, akkor fel tudjam adni a mindennapi kapcsolatunkat, de sohase, egy pillanatra se gondold, hogy ezzel feladlak téged is, drága Te. Mellettem maradnak azok akikkel még munkám van, de egyszer mindenkivel feladom majd ezt a bizonyos "mindennapit" és akkor lesz a legnagyobb szükség rá, hogy emlékezz: nem mentem messzire. A szeretet is csak egy fajta energia, nem vész el, átalakul, újjászületik és új szeret formájában visszatér az életedbe. Ha szükséged lesz rám, megtalálsz és segítek ha tudok.

Hogy Xue megvilágosodott-e a hegyi hágón nem számít...
Csak egyetlen koan számít, Te.

Intermezzo 13.

"Vannak dolgok amik le tudják győzni az észt és az előrelátást. Az ügyetlenség és a butaság például."

"A világ legjobb kardforgatójának nem a világ második legjobb kardforgatójától kell tartania. Nem, az ember akitől félnie illik az egy tudatlan ellenfél, aki még sohasem tartott kardot a kezében, nem úgy csinálja a dolgokat ahogy kellene így még a hozzáértő mester sem tud felkészülni rá. "

Mr. Samuel Clemens
(saját fordítás)

Intermezzo 12.

"....hódítsuk meg másodszorra is amerikát, de most vigyünk feketéket úgy majd beengednek."

CASH

Nő 3.

Üres forma, természetes szelídség. Dinamikus nyugalom. Csodás összhang. Merengő jellem. Néma tekintet.
Semmi kétség, semmi félelem. Maradandó lágyság. Széles ajakív. Hosszú combok. Örökmozgó copfok. Ki és belégzés. Ütem és mozdulat. Gondolat és emlékezet. Törött szív és szabad lélek. Pillangó.

Találtam valakit aki elmondja helyettem... Poszt-modern, ahogy nem szeretjük

"The paradox of our time in history is that we have taller buildings but shorter tempers, wider freeways, but narrower viewpoints. We spend more, but have less; we buy more, but enjoy less. We have bigger houses and smaller families, more conveniences, but less time. We have more degrees but less sense, more knowledge, but less judgment, more experts, yet more problems, more medicine, but less wellness. We drink too much, smoke too much, spend too recklessly, laugh too little, drive too fast, get too angry, stay up too late, get up too tired, read too little, watch TV too much, and pray too seldom. We have multiplied our possessions, but reduced our values. We talk too much, love too seldom, and hate too often. We've learned how to make a living, but not a life. We've added years to life not life to years. We've been all the way to the moon and back, but have trouble crossing the street to meet a new neighbor. We conquered outer space but not inner space. We've done larger things, but not better things. We've cleaned up the air, but polluted the soul. We've conquered the atom, but not our prejudice. We write more, but learn less. We plan more, but accomplish less. We've learned to rush, but not to wait. We build more computers to hold more information, to produce more copies than ever, but we communicate less and less. These are the times of fast foods and slow digestion, big men and small character, steep profits and shallow relationships. These are the days of two incomes but more divorce, fancier houses, but broken homes. These are days of quick trips, disposable diapers, throwaway morality, one night stands, overweight bodies, and pills that do everything from cheer, to quiet, to kill. It is a time when there is much in the showroom window and nothing in the stockroom. A time when technology can bring this letter to you, and a time when you can choose either to share this insight, or to just hit delete."

Ez egy hivatalos nagyvárosi legenda "junk-mail"

Intermezzo 11.

- én is szeretnék gyakorló buddhista lenni...
- De kicsim... te kaotikus vagy!

Vali & Calapp

Nő 2.

Kusza összevisszaságában az életemnek egyszer csak ott volt és hozzámsímult. Teljesen átkarolt. Teljesen. Bársony volt és füst. Kellem és bujaság. Hanyat vetette magát és mégis ő vezetett. Belémkarolt és mégis mögötte mentem. Csak azért volt velem, mert mást szeretett. Csak azért voltam vele mert senki mást nem szerettem éppen. Kaján mosollyal figyelte ahogy a dolgaimat intéztem és az esze mindig ott járt, mikor majd őt fogom. Aztán egy nap esett. Visszaunszolta magát az albérletbe. Azt mondta menjek el, és én elmentem. Azóta sem mentem vissza. Talán megbántották. Nemtudom.

Bureaucracy is FUN!

"A lady died this past January, and Citibank billed her for February and March for their annual service charges on her credit card, and then added late fees and interest on the monthly charge. The balance had been $0.00, now is somewhere around $60.00. A family member placed a call to Citibank:

Family Member: "I am calling to tell you that she died in January."
Citibank: "The account was never closed and the late fees and chargesstill apply."
Family Member: "Maybe you should turn it over to collections."
Citibank: "Since it is two months past due, it already has been."
Family Member : "So what will they do when they find out she is dead?"
Citibank: "Either report her account to the frauds division or reporther to the credit bureau, maybe both!"
Family Member: "Do you think God will be mad at her?"
Citibank: "Excuse me?"
Family Member: "Did you just get what I was telling you --- the partabout her being dead?"
Citibank: "Sir, you'll have to speak to my supervisor."
Supervisor gets on the phone:
Family Member: "I'm calling to tell you, she died in January."
Citibank: "The account was never closed and the late fees and chargesstill apply."
Family Member: "You mean you want to collect from her estate?"
Citibank: (Stammer) "Are you her lawyer?"
Family Member: "No, I'm her great nephew."
(Lawyer info given)
Citibank: " Could you fax us a certificate of death?"
Family Member: "Sure."
(fax number is given)
After they get the fax:
Citibank: "Our system just isn't set up for death. I don't know whatmore I can do to help."
Family Member: "Well, if you figure it out, great! If not, you couldjust keep billing her. I don't think she will care."
Citibank: "Well, the late fees and charges do still apply."
Family Member: "Would you like her new billing address?"
Citibank: "That might help."
Family Member: "Odessa Memorial Cemetery, Highway 129, Plot Number 69."
Citibank: "Sir, that's a cemetery!"
Family Member: "What do you do with dead people on your planet?"

:D :D :D :D :D :D :D

Nő 1.

Szeretem mert van nekem. Szeretem mert lehet szeretni. Szeretem mert nem tehetek mást. Mi mást mondhatnék a nőről aki velem vajúdott?

Hasznos Holmik 5.

Mivel már régen nem volt Hasznos Holmik és én ezt a holmit Dia kisasszony MySpace blogján igen hasznosnak találtam, ezért ha nem is teljes egészében, de velejében elcsakliznám, s szintúgy idézném, mivel ma reggel kb. semmi sem tudott volna újra életkedvet önteni belém, de jött a kozmosz és benne Dia és rácáfoltak, mert Ők ilyenek. Köszönet Diának és a Kozmosznak.

" Hogy minden nő kurva, aligha szorul bizonyításra. Az okokat kereshetjük, a tényt vitatni csacsiság. Mondhatjuk, mint Hamvas, hogy nagy lenne a baj, ha asszonyainkból hiányozna ez a fundamentális világvalóság: ha nem lennének kihívóak, nem akarnának csábítani, ha nem volnának kacérak, és nem figyelmeztetnének hangjukban türelmetlen forrósággal, hogy mikor vetkőztetjük már le őket. Vélhetjük, mint Scopenhauer, hogy e kurvaság a faj könyörtelen törvényeinek eredménye, mely nélkül nem esnénk szerelmebe, nem házasodnánk, s így rövid úton kihalnánk. De ettől még faktum a faktum: minden nő kurva.
Azonban azt is tudjuk, többek között éppen Hamvas Bélától, hogy mint minden másból, úgy a kurvaságból is kettő van: jó és rossz. A rossz kurvaság a nő ateizmusa, a jó kurvaság viszont a szentség határát érinti.
A jó kurva legfeljebb a pénzed, időd, farkad akarja - a rossz a lelkedet is, hogy betolhassa egy iratmegsemmisítőbe. Ugyan a jó kurva is tépi időnként a májad, de ő azért megfogja a homlokod, míg hánysz, és fúrja a lélek, mikor éppen megcsal vagy elárul. A rossz azonban rozsdás szöget kalapál a szívedbe, hazudja az orgazmust, és kéjesen tapicskol a hitszegésben - egyszóval hazavág és kicsinál.
A jó kurva az anyád, a lányod, meg a szeretőd, aki még nem un téged. A rossz kurvát már csak a kényszer, az érdek és az ösztönélet tartja melletted, e három nagy fekete fabábu.
Mindezeket szem előtt kell tartani, mikor a női zákonyosságra keresünk recipét. A kétfajta kurvaság ugyanis a mámor eltérő útjain jár.
A derék ribanc lelkialkata, ízlése maszkulin természtű, ezért nem ijed meg a sóstól, savanyútól, keserűtől - teszem azt, nem habozik lenyelni ondód. Ha szemrebbenés nélkül nyal sót-citromot a tequila után, akkor elmondhatod: rendes szajha ez. Ha kéjjel hörpöli a somlai juhfarkat, akkor tudhatod: jóravaló lotyóval hozott össze a sors. Ha kedvét leli a pilseni serekben, akkor nyugodt lehetsz: a cédák tisztességes nemzetségének tagja ő, éremes a szerelmedre.
A megbízható cafka tehát férfimódra rúg be. Férfimódra, és többnyire férfitársaságban. Akárcsak Vastag Margot, akinek hascsikarós-begerjedős zákányosságáról Villon mester így nyilatkozott: "Mint bunda, alszunk, lénvén részegek. / S kelünk. Korog a hasa. Kényesen / fölmászik rám, nyögö keservesen, / a deszkánál is laposabbra nyom..." Francois mester sorai mellesleg arra is rávilágítanak, hogy a becsületes lotyók esetében nemcsak a mámorig vezető ösvény hímjellegű, hanem a visszaút is. Ivás-gyomorbántalom-másnapos erekció, piálás-csikarás-nedvesedés -- túr és retúr kéz a kézben.
Itt kell megjegyezük, a pannon nősténypuma e téren sem hitványabb a gall tyúknál. Ennek bizonyítására elég, ha Takáts historikus úrtól citálunk néhány sort:
"Régi magyar mondás szerint asszonyfán is elkél a bor, azaz, hogy az asszonyok is jó kedvvel megisszák a bort. Szentpéteri uram tanítása szerint asszonyaink: ...akármely nagy bilikum vagy duska töltessék számukra, de megivásától nemigen iróznak, sőt a férfiakkal a boritalban ugyan csatáznak, s nagy iható torokal érdkednek: úgy megiszom a bort mint a vizet. " Városi jegyzőkönyveink igazat adnak Szentépteri uramnak, teszi hozzá Taáts Sándor: " Egész sereg olyan asszony büntetéséről szólanak, akik mód nélkül elmerültenek az italban, úgyannyira, hogy sokszor nem is reflektálhatták magukat, hanem idestova hevertek!"
Az eddig elmondottakból következik, hogy a tisztességes kurvák macskajaját férfimódra kell kúrálnunk.
A rossz kurvákról pedig elsősorban azt kell tudni, hogy édeset isznak, mentolosat szívnak - azaz feminin módon keresik a bódulatot. Összerándulnak a savanya bortól, de cifra sminkjük kisimul, mikor amarettót, vermutot, tojáslikőrt és más istentelenségeket hörpölnek. Fintorognak a prökölt arabicából méregerősre főzött feketétől, ám élvezettel nyalogatják a tejhabos-cukros kapucsínót, főleg ha mézes sütit is kapnak hozzá. Ha érdekből, számításból elő is csalogatják belőlünk a spermiumot, undorodva köpik ki szájukból, akár Úristen a langyosat.
Bár orvoslásuk módja azonos, természetük szerint kétfélék a romlott rihék: részben így születtek, részben jó kurvából lettek ilyenné. Utóbbiak metamorfózisa többnyire ahhozz az aktushoz kötődik, melyet magyarul házasságnak hívunk. Aligha véletlen például, hogy a zsidó-keresztény kultúrkör egyik legjelntősebb kurvaszakértője, aki a derék, a romlott, továbbá a szűz ribancokról is számos passzust hagyott az utókorra, pont egy menyegzőre időzítette mai napig fölül nem múlt mutatványát: azt, hogy borrá változtatta a vizet. Mi mást akart volna üzenni, mint hogy igyatok csak, fiukák, piáljatok, rúgjatok be, magatokhoz se térjetek a mámorból - csak ezt a silány színjátékot, ezt a szeretetnek álcázott, könyörtelen önzést, ezt a gúzsba kötve letett pádödőt hagyjátok másnak!
Nem célunk a hittérítés, de azt azért őszintén meg kell vallanunk, hogy a teológiai igazságot ez esetben orvosi és lélektani érvek is alátámasztják. Egy becsületes zsírmáj felhizlalásához a legmasszívabb alkesznek is legalább 10, de inkább 15 évre van szüksége. A házasság ehhez képest villámgyorsan képes felzabálni az önbecsülést, széntcinálni az idegeket, kiherélni a lelket.
Nőnemű olvasóinknak azt javalljuk, mire ideág jutottak e traktátus olvasásában, szálljanak magukba, és döntsék el, a kurvák mely fajzatába tartoznak, és aszerint válasszanak maguknak receptet másnapra. "

/Jaj a legyőzötteknek, avagy süssünk-főzzünk másnaposan/