Monday, October 22, 2007
Saturday, October 13, 2007
Link
akinek esetleg kell a mindennapos... nem csak az okoskodás.
http://soap-and-brimstone.blogspot.com/
http://soap-and-brimstone.blogspot.com/
Enciklopédia Titanica 1.
Mindenképpen süllyedünk, de nem mindegy, hogy hogyan. Azoknak akiknek amúgyis és azoknak is akiknek nem biztos. Kezdőkhöz talán, de mindenképpen fontosnak látom közzé tenni miről is szól ez a tripp. Bár kicsit tan.
Cinikus: A közönyt és az igénytelenséget a legfőbb erénynek tekintő, az élet örömeit és szépségeit, valamint a fenálló intézményeket és erkölcsöket megvető ókori görög filozófiai iskola híve. (Szókrátész halála után egyik tanítványa Antiszthenész összegyüjtötte a többieket a kynosargesi gimnáziumban, mely Hercules temploma mellett volt. Az iskola először Antiszthenész nevét viselte, később cinikusoknak csúfolták a tanítványokat, mert úgy éltek, mint a kutyák (görögül kutya a.m. kion), amely szó a gimnázium nevében is benne van. A cinikusok Szókrátész nyomán főelvül vallották, hogy a legfőbb jó az erény, csakhogy ez erényből kizárták a kéjt, a tudományt, a szépséget, az egészséget stb. Mindez fölösleges, a műveltség csak rontja az erkölcsöket, vissza kell térni a természethez; a bölcs beéri maga magával, nem szorul semmire és senkire. A cinikusok lenézik a társadalmi életet, néha az illendőséget is és mainapig cinikusnak nevezik, aki az illendőség szabályait szándékosan sérti. A cinikusok majdnem mind szegény emberek voltak, az alsó néposztályból valók s hatással nem voltak korukra. A cinikus iskola egészségesebb eszméi feltámadtak a sztoicizmusban. - Cinizmus, a szemérmet és külső tisztességet megvető magaviselet.)
Mizantrópia: Általános gyűlölet és bizalmatlanság érzése az emberi faj irányába. Nem feltétlenül társul inhumán, antiszociális vagy szociopatikus viselkedéssel az emberiség felé, sőt afféle válaszreakció annak a jelenben gyakorta megfigyelt negatív vonásaira.
Mokolya(c): A köldökben keletkezett szösz, melyet a hasszőrzet választ ki az általunk viselt ruhadarabból, majd továbbítja és gyűjti azt "púpunkban". Egyetlen logikus magyarázat ennek szükséggességére az, ha a köldök fázására indított reakcióként írjuk le.
Bakamák(c): A lábujjközben keletkezett mokolya-szerű, szösz alapú sodormány. Megfelelő érlelés után ételmérgezés okozására kiváló, gyűjtése szociális szempontból nem javallott. (Bizonyos cipőt nem ismerő dél-afrikai törzsek szakrális áhitattal imádják a bakamákat és pici házakat és egész falvakat építenek nekik néha, és képesek egész nap ezekkel játszani.)
Cinikus: A közönyt és az igénytelenséget a legfőbb erénynek tekintő, az élet örömeit és szépségeit, valamint a fenálló intézményeket és erkölcsöket megvető ókori görög filozófiai iskola híve. (Szókrátész halála után egyik tanítványa Antiszthenész összegyüjtötte a többieket a kynosargesi gimnáziumban, mely Hercules temploma mellett volt. Az iskola először Antiszthenész nevét viselte, később cinikusoknak csúfolták a tanítványokat, mert úgy éltek, mint a kutyák (görögül kutya a.m. kion), amely szó a gimnázium nevében is benne van. A cinikusok Szókrátész nyomán főelvül vallották, hogy a legfőbb jó az erény, csakhogy ez erényből kizárták a kéjt, a tudományt, a szépséget, az egészséget stb. Mindez fölösleges, a műveltség csak rontja az erkölcsöket, vissza kell térni a természethez; a bölcs beéri maga magával, nem szorul semmire és senkire. A cinikusok lenézik a társadalmi életet, néha az illendőséget is és mainapig cinikusnak nevezik, aki az illendőség szabályait szándékosan sérti. A cinikusok majdnem mind szegény emberek voltak, az alsó néposztályból valók s hatással nem voltak korukra. A cinikus iskola egészségesebb eszméi feltámadtak a sztoicizmusban. - Cinizmus, a szemérmet és külső tisztességet megvető magaviselet.)
Mizantrópia: Általános gyűlölet és bizalmatlanság érzése az emberi faj irányába. Nem feltétlenül társul inhumán, antiszociális vagy szociopatikus viselkedéssel az emberiség felé, sőt afféle válaszreakció annak a jelenben gyakorta megfigyelt negatív vonásaira.
Mokolya(c): A köldökben keletkezett szösz, melyet a hasszőrzet választ ki az általunk viselt ruhadarabból, majd továbbítja és gyűjti azt "púpunkban". Egyetlen logikus magyarázat ennek szükséggességére az, ha a köldök fázására indított reakcióként írjuk le.
Bakamák(c): A lábujjközben keletkezett mokolya-szerű, szösz alapú sodormány. Megfelelő érlelés után ételmérgezés okozására kiváló, gyűjtése szociális szempontból nem javallott. (Bizonyos cipőt nem ismerő dél-afrikai törzsek szakrális áhitattal imádják a bakamákat és pici házakat és egész falvakat építenek nekik néha, és képesek egész nap ezekkel játszani.)
Wednesday, October 10, 2007
A reményhez 2.
Legutóbb ott tartottam, hogy reménykednek...
Had mondjak nektek valamit a reményről kedves gyerekek és ezzel senkit nem akarok összetörni, és nem akarok életeket tönkretenni, és senkit sem akarok mentálisan elpusztítani:
AKI REMÉNYKEDIK AZ SZARBAN HAL MEG!
A remény elhomályosítja a tudatot, olyan mint a félelem.
"A félelem az elme gyilkosa, a félelem a kis halál..."
Aki reménykedik az nem látja tisztán a célt, nem gondol bele, hogy milyen kockázatokkal kell számoljon miután elérte amit akart, nem méri fel az erejét. És ami a legfontosabb: Nem tesz meg mindent. Mert aki reménykedik az teret enged annak a csalfa valóságnak, amit ő maga gyártott a képzelt cél köré, és ezzel máris olyan energiákat pazarol, amik lehet pont kapóra jönnének az utolsó 2 lépésnél, és amint veszni vélik látni vágyott ügyüket, azonnal elkeserednek és befordulnak és megadják magukat a depressziónak és a szomorúságnak, és önigazolást nyernek ezek révén. Ahelyett, hogy kűzdöttek volna még egy kicsit, feladják, elfutnak.
Sajnos nagyon kevés dologot kapunk ingyen és bérmentve ezen a világon... az emberhez nem vágják hozzá a boldogságot minden utcasarkon. Működni és tenni kell azokért a dolgokért amikre vágyunk és ebbe - én úgy érzem - nem fér bele a reménykedés.
Had mondjak nektek valamit a reményről kedves gyerekek és ezzel senkit nem akarok összetörni, és nem akarok életeket tönkretenni, és senkit sem akarok mentálisan elpusztítani:
AKI REMÉNYKEDIK AZ SZARBAN HAL MEG!
A remény elhomályosítja a tudatot, olyan mint a félelem.
"A félelem az elme gyilkosa, a félelem a kis halál..."
Aki reménykedik az nem látja tisztán a célt, nem gondol bele, hogy milyen kockázatokkal kell számoljon miután elérte amit akart, nem méri fel az erejét. És ami a legfontosabb: Nem tesz meg mindent. Mert aki reménykedik az teret enged annak a csalfa valóságnak, amit ő maga gyártott a képzelt cél köré, és ezzel máris olyan energiákat pazarol, amik lehet pont kapóra jönnének az utolsó 2 lépésnél, és amint veszni vélik látni vágyott ügyüket, azonnal elkeserednek és befordulnak és megadják magukat a depressziónak és a szomorúságnak, és önigazolást nyernek ezek révén. Ahelyett, hogy kűzdöttek volna még egy kicsit, feladják, elfutnak.
Sajnos nagyon kevés dologot kapunk ingyen és bérmentve ezen a világon... az emberhez nem vágják hozzá a boldogságot minden utcasarkon. Működni és tenni kell azokért a dolgokért amikre vágyunk és ebbe - én úgy érzem - nem fér bele a reménykedés.
Subscribe to:
Posts (Atom)