Újra eljött az idő, hogy bemutassuk a Stella Díj idei évi jelöltjeit. Stella név a 81 éves Stella Liebeck előtt tiszteleg, aki sikeresen perelte 2.9 millió dollárra a McDonald's étteremláncot miután harmadfokú égési sérüléseket szenvedett a magára öntött kávétól. Ennek emlékére osztják ki minden évben a Stella díjat az Egyesült Államok legnevetségesebb kártérítésiperének. S most következzenek az idei év jelöltjei:
1. Kathleen Robertsonnak (Austin, Texas) 780,000 dollárt itélt az esküdtszék mert egy bútorboltban áteset egy szaladgáló kisgyereken és eltörte a bokáját. Az üzlet tulajdonosát meglepte az ítélet, mert a szaladgáló kisgyerek Kathleen Robertson gyermeke volt.
2. A 19 éves Los Angelesi Carl Truman 74,000 dollárt és orvosi kiadásainak megtérítését kapta, mert a szomszédja áthajtott a kezén Honda Accordjával. Mr. Truman nem vette észre, hogy valaki ül a kocsi kormányánál, miközben megpróbálta ellopni a gépkocsi dísztárcsáit!
3. Terrence Dickson (Bristol, Pennsylvania) kifelé tartott abból a házból amit éppen kirabolt. A garázson keresztül próbált kijutni a házból, de mivel az ajtónyitó automatika meghibásodott nem tudta kinyitni. Természetesen megpróbált visszajutni a házba, de a garázst és a házat összekötő ajtó bezárult miután becsukta maga mögött. A ház tulajdonosa éppen nyolc napos vakációját töltötte, ezért Mr. Dickson nyolc napig a garázs rabja maradt. Egy rekesz Pepsin és egy nagy zsák kutyatápon élt egy hétig . Beperelte a tulajdonos biztosítóját, mert a helyzet túlzott mentális kínokat okozott számára. Az esküdtszék 500,000 dollárnyi kártérítést ítélt neki.
4. Jerry Williams (Little Rock, Arkansas), 14,500 dollárt és orvosi kiadásainak fedezését nyerte, mert a szomszéd vadászkutyája megharapta a fenekét. A vadászkutya a szomszéd bekerített kertjében volt láncon. A kártérítés kevesebb volt, mint vártak, mert az esküdtszék úgy érezte, hogy a kutyát enyhén provokálta Mr. Williams azzal, hogy folyamatosan légpuskával lőtte.
5. Egy Philadelphiai éttermet 113,500 dollár kártérítés megfizetésére kötelezték, miután Amber Carson (Lancaster, Pennsylvania) elcsúszott a földre öntött röviditalon és eltörte a farkcsontját. Az ital azért volt a földön, mert Ms. Carson kb. fél perccel korábban a barátjára öntötte miközben vitatkoztak.
6. Kara Walton (Claymont, Delaware) sikeresen perelte egy disco tulajdonosát, mert leesett a toalett ablakából és kitörte két első fogát. Ms. Walton megpróbált lelépni a szórakozóhelyről a WC ablakon keresztül, mert nem akarta kifizetni a 3.50 dolláros számlát. 12,000 dollárt és fogászati kiadásainak fedezését ítélte az esküdtszék.
7. Talán az idei befutó Mr. Merv Grazinski (Oklahoma City, Oklahoma). Mr. Grazinski vett egy vadiúj 32 láb (majdnem 10 méter) hosszú Winnebago lakókocsit. Első útján hazafelé az autópályán beállította a sebességet 110km/h-ra, majd elhagyta a vezetőülést és hátrament, hogy készítsen egy kávét. Mint az várható volt a lakókocsi letért az autópályáról, összetört és felborult. Mr. Grazinski beperelte a Winnebagot, mert nem jelezték a használati utasításban, hogy menet közben nem hagyhatja el a vezetőülést. Az esküdtszék 1,750,000 dollárt és egy új lakókocsit ítélt meg Mr. Grazinskinek. Ezekután a cég megváltoztatta a használati útmutatókat, hátha még egy ilyen balfasz vesz tőlük lakókocsit.
Amerika: az ország, ahol megéri idiótának lenni.
Thursday, September 27, 2007
Monday, September 24, 2007
Károly bácsi emlékére...
Tegnap furcsa dolog történt velem. Félteve őrzött látomás, amit megosztok azzal, akivel érdemes.
Találkoztam egy öregemberrel. Nem, ez így csúnya. Találkoztam egy jól öltözött idős úrral. Az időről beszélgettünk, mármint megkérdezte mennyi az idő és én megmondtam. Erre megkérdezte tényleg annyi-e. Erre azt válaszoltam egy félmosoly kíséretében, hogy persze tudom hogy az idő nem létezik.
- Aha! Nade honnan tudja??? -kérdezte nevetve. Ekkor fecsegésbe kezdtem, hogy az idő maga abszurd fogalom, és hogy vagy tartam, vagy szubjektív szemléleti forma, vagy..
De leintett.
- Emberem! Tudja maga mennyi ideje van még hátra? Nem tudtam. Nevetett. Azt mondta csak az az ember van tisztában az idő fogalmával, akinek már nincs.
Logikus. Ezzel el is merengtem volna, de tovább beszélgettünk. Kiderült, hogy tüdőrákja van, és évekkel ezelőtt eljött otthonról, mert nem bírta nézni, ahogy a családja szenved miatta. Diplomás volt, történelmet tanított régen és jóideje az utcán élt. Mikor szóvá tettem, hogy nem látszik rajta, elmondta, hogy már csak néhány hete van hátra és hogy mostmár nem fog kuporgatni. Pár napja valami olcsó szállóban lakik és vett ruhákat abból a pénzéből ami maradt. Most meglátogat régi helyeket, épp galambot ment etetni az iskolához ahol anno dolgozott. Elmesélte mit fog még csinálni. Egy festmény jutott az eszembe. Az egész beszélgetésben az volt a megdöbbentő, hogy egyáltalán nem volt szomorú. Sőtt, néha csak azért nem nevettük el magunkat mert ilyen téma mellett nem illik. Persze cinkos pillantásokat váltottunk. Megkérdezte hány éves vagyok és én megmondtam. Aztán megkérdezte hogy én mit fogok "még" csinálni, megmondtam.
- Akkor eggyezik az izlésünk! - mondta és mostmár nevettünk. Itt rövid csend támadt majd megkérdezte, hogy és velem mi van. Ekkor szintén röhögtünk, és én majdnem azt válaszoltam, hogy én is haldoklom, de a jólneveltségem közbeszólt ami nagy kár mert szerintem fetrengett volna. Szerintem látta rajtam, hogy valami ilyesmit akartam mondani, mert azt mondta, hogy az idő lehetőségek sorozata, és döntésekben mérik. Ő amikor megtudta, hogy gyógyíthatatlan, öngyilkos akart lenni, de gyáva volt. Most azt kívánja bárcsak elütné valami. Még beszélgettünk egy kicsit, a padon ülve és sok metró elment már, mire felémfordult és a szemembe nézett. Tudta, hogy tudom, hogy igazat mond. Látta, hogy nem vagyok szomorú és nem sajnálom őt. Köszöntünk, és a következő metróval elment. Én még ültem egy kicsit. Nem úgy gondoltam rá, mint valakire aki meg fog halni. Galambot etetni ment.
Azt mondta örül, hogy velem futott össze. Nem emlékszem rá, hogy valaha is kaptam volna szebb dícséretet.
2005. november 11.
Találkoztam egy öregemberrel. Nem, ez így csúnya. Találkoztam egy jól öltözött idős úrral. Az időről beszélgettünk, mármint megkérdezte mennyi az idő és én megmondtam. Erre megkérdezte tényleg annyi-e. Erre azt válaszoltam egy félmosoly kíséretében, hogy persze tudom hogy az idő nem létezik.
- Aha! Nade honnan tudja??? -kérdezte nevetve. Ekkor fecsegésbe kezdtem, hogy az idő maga abszurd fogalom, és hogy vagy tartam, vagy szubjektív szemléleti forma, vagy..
De leintett.
- Emberem! Tudja maga mennyi ideje van még hátra? Nem tudtam. Nevetett. Azt mondta csak az az ember van tisztában az idő fogalmával, akinek már nincs.
Logikus. Ezzel el is merengtem volna, de tovább beszélgettünk. Kiderült, hogy tüdőrákja van, és évekkel ezelőtt eljött otthonról, mert nem bírta nézni, ahogy a családja szenved miatta. Diplomás volt, történelmet tanított régen és jóideje az utcán élt. Mikor szóvá tettem, hogy nem látszik rajta, elmondta, hogy már csak néhány hete van hátra és hogy mostmár nem fog kuporgatni. Pár napja valami olcsó szállóban lakik és vett ruhákat abból a pénzéből ami maradt. Most meglátogat régi helyeket, épp galambot ment etetni az iskolához ahol anno dolgozott. Elmesélte mit fog még csinálni. Egy festmény jutott az eszembe. Az egész beszélgetésben az volt a megdöbbentő, hogy egyáltalán nem volt szomorú. Sőtt, néha csak azért nem nevettük el magunkat mert ilyen téma mellett nem illik. Persze cinkos pillantásokat váltottunk. Megkérdezte hány éves vagyok és én megmondtam. Aztán megkérdezte hogy én mit fogok "még" csinálni, megmondtam.
- Akkor eggyezik az izlésünk! - mondta és mostmár nevettünk. Itt rövid csend támadt majd megkérdezte, hogy és velem mi van. Ekkor szintén röhögtünk, és én majdnem azt válaszoltam, hogy én is haldoklom, de a jólneveltségem közbeszólt ami nagy kár mert szerintem fetrengett volna. Szerintem látta rajtam, hogy valami ilyesmit akartam mondani, mert azt mondta, hogy az idő lehetőségek sorozata, és döntésekben mérik. Ő amikor megtudta, hogy gyógyíthatatlan, öngyilkos akart lenni, de gyáva volt. Most azt kívánja bárcsak elütné valami. Még beszélgettünk egy kicsit, a padon ülve és sok metró elment már, mire felémfordult és a szemembe nézett. Tudta, hogy tudom, hogy igazat mond. Látta, hogy nem vagyok szomorú és nem sajnálom őt. Köszöntünk, és a következő metróval elment. Én még ültem egy kicsit. Nem úgy gondoltam rá, mint valakire aki meg fog halni. Galambot etetni ment.
Azt mondta örül, hogy velem futott össze. Nem emlékszem rá, hogy valaha is kaptam volna szebb dícséretet.
2005. november 11.
Sunday, September 23, 2007
Intermezzo 17.
"Akármilyen furcsa: a valóságot mindig azok az irodalmi művek közelítik meg a legjobban, amelyeket a legkevésbé tartunk valószerűnek."
Aldous Huxley
Aldous Huxley
Intermezzo 16.
"Amikor egy Buddha megjelenik a földön, akkor mindig sok "bajt" okoz. De ez ellen nem tehet semmit; túláradó örömét, eksztatikus csöndjét egyszerűen meg kell osztania. Meg kell ráznia, fel kell ráznia az alvajárókat, és persze nem mindig tetszik az embereknek, ha megzavarják álmukat. Ki hálás azért, ha felrázzák álmából? De egy Buddha mindig könyörületből ráz; ha egyszer felébredtél, akkor felébred benned a könyürület is. Ha száz embert megráz, akkor abból tíz, csipás szemekkel pislogva, megsejti a lehetőséget, de csak egy fog tényleg felébredni. A több kilencvencven dühösen a másik oldalára fordul."
(Sw Yogabeej)
(Sw Yogabeej)
Saturday, September 22, 2007
Koboldok
Vannak olyan napok amiknek nem kéne lenniük.
Ez most pont egy olyan nap.
Kerek fenéken ül a semmi a szájában cigi lóg és BÁMUL.
Nem vagyok elég álmos, hogy aludjak,
De elég fáradt vagyok, hogy ne menjek sehova.
Elvesztettem a távirányítót az élethez.
Pipázok és hatalmas, dagadt szürke birkák ugrabugrálnak a fejem körül.
Az egyetlen dolog amit ma csinálni szeretnék, az odakint úúútálja a világot valahol.
Próbálok hasznos időtöltés után nézni és mosogatni vagy takarítani.
De minden sarokból előkerül egy-egy méteres fekete hajszál.
Bah! -és szörtyögve dúzzogok tovább.
Aztán megjönnek. TE JÓ ÉG!
Egymás után püffögnek be egy pici ajtón.
"Mérhetetlenül örülök, hogy komoly, rántotthússzerű éber óráiból ránk pazarol egy párat drága uram!" - mondja az egyik kellő komolysággal a hangjában és mérhetelen vigyorral a pofáján.
"Elvétve ugyan, de nyilván előfordul, hogy eszébe jutunk, kedves Mester!" - duruzsolja behízelgő képpel a másik.
"Mi sem felejtettük ám el nagyságodat, legmorcosabb, minden morcosak közül!" - közli gonosz kicsi mosolyt és pengéles apró fogakat villogtatva a harmadik.
"Nem vagyok adócsaló!" - rebegem félénken, erre tüdőszaggató, sipákoló görcsös röhögésbe kezd mindhárom, és a térdüket csapkodják féktelen jókedvükben.
"Ha meg nem sértjük, drága Mester és ha ideje engedi és van gusztusa elviselni az olyan alantas férgek társaságát, mint a magunk kicsi kompániája, akkor esdekelve kérnénk... egy képet Mester, mindhármunkról." - kérlel a csuklyás, ahogy az őszinteség gyalázatos utánzata vitustáncot jár sunyi vonásain.
"Apró kérés nemde, Nagyságos uram? És bőséggel megfizetnénk a fáradozásait." - csicsergi a társa. Horgashátú vézna teremtés kalapját gyűrögeti, majd zsákot vesz elő és elémszórja az asztalra "kincseit": törött gyémántokat, karcos öreg tükröket, tetem-meleg kövér pondrókat, faragott apró csontokat, haldokló csecsemők ajkáról lopott utolsó lélegzetet. Koboldpénz.
"És mire a hajnal pirkad, alás szolgáidként eltűnünk, ahogy jöttünk, ígérjük." - esdekel a harmadik, ahogy közelebb totyog, falábai úgy kopognak a parkettán, ahogy a halál szalad ravatal napján a koporsófedélen.
Én pedig szélesedő kegyetlen mosolyuktól kísérve tollamért és egy ív papírért nyúlok, és a pipaparázs rosszalló sercegése mellett munkához látok.
A magas fekete alaknak éjjel az ajtóm előtt üzenem: A nyomorult kurva anyádat, azt a hullamosó törpét, hogy kilenc rézfaszú ördög kergesse a pokol kapujáig.
Meg vagyok bántva.
Ez most pont egy olyan nap.
Kerek fenéken ül a semmi a szájában cigi lóg és BÁMUL.
Nem vagyok elég álmos, hogy aludjak,
De elég fáradt vagyok, hogy ne menjek sehova.
Elvesztettem a távirányítót az élethez.
Pipázok és hatalmas, dagadt szürke birkák ugrabugrálnak a fejem körül.
Az egyetlen dolog amit ma csinálni szeretnék, az odakint úúútálja a világot valahol.
Próbálok hasznos időtöltés után nézni és mosogatni vagy takarítani.
De minden sarokból előkerül egy-egy méteres fekete hajszál.
Bah! -és szörtyögve dúzzogok tovább.
Aztán megjönnek. TE JÓ ÉG!
Egymás után püffögnek be egy pici ajtón.
"Mérhetetlenül örülök, hogy komoly, rántotthússzerű éber óráiból ránk pazarol egy párat drága uram!" - mondja az egyik kellő komolysággal a hangjában és mérhetelen vigyorral a pofáján.
"Elvétve ugyan, de nyilván előfordul, hogy eszébe jutunk, kedves Mester!" - duruzsolja behízelgő képpel a másik.
"Mi sem felejtettük ám el nagyságodat, legmorcosabb, minden morcosak közül!" - közli gonosz kicsi mosolyt és pengéles apró fogakat villogtatva a harmadik.
"Nem vagyok adócsaló!" - rebegem félénken, erre tüdőszaggató, sipákoló görcsös röhögésbe kezd mindhárom, és a térdüket csapkodják féktelen jókedvükben.
"Ha meg nem sértjük, drága Mester és ha ideje engedi és van gusztusa elviselni az olyan alantas férgek társaságát, mint a magunk kicsi kompániája, akkor esdekelve kérnénk... egy képet Mester, mindhármunkról." - kérlel a csuklyás, ahogy az őszinteség gyalázatos utánzata vitustáncot jár sunyi vonásain.
"Apró kérés nemde, Nagyságos uram? És bőséggel megfizetnénk a fáradozásait." - csicsergi a társa. Horgashátú vézna teremtés kalapját gyűrögeti, majd zsákot vesz elő és elémszórja az asztalra "kincseit": törött gyémántokat, karcos öreg tükröket, tetem-meleg kövér pondrókat, faragott apró csontokat, haldokló csecsemők ajkáról lopott utolsó lélegzetet. Koboldpénz.
"És mire a hajnal pirkad, alás szolgáidként eltűnünk, ahogy jöttünk, ígérjük." - esdekel a harmadik, ahogy közelebb totyog, falábai úgy kopognak a parkettán, ahogy a halál szalad ravatal napján a koporsófedélen.
Én pedig szélesedő kegyetlen mosolyuktól kísérve tollamért és egy ív papírért nyúlok, és a pipaparázs rosszalló sercegése mellett munkához látok.
A magas fekete alaknak éjjel az ajtóm előtt üzenem: A nyomorult kurva anyádat, azt a hullamosó törpét, hogy kilenc rézfaszú ördög kergesse a pokol kapujáig.
Meg vagyok bántva.
"A Halu nagyon bebaszott és leégett a haja, mert belelógott neki a tábortűzbe mikor lepihent annak melléje Ő." avagy " Budapestbe' nincs elég sáv! "
Új publikálatlan Wass Albert töredékek vasárnap, 2006. június 4.
vitéz Kisbögyörőssy Ekremkemál Atatürk
Fantasztikus felfedezésre bukkant egy volt csendőrtiszt:
Mottó: "Szabad-e megfújnom szittya lantomat?" (Habsburg József főherceg)
Mikor az értő közönség épülésére közreadjuk gróf Alsóhitlerfalussy WaSS Albert eleddig homályban maradt műveit, előljáróban néhány megjegyzés engedtessék meg nekünk. 1998-ban, a mester tragikus halála után a clevelandi Nyilasház bukolikus reterátjának átépítésekor a nigger kubikusok különös kéziratokat találtak. A lelet megtisztítása után kiderült, hogy az ürülékbe hányt injekcióstűk és protézisek között igazi kincsre: a Mester posztumusz műveire leltünk.
Azóta a WaSS-hagyaték avatott gondozói, a Görény-fivérek Könyvkiadó és a Czikiváry Nyálastestvér Alapítvány kurátorai kiderítették, hogy a Mester e töredékeket "Visszanéztem utamon, oszt pofára estem" címen kívánta kötetbe rendezni. Jelen kötet szerkesztője a műnek inkább - bölcs belátásról téve tanubizonyságot - a műfaji utalástól sem mentes "Potyadékok" címet adta, érzékeltetve evvel a kézirat meglelésének már-már misztikus-csodálatos körülményeit. Tette ezt pedig abban a reményben, hogy a Mester a Magyar Mennyek egy fellegén ülve ennek láttán egyetértőn elmosolyintotta magát.
Cleveland, Jóasszony Éve, Szent Mókus Havának idusán.
vitéz Kisbögyörőssy Ekremkemál Atatürk, nyug. csendőrtizedes
-----------------------------------------------------------------------------------------------
Transzszilváni pásztornóta
Én a pásztor ideállok A Hargitán transzhumálok Hegyre föl és völgybe le Kilóg az ember bele
"...És akkorton-tájban böhöm borzfingnyi szélfuvallatok kacsaríntottak nagymagyar agyaram vásott lyukaiba, ahogy orcázatom beléfordítottam a sajgó trianoni orkánba én, a góbé grófházi, grófi szarházi, a czegeházy palotagróf, hogy acélizmú karom lendíthetve bűzkucsmás oláhot, nemzetrontó szatócsfajtát, liberális kommenistát a vereshabú-vérturos Fityfirittybe küldjek bele én. Mert a Fityfiritty csak folyik, folyik, elfolyik, a rá jellemző flegma unottsággal hömpölyög tova. Mert lehullik majd a veres dávidcsillag, a sárga vöröscsillag, lehanyatlik a veres trikolór, s tilinkózva-tárogatva felemelkend nemzetem. Kis parázs vagyok csak a világ nagy hamvvedrében én, büdös kövér szivarhamú és pipamocsok közt rejtezem, és paplani magányomban ennenmagam fertezem, csak jönne már egy pántlikás leányluk, hogy belévethessem tiszta-cudar magom, árja déenesem..!"
(A "Veres csillag, be csúnya vagy, de én teccem enmagamnak" c. lírai regénytrilógiából)
vitéz Kisbögyörőssy Ekremkemál Atatürk
Fantasztikus felfedezésre bukkant egy volt csendőrtiszt:
Mottó: "Szabad-e megfújnom szittya lantomat?" (Habsburg József főherceg)
Mikor az értő közönség épülésére közreadjuk gróf Alsóhitlerfalussy WaSS Albert eleddig homályban maradt műveit, előljáróban néhány megjegyzés engedtessék meg nekünk. 1998-ban, a mester tragikus halála után a clevelandi Nyilasház bukolikus reterátjának átépítésekor a nigger kubikusok különös kéziratokat találtak. A lelet megtisztítása után kiderült, hogy az ürülékbe hányt injekcióstűk és protézisek között igazi kincsre: a Mester posztumusz műveire leltünk.
Azóta a WaSS-hagyaték avatott gondozói, a Görény-fivérek Könyvkiadó és a Czikiváry Nyálastestvér Alapítvány kurátorai kiderítették, hogy a Mester e töredékeket "Visszanéztem utamon, oszt pofára estem" címen kívánta kötetbe rendezni. Jelen kötet szerkesztője a műnek inkább - bölcs belátásról téve tanubizonyságot - a műfaji utalástól sem mentes "Potyadékok" címet adta, érzékeltetve evvel a kézirat meglelésének már-már misztikus-csodálatos körülményeit. Tette ezt pedig abban a reményben, hogy a Mester a Magyar Mennyek egy fellegén ülve ennek láttán egyetértőn elmosolyintotta magát.
Cleveland, Jóasszony Éve, Szent Mókus Havának idusán.
vitéz Kisbögyörőssy Ekremkemál Atatürk, nyug. csendőrtizedes
-----------------------------------------------------------------------------------------------
Transzszilváni pásztornóta
Én a pásztor ideállok A Hargitán transzhumálok Hegyre föl és völgybe le Kilóg az ember bele
"...És akkorton-tájban böhöm borzfingnyi szélfuvallatok kacsaríntottak nagymagyar agyaram vásott lyukaiba, ahogy orcázatom beléfordítottam a sajgó trianoni orkánba én, a góbé grófházi, grófi szarházi, a czegeházy palotagróf, hogy acélizmú karom lendíthetve bűzkucsmás oláhot, nemzetrontó szatócsfajtát, liberális kommenistát a vereshabú-vérturos Fityfirittybe küldjek bele én. Mert a Fityfiritty csak folyik, folyik, elfolyik, a rá jellemző flegma unottsággal hömpölyög tova. Mert lehullik majd a veres dávidcsillag, a sárga vöröscsillag, lehanyatlik a veres trikolór, s tilinkózva-tárogatva felemelkend nemzetem. Kis parázs vagyok csak a világ nagy hamvvedrében én, büdös kövér szivarhamú és pipamocsok közt rejtezem, és paplani magányomban ennenmagam fertezem, csak jönne már egy pántlikás leányluk, hogy belévethessem tiszta-cudar magom, árja déenesem..!"
(A "Veres csillag, be csúnya vagy, de én teccem enmagamnak" c. lírai regénytrilógiából)
Wednesday, September 19, 2007
Férfias játékok...
Eljött az a pont, ahonnan kezdve lehet engem gyűlölni. (ha esetleg még nem adtatok magatokra eléggé ahhoz, hogy kikérjétek magatoknak a világmegváltó mindentudó ömlengéseimet az "életről" és a "de kurva ostobák is vagytok..." kommentjeimet itt ott... )
Ma el fogom mondani mi a véleményem a férfi nemről és a férfiasságról általában... nem könnyű meló, akinek nem inge, nem kenyere, gyenge az idegrendszere annak a jobbfelsősarokban elhelyezett kicsi X-et tudnám ajánlani mint menekülési útvonalat. MOST.
Minden férfi igazából gyerek. Ahogy idősebbek lesznek csak a játékaik lesznek nagyobbak és drágábbak. Félreértés ne essék én magam is gyerek vagyok belül, csak én nem tagadom ezt. Elfogadom és dédelgetem a bennem megbújó kisfiút, mert ha egyszer felnő, szeretném ha azt vidáman és boldogan tenné, nem szigorú korlátok és szabályok között folyton fegyelmezve, mert a saját gyerekemmel sem tervezem, hogy így fogok bánni. Az ismert történelem során az egyetlen igazán hathatós módszer szerintem ami végül képes kiölni egy férfiból a gyerket az a háború, és ezzel mondanék ellent biznyos feminista tanulmányoknak, amik szeretnék ostoba dominanciaharcként és faszméricskélésként feltűntetni a háborút, mintha az csak afféle "pasi-dolog" lenne. A háború gáz, a háború mocskos, és ezt csak azok tudják igazán akik ténylegesen részt vettek efféle "kanbuliban", de erről majd máskor. ( A háború az a momentum, amikor mi faszik nagyeséllyel rájövünk, hogy még gyerekek vagyunk... és hogy ez most nem játék, persze lehet, hogy a tesztoszteron majd elintéz mindent haha!!! )
Férfi értékekként általában a határozottságot, bátorságot, bölcsességet(!), agressziót, helytállást stb... stb... szoktuk felhozni. Machismo: a kőkemény, ellentmodást nem tűrő, megzabolázhatatlan, tehát eltúlzott "férfiasság". (Ennek ellentéte a "mariannismo": a teljes odaadás és szó nélkül tűrés, sőt rajongó szeretet a nők részéről. Egyfajta "kussolok-otthonvagyok-gyereketnevelek" magatartás, amit szerncsére a latin országokon kívül csak szappanoperákban láthatunk.)
Ehhez képest mit látunk ma?
Valahol egyetértek a feministákkal a "férfi-uralom" elképzelésével kapcsolatban, mert ha generációról generációra azt hallgatják a pasik és lássuk be főleg az anyjuktól, hogy ilyen és ilyen kell legyél, akkor ne csodálkozzunk, hogy pár nemzedék alatt teljesen eltölti őket önön nagyságuk remek érzése, és/vagy az érzés hiánya okozta frusztráció. A "teremtés koronái" hamar beleesnek abba az illúzióba, hogy mivel fütykösük van, ezért ők automatikusan rendelkeznek ezen értékekkel. A keserű igazság pedig az sajnos, hogy egyáltalán nem, ezeket az értékeket, -mint kb. mindent- tanulni kell, és ehhez bizony példaképekre van(lenne) szükség. Namármost a tv-ben látott férfiak (kovbojok, indiánok, űrhajósok, BATMAN) nem kifejezetten a legjobb mintát nyújtják egy gyerek számára, többek között azért sem mert ezeket a műsorokat is pasik készítik, hogy megmutassák, hogyan KELLENE viselkedniük egy férfinak, holott persze fogalmuk sincs, honnan is tudnák, ők is csak a jól ismert közhelyeket halották gyerekként. Tehát ez afféle ördögi kör.
A legjobb természetesen az élő példa lenne, dehát megfigyelhető minta, hogy apu:
- Sosincs itthon
- Gyengeelméjű
- Alkoholista
- Csak minden második kedden találkozunk, de olyankor nagyon kedves
- Gerinctelen
- Inkompetens
- Egy kiborgizált hörcsög érzelmi szintjén teng-leng és néha elveri anyut...
Ez a múltban sem volt másként Európában például. Viktoriánus erkölcsök között nevelkedett gyerekként például azt láthattad, hogy apu zárkózott, távoli, elérhetetlen, méltóságteljes és mikor felnőttél elmész ugyanabba a klubba, mint apu és rájössz, hogy ott sok hasonló arc van, de itt hallhatsz disznóvicceket és csöcsökről beszélgethettek egész nap, ami vicces.
Számtalan példát mondhatnék még a belső fogyatékosságainkra, amiket nagyszerűségünk tudatában nem vagyunk hajlandóak kiküszöbölni, (miért is tennénk nemigaz???) vagy a keserűségünknél fogva csak halmozunk. A férfi önérzete pedig egy gyerek önérzete kedves olvasók, amit ha megsértesz durcázni kezd és képtelen faszságokkal vág vissza, felemlegeti, hogy te meg kövér vagy, lóg a melled, horkolsz... stb. A Férfi tökéletes, mert ilyennek nevelték a századok és főleg anyukáik, (ezzel nem mentegetni szeretném magunkat, ez tény, mikor anyu kislány volt ő is azt tanulta, hogy ilyeneke a pasik) mivel apu éppen elfoglalt, vagy nincs, vagy segíts anyunak bedeszkázni még egy ablakot, majd szaladj az emeletre és bújj el, mert megtaláta a sufniban a baltát.
Ohh.. igen. Tesztoszteron. Az "öldmeg-vagy-dugdmeg" hormon. A hím agresszió és/vagy "nemződüh" kétséges módon egészséges, de mindenképpen természetes velejárója a férfiságnak. Rengeteg remek és tanulságos sztorit és kiselőadást tarthatnék a hím agresszióról, de most inkább csak annyit mondanék, hogy NEM MENTSÉG. Én magam (és ezzel nem felvágni akarok) püffedek a tesztoszterontól, huszonéves létemre iszonyatosan kopaszodom és rettenet hód lóg az arcomon, mégsem ütöttem meg soha nőt (csak ha kérte :P), még akkor sem mikor igazán megérdemelte volna a környezetem szerint is.
Ha két férfi egymásnak esik, az nem szép, de valahol fair, és hormonális vezérlése folytán természetes dolog, ahogy a versenyelvűség is és a többi. De kezet emelni egy nála gyengébb bármire... főleg ha a saját szerettei/családja az, az számomra (és evolúciós szempontból is) elfogadhatatlan.
REAL MEN DO NOT RAPE! Az igazi férfiak nem erőszakolnak meg... senkit, soha, sehogy NEM.
"Az igazi férfi elveszi, amit akar!" ezt ma este hallottam egy illuminált tagtól. Nos, szerintem az állatok és a gyerekek tesznek így. De ne legyen az, hogy így kifakadásom végén nem mondom el a tanulságot.
Fiukák jól figyeljetek!
Szerény véleményem szerint:
- Az igazi férfi megdolgozik azért amiben hisz és amit szeret, csak akkor adja fel ha nincs más lehetősége.
- Az igazi férfi felneveli a gyerekeit. (ilyen csoda lénynek lenni bizony felelősséggel jár)
- Az igazi férfi (hamár úgyis bölcsebb elvileg) érveket és nem az öklé használja a családi vitában. (ez egyfelől praktikus is, ha tekintélyt szeretnél szerezni mondjuk a gyerekeid előtt, amit lássuk be ki ne szeretne)
És most be is fejezném hiretelen... volna még valami de talán majd később...
És itten a játék nektek srácok és annak aki szereti!
Kaligulát irányítva gyilkold halomra Róma dekadens polgárait 26 féle fegyverrel... ha van mikrofonod abba üvölthetsz és höröghetsz mert az feltüzeli Kaligulát. Fantasztikus játék tényleg. Abban a szellemben linkelem most ezt be, hogy az erőszak a képernyőre és nem az utcára való, vagy anppaliba ha már itt tartunk úgyis.
http://www.adultswim.com/games/vivacaligula/index.html
Ma el fogom mondani mi a véleményem a férfi nemről és a férfiasságról általában... nem könnyű meló, akinek nem inge, nem kenyere, gyenge az idegrendszere annak a jobbfelsősarokban elhelyezett kicsi X-et tudnám ajánlani mint menekülési útvonalat. MOST.
Minden férfi igazából gyerek. Ahogy idősebbek lesznek csak a játékaik lesznek nagyobbak és drágábbak. Félreértés ne essék én magam is gyerek vagyok belül, csak én nem tagadom ezt. Elfogadom és dédelgetem a bennem megbújó kisfiút, mert ha egyszer felnő, szeretném ha azt vidáman és boldogan tenné, nem szigorú korlátok és szabályok között folyton fegyelmezve, mert a saját gyerekemmel sem tervezem, hogy így fogok bánni. Az ismert történelem során az egyetlen igazán hathatós módszer szerintem ami végül képes kiölni egy férfiból a gyerket az a háború, és ezzel mondanék ellent biznyos feminista tanulmányoknak, amik szeretnék ostoba dominanciaharcként és faszméricskélésként feltűntetni a háborút, mintha az csak afféle "pasi-dolog" lenne. A háború gáz, a háború mocskos, és ezt csak azok tudják igazán akik ténylegesen részt vettek efféle "kanbuliban", de erről majd máskor. ( A háború az a momentum, amikor mi faszik nagyeséllyel rájövünk, hogy még gyerekek vagyunk... és hogy ez most nem játék, persze lehet, hogy a tesztoszteron majd elintéz mindent haha!!! )
Férfi értékekként általában a határozottságot, bátorságot, bölcsességet(!), agressziót, helytállást stb... stb... szoktuk felhozni. Machismo: a kőkemény, ellentmodást nem tűrő, megzabolázhatatlan, tehát eltúlzott "férfiasság". (Ennek ellentéte a "mariannismo": a teljes odaadás és szó nélkül tűrés, sőt rajongó szeretet a nők részéről. Egyfajta "kussolok-otthonvagyok-gyereketnevelek" magatartás, amit szerncsére a latin országokon kívül csak szappanoperákban láthatunk.)
Ehhez képest mit látunk ma?
Valahol egyetértek a feministákkal a "férfi-uralom" elképzelésével kapcsolatban, mert ha generációról generációra azt hallgatják a pasik és lássuk be főleg az anyjuktól, hogy ilyen és ilyen kell legyél, akkor ne csodálkozzunk, hogy pár nemzedék alatt teljesen eltölti őket önön nagyságuk remek érzése, és/vagy az érzés hiánya okozta frusztráció. A "teremtés koronái" hamar beleesnek abba az illúzióba, hogy mivel fütykösük van, ezért ők automatikusan rendelkeznek ezen értékekkel. A keserű igazság pedig az sajnos, hogy egyáltalán nem, ezeket az értékeket, -mint kb. mindent- tanulni kell, és ehhez bizony példaképekre van(lenne) szükség. Namármost a tv-ben látott férfiak (kovbojok, indiánok, űrhajósok, BATMAN) nem kifejezetten a legjobb mintát nyújtják egy gyerek számára, többek között azért sem mert ezeket a műsorokat is pasik készítik, hogy megmutassák, hogyan KELLENE viselkedniük egy férfinak, holott persze fogalmuk sincs, honnan is tudnák, ők is csak a jól ismert közhelyeket halották gyerekként. Tehát ez afféle ördögi kör.
A legjobb természetesen az élő példa lenne, dehát megfigyelhető minta, hogy apu:
- Sosincs itthon
- Gyengeelméjű
- Alkoholista
- Csak minden második kedden találkozunk, de olyankor nagyon kedves
- Gerinctelen
- Inkompetens
- Egy kiborgizált hörcsög érzelmi szintjén teng-leng és néha elveri anyut...
Ez a múltban sem volt másként Európában például. Viktoriánus erkölcsök között nevelkedett gyerekként például azt láthattad, hogy apu zárkózott, távoli, elérhetetlen, méltóságteljes és mikor felnőttél elmész ugyanabba a klubba, mint apu és rájössz, hogy ott sok hasonló arc van, de itt hallhatsz disznóvicceket és csöcsökről beszélgethettek egész nap, ami vicces.
Számtalan példát mondhatnék még a belső fogyatékosságainkra, amiket nagyszerűségünk tudatában nem vagyunk hajlandóak kiküszöbölni, (miért is tennénk nemigaz???) vagy a keserűségünknél fogva csak halmozunk. A férfi önérzete pedig egy gyerek önérzete kedves olvasók, amit ha megsértesz durcázni kezd és képtelen faszságokkal vág vissza, felemlegeti, hogy te meg kövér vagy, lóg a melled, horkolsz... stb. A Férfi tökéletes, mert ilyennek nevelték a századok és főleg anyukáik, (ezzel nem mentegetni szeretném magunkat, ez tény, mikor anyu kislány volt ő is azt tanulta, hogy ilyeneke a pasik) mivel apu éppen elfoglalt, vagy nincs, vagy segíts anyunak bedeszkázni még egy ablakot, majd szaladj az emeletre és bújj el, mert megtaláta a sufniban a baltát.
Ohh.. igen. Tesztoszteron. Az "öldmeg-vagy-dugdmeg" hormon. A hím agresszió és/vagy "nemződüh" kétséges módon egészséges, de mindenképpen természetes velejárója a férfiságnak. Rengeteg remek és tanulságos sztorit és kiselőadást tarthatnék a hím agresszióról, de most inkább csak annyit mondanék, hogy NEM MENTSÉG. Én magam (és ezzel nem felvágni akarok) püffedek a tesztoszterontól, huszonéves létemre iszonyatosan kopaszodom és rettenet hód lóg az arcomon, mégsem ütöttem meg soha nőt (csak ha kérte :P), még akkor sem mikor igazán megérdemelte volna a környezetem szerint is.
Ha két férfi egymásnak esik, az nem szép, de valahol fair, és hormonális vezérlése folytán természetes dolog, ahogy a versenyelvűség is és a többi. De kezet emelni egy nála gyengébb bármire... főleg ha a saját szerettei/családja az, az számomra (és evolúciós szempontból is) elfogadhatatlan.
REAL MEN DO NOT RAPE! Az igazi férfiak nem erőszakolnak meg... senkit, soha, sehogy NEM.
"Az igazi férfi elveszi, amit akar!" ezt ma este hallottam egy illuminált tagtól. Nos, szerintem az állatok és a gyerekek tesznek így. De ne legyen az, hogy így kifakadásom végén nem mondom el a tanulságot.
Fiukák jól figyeljetek!
Szerény véleményem szerint:
- Az igazi férfi megdolgozik azért amiben hisz és amit szeret, csak akkor adja fel ha nincs más lehetősége.
- Az igazi férfi felneveli a gyerekeit. (ilyen csoda lénynek lenni bizony felelősséggel jár)
- Az igazi férfi (hamár úgyis bölcsebb elvileg) érveket és nem az öklé használja a családi vitában. (ez egyfelől praktikus is, ha tekintélyt szeretnél szerezni mondjuk a gyerekeid előtt, amit lássuk be ki ne szeretne)
És most be is fejezném hiretelen... volna még valami de talán majd később...
És itten a játék nektek srácok és annak aki szereti!
Kaligulát irányítva gyilkold halomra Róma dekadens polgárait 26 féle fegyverrel... ha van mikrofonod abba üvölthetsz és höröghetsz mert az feltüzeli Kaligulát. Fantasztikus játék tényleg. Abban a szellemben linkelem most ezt be, hogy az erőszak a képernyőre és nem az utcára való, vagy anppaliba ha már itt tartunk úgyis.
http://www.adultswim.com/games/vivacaligula/index.html
Tuesday, September 18, 2007
Zsánerképek 2.
Mert úgy gondoltam ez már nagyon a vége... mert az ébresztőt nem hallottam, hanem bizserget. Kopogott a delírium az ablakon és mégis átfordultam és megszólítottam az álmomban látott nőt, hogy megint nem jött el az apokalipszis. A csak morgott valamit, űtünk, pipáltunk. Mikor belül üvöltve szorgoskodni kezdett úgy döntöttem elmegyek megnézni honnan jön a fény. Az utolsó pillantás amit az arcára vetettem azt az illúziót keltette, hogy ő bizony sír... csak a könnyei befelé potyognak, fáradt az én kincsem.
Ezérthát csekkoltam lapulnak-e a borostyánban töcskék, de aztán magamat kinevetve tovább álltam merthogy ahhoz még túl korán volt. Elindultam hazafelé, ahol a hideg képzeteim várnak felakasztva rendben a fogasra, és közben még tekergett egy kicsit a talpam alatt a város, álmosan mocorgott, kuncogó zsömlékkel megrakott kegyetlen külsejű dömperek fújtattak mindenfele és kedélybeteg forgalmi lámpák pislogtak még vaksin. Valamely tréfás isten elébem rendelte a szerencsétlenségéről meggyőződött főpincért, aki kávéját kavargatva, bizonygatta magának teljes átéléssel, hogy a sors kegyetlen és főleg huncut, kolbászos szájszagú pedofil öregember lehet, hogy mindig vele rázatja ki egy savanyú cukor fejében ősöreg ráncos fütykösét, ám amikor meglátott, minden gondja elszálhatott valószínűleg mert együttérzéstől át meg átjárt hangon hirtelen felémnyújtotta a csészéjét és ilyettén szólt: Kéred?
Valószínüleg elmúlt a reggeli frisseségem és vele vajmi emberi tartásom amit tündérkém csöpnyi vackában még remegve őrizgettem, de azért csak elhárítottam köszönettel és a szemem már egy kirakat üvegablakáért pásztázta a teret, mert nem hittem el, hogy nézhetek ki ilyen szarul. Végül nem győződtem meg kedélyes másságom újszerű árnyalatáról, viszont itthon az ajtón belépve konstatáltam a kuplerájt, ami csöppet sem bizalomgerjesztően a fotelomban pöffeszkedett. "Röhhh..." - mondottam és statikuskáosszá rendezésébe kezdtem. Ezt akkor függesztettem fel mikor ráébredtem mennyire éhes vagyok. Kilépve a grundra tapasztaltam a minden nyitott ablakból áradó, barna illatokat... Ó.
Pörkölt arabica, espresso, kapucsínó, instant diák-duzzasztó, és kancavigasztaló... Éjfekete képzetek, mézédes marasztalások, kormos, kaparó mégis gyengéd szellőként körüllengték az udvart táncoltak, feleseltek és kergetőztek a kicsi kanalak és csészék csilingelésére. Kofffffffein.
Megettem életem legkiadósabb és legkövérebb gyroszát és nekiláttam a napi semmittevésnek, csak úgy szokásos módon két vállal és dolgoztam, rajzoltam, énekeltem, szerelembe estem, felocsúdtam, rákendrólóztam és körbe körbe jártam a szobát, mocskos idiljeimet és páratlan zoknikáimat keresve, hogy ha ma visszamegyek a Rengetegbe, tudjak kortalan örömöket vinni ajándékba a nagyvilágból.
Mert úgy gondolom, hogy ez egy jó nap.
Ezérthát csekkoltam lapulnak-e a borostyánban töcskék, de aztán magamat kinevetve tovább álltam merthogy ahhoz még túl korán volt. Elindultam hazafelé, ahol a hideg képzeteim várnak felakasztva rendben a fogasra, és közben még tekergett egy kicsit a talpam alatt a város, álmosan mocorgott, kuncogó zsömlékkel megrakott kegyetlen külsejű dömperek fújtattak mindenfele és kedélybeteg forgalmi lámpák pislogtak még vaksin. Valamely tréfás isten elébem rendelte a szerencsétlenségéről meggyőződött főpincért, aki kávéját kavargatva, bizonygatta magának teljes átéléssel, hogy a sors kegyetlen és főleg huncut, kolbászos szájszagú pedofil öregember lehet, hogy mindig vele rázatja ki egy savanyú cukor fejében ősöreg ráncos fütykösét, ám amikor meglátott, minden gondja elszálhatott valószínűleg mert együttérzéstől át meg átjárt hangon hirtelen felémnyújtotta a csészéjét és ilyettén szólt: Kéred?
Valószínüleg elmúlt a reggeli frisseségem és vele vajmi emberi tartásom amit tündérkém csöpnyi vackában még remegve őrizgettem, de azért csak elhárítottam köszönettel és a szemem már egy kirakat üvegablakáért pásztázta a teret, mert nem hittem el, hogy nézhetek ki ilyen szarul. Végül nem győződtem meg kedélyes másságom újszerű árnyalatáról, viszont itthon az ajtón belépve konstatáltam a kuplerájt, ami csöppet sem bizalomgerjesztően a fotelomban pöffeszkedett. "Röhhh..." - mondottam és statikuskáosszá rendezésébe kezdtem. Ezt akkor függesztettem fel mikor ráébredtem mennyire éhes vagyok. Kilépve a grundra tapasztaltam a minden nyitott ablakból áradó, barna illatokat... Ó.
Pörkölt arabica, espresso, kapucsínó, instant diák-duzzasztó, és kancavigasztaló... Éjfekete képzetek, mézédes marasztalások, kormos, kaparó mégis gyengéd szellőként körüllengték az udvart táncoltak, feleseltek és kergetőztek a kicsi kanalak és csészék csilingelésére. Kofffffffein.
Megettem életem legkiadósabb és legkövérebb gyroszát és nekiláttam a napi semmittevésnek, csak úgy szokásos módon két vállal és dolgoztam, rajzoltam, énekeltem, szerelembe estem, felocsúdtam, rákendrólóztam és körbe körbe jártam a szobát, mocskos idiljeimet és páratlan zoknikáimat keresve, hogy ha ma visszamegyek a Rengetegbe, tudjak kortalan örömöket vinni ajándékba a nagyvilágból.
Mert úgy gondolom, hogy ez egy jó nap.
Országimázs
Ha van egy kis időd...
Az országunk, ahogy talán csak mi szeretjük...
Nagyszerű képek.
http://sufni.hu/pixelpost/index.php?x=browse
Az országunk, ahogy talán csak mi szeretjük...
Nagyszerű képek.
http://sufni.hu/pixelpost/index.php?x=browse
Friday, September 14, 2007
Köhh...
A minap volt valami esemény, aminek hatására 16-17 éves forma gyerkőcök üvöltése köszöntött, ahogy én és kedves MFFANBÉ (Mentálisan és Fizikálisan Felettébb Atraktív Nőnemű Bajtársam az Életben) felkonvergáltunk a Blue Line egy járatára. Ritmikusan ismétlődő artikulátlan üvöltésük tudatta minden jelenlévővel, hogy kicsiny országunk nagy győzelmet aratott ma valószínüleg fociban (fasisztoid karlengetéssel kísért "mocskos zsidók" és "juden raus" felkiáltásaikkal pedig hihetetlen benyomást tettek a nagyrészt külföldiekből álló utazóközönségre; Nacionalista érzelmű elkényeztetett korcsok vs. Országimázs 3:0) ... és ez engem teljesen hidegen hagy. El is mondom hogy miért.. a foci nem sport. Nincs benne elég vér, vagy agresszió. Persze minden sport agresszívitása a játékosoktól függ, de a foci alapból nem ilyen. A foci játék, a foci fárasztó.
A klasszikus olimpiai "játékok" példáján láthatjuk hogy az úgynevezett "sportok" békeidőben a városállamok közötti nem vérre menő (ezt hívják ma úgy viccesen hogy barátságos mérkőzés) vetélkedés volt ergo "háború pótló". Nem is tartozott közéjük a labdarúgás. Gerelyhajítás, birkózás az igen. Hogy miért? Mert ezekre a játékos vetélkedésekre való felkészülés pont azt a típusú igénybevételt és metódust követelte meg, mint a katonai kiképzés. Pompás nemde?
Az ember eredendő agresszívitását sikeresen és konstruktívan képes kiélni a sportokon keresztül, nagyszerű volna ha az átlagember lehetőségei megengednék neki, hogy a mindennapos felgyülemlett feszültséget jobbhíján ne a gyengébbeken (családján, gyermekein, kedvesén) vezesse le, hanem irányított körülmények között, mondjuk egy másik felbőszült felebarátján. De az üvöltés-terápia is segíthet lásd korábbi post.
Tehát például a jégkorong zseniális sport. Drabális tagok, iszonyat sebességgel zúzzák egymást a jégen. Csodálatos! Ahol a legtöbbünk megállni is képtelen, ők hihetetlen könnyedséggel suhannak, átadnak, cseleznek, kitérnek és BUNYÓZNAK! Felkenik egymást a palánkra, testtel szerelnek és úgy általában kellemetlenül viselkednek a jégen, különösen a fizikai csapatok.
A rögbi a másik példám, ahol a "fuss a kővel" aktus történik teljes átéléssel, ami lássuk be igazán férfias elfoglaltság. Hihetetlen élvezet nézni, ahogy 2 csapat (védő felszerelés nélkül, merthát nem nyuszik ezek a fiúk, mint az amcsik) megpróbálnak egy darab disznóbőrt eljuttatni A-ból B-be és közben elpusztítják egymást. Mesés!
És ki ne hagyjam szerény véleményem szerint minden sportok királyát, a sumót. Gondolom nem fogunk azon vitatkozni, hogy valószínüleg a legnagyobb elhivatottságot igénylő erőnléti megmérettetés, és nincs híján a sportok egyetlen kvalitásának sem. Van benne tradíció, rituálé, elegancia, dinamizmus, izgalom... és ami a legfontosabb: két dagadt fasz egy szál pelenkában lökdösi egymást egy homokozóban!!!! Ennél nincs jobb.
Fent pedig kedvenc rögbi csapatom a New Zealand All Blacks, bemutatja a hakát, avagy a maori harci táncot meccs előtt. Ez a legnagyobb megtiszteltetés ami ellenfélt érhet.
Tuesday, September 11, 2007
Hasznos holmik 7. (lehet valaki még nem tudja...)
Egy anlgaii etegyem ktuasátai szenirt nem szimát melyin serenrodbn vnanak a bteűk egy szbóan, az etegyeln ftonos dloog, hogy az eslő és az ultosó bteűk a hölyeükn lneegyek. A tböbi bteű lheet tljees össze-vabisszásagn, mgiés porbléma nlkéül oalvsahtó a szveög. Eennk oka, hogy nem ovalusnk el mniedn bteűt mgaát, hneam a szót eszgébéen.
Ezt nevezem fordított skizofréniának!
Ezt nevezem fordított skizofréniának!
Sunday, September 09, 2007
A reményhez 1. (az életbloggá változás kockázatával)
Földiekkel játszó égi tünemény, istenségnek látszó torz, mutáns, kehes ringyó!!!!
A düh, kegyetlen tanár. Az életet is képes kihajszolni az emberből, sőt balsorsába vezeti, és elveszejti egy pillanat alatt. Az igazi düh, fortyogó, kegyetlen és belülről emésztő maró semmi... Üresség, tehetetlenség és magány.
Én az izmok munkájával kergettem el, mert ha már negatív energiák hajtanak és űznek legalább építő jelleggel használjam őket. Így tanultam, így gondolom, ez vagyok. Futottam... annyit futottam, hogy már nem volt tér, nem volt hely... hogy már csak a mozgás extázisa maradt... és akkor RESET. Fél óráig nem is néztem körbe, hogy hol vagyok. Csak a légzésemet figyeltem, ahogy kapkod kétségbeesetten, issza a hideg levegőt a tüdőm, sipítva, mintha azoknak a lelkeit is magambaszívnám akiknek ez volt az utolsó lélegzetük.
Nem is emlékszem mikor éreztem utoljára hasonlót. És ettől a gondolattól elmosolyodtam. Mert kit érdekel? Mi a faszért zavar engem tulajdonképpen ez a düh? Most hogy már nincs persze végre el tudok gondolkozni ezen és ez pompás, de tényleg... És rájöttem, hogy nem zavar. Mert megélem, mert foglalkoztat, mert megmozgat. Mert számít, mert fontos nekem. Innen tudom a leginkább. És teljesen igaza van, amikor nem hiszi el amit mondok. A lehető legjobban teszi. Mert MOST érzem, hogy mennyire is számít igazán. De ezt nem fogom elmondani. Nem öntöm szavakba, nem járom körül egy pár cifra gondolat barokkos udvari keringőjével, nem szövöm az orra előtt szép képekbe, mert neki sem erre van szüksége és nekem se. De tudom hogy nekem mire és egyre biztosabban tudom. Látok. Érzek. Lüktetek. Már nem csak a lélegzetemet hallom, hanem azt ahogy a vérem dübörög, ahogy minden sejtem egyszerre sóhajt fel.
Jaj de kutya kegyetlen izomlázam lesz holnap...
Ma pedig megfelelően érett, komoly és a végletekig megfontolt, bölcs férfiak társaságában az élő szart is kianyáztam üvöltve a lelátó egy másik szegletében elhelyezkedő amúgy szintén megfontolt és normális körülmények között valószínüleg szintén bölcs férfiak csoportjából. Ezzel sikerült kiűznöm magamból utolsó megmaradt démonomat, a keserűséget. Talán ők is ezt tették. Ha belegondolok, vannak azért tiszteletreméltó kvalitásaik. Például rendszeresen kijárnak minket és a csapatunkat szídni annak ellnére hogy 4-5 éve egyetlen meccset se nyertek ellenünk. Betudhatjuk-e ezt technokoltól bűzlő fanatizmusnak, vagy valami merészebb, valami magasztosabb erő munkál-e bennük a 2 fél tömény keverttel karöltve? Talán reménykednek...
Ezt később ki fogom egészíteni egy kegyetlen igazsággal, de ma elég a tudat, hogy nem is annyira messze borittas bájjal ott szuszog egy tündér, egy csodálatos nő, aki fel akarja falni az agyamat. :) És ez bármilyen fura, és bármilyen negatívan vélekedik rólam néha, hihetetlen örömmel tölt el.
Mindenkit üdvözlök a Kali Yugában!
Ördög hozott... ördög hozott.
A düh, kegyetlen tanár. Az életet is képes kihajszolni az emberből, sőt balsorsába vezeti, és elveszejti egy pillanat alatt. Az igazi düh, fortyogó, kegyetlen és belülről emésztő maró semmi... Üresség, tehetetlenség és magány.
Én az izmok munkájával kergettem el, mert ha már negatív energiák hajtanak és űznek legalább építő jelleggel használjam őket. Így tanultam, így gondolom, ez vagyok. Futottam... annyit futottam, hogy már nem volt tér, nem volt hely... hogy már csak a mozgás extázisa maradt... és akkor RESET. Fél óráig nem is néztem körbe, hogy hol vagyok. Csak a légzésemet figyeltem, ahogy kapkod kétségbeesetten, issza a hideg levegőt a tüdőm, sipítva, mintha azoknak a lelkeit is magambaszívnám akiknek ez volt az utolsó lélegzetük.
Nem is emlékszem mikor éreztem utoljára hasonlót. És ettől a gondolattól elmosolyodtam. Mert kit érdekel? Mi a faszért zavar engem tulajdonképpen ez a düh? Most hogy már nincs persze végre el tudok gondolkozni ezen és ez pompás, de tényleg... És rájöttem, hogy nem zavar. Mert megélem, mert foglalkoztat, mert megmozgat. Mert számít, mert fontos nekem. Innen tudom a leginkább. És teljesen igaza van, amikor nem hiszi el amit mondok. A lehető legjobban teszi. Mert MOST érzem, hogy mennyire is számít igazán. De ezt nem fogom elmondani. Nem öntöm szavakba, nem járom körül egy pár cifra gondolat barokkos udvari keringőjével, nem szövöm az orra előtt szép képekbe, mert neki sem erre van szüksége és nekem se. De tudom hogy nekem mire és egyre biztosabban tudom. Látok. Érzek. Lüktetek. Már nem csak a lélegzetemet hallom, hanem azt ahogy a vérem dübörög, ahogy minden sejtem egyszerre sóhajt fel.
Jaj de kutya kegyetlen izomlázam lesz holnap...
Ma pedig megfelelően érett, komoly és a végletekig megfontolt, bölcs férfiak társaságában az élő szart is kianyáztam üvöltve a lelátó egy másik szegletében elhelyezkedő amúgy szintén megfontolt és normális körülmények között valószínüleg szintén bölcs férfiak csoportjából. Ezzel sikerült kiűznöm magamból utolsó megmaradt démonomat, a keserűséget. Talán ők is ezt tették. Ha belegondolok, vannak azért tiszteletreméltó kvalitásaik. Például rendszeresen kijárnak minket és a csapatunkat szídni annak ellnére hogy 4-5 éve egyetlen meccset se nyertek ellenünk. Betudhatjuk-e ezt technokoltól bűzlő fanatizmusnak, vagy valami merészebb, valami magasztosabb erő munkál-e bennük a 2 fél tömény keverttel karöltve? Talán reménykednek...
Ezt később ki fogom egészíteni egy kegyetlen igazsággal, de ma elég a tudat, hogy nem is annyira messze borittas bájjal ott szuszog egy tündér, egy csodálatos nő, aki fel akarja falni az agyamat. :) És ez bármilyen fura, és bármilyen negatívan vélekedik rólam néha, hihetetlen örömmel tölt el.
Mindenkit üdvözlök a Kali Yugában!
Ördög hozott... ördög hozott.
Thursday, September 06, 2007
Reggelt...
Nyolckor keltem és eltrappoltam a Deákra feltöltőkártyáért, mert aggódtam egy adag eltűnt kimutatás miatt. A Deákon még zárva volt a Relay, ezért elmentem a Lehelre, mert ott minden hamarabb nyit. Nem volt feltöltőkártyájuk, viszont odalépett hozzám egy iszonyatosan öreg csöves és miután értésére adtam, hogy nincs pénzem spontán közölte, hogy ő most azért tart itt mert annó fegyvert adott el az oroszoknak, erre annyit mondtam hogy ha a gyártásban helyezkedett volna el ma valószínüleg milliomos lenne. Egészen meg volt semmisülve.
Hazazuhogtam és közben az embereket figyeltem a metrón (meg egy manót, de az valószínüleg nem volt igazi). Nyilván van bennem valami ami miatt engem állandóan bámulni kell, valahol mondjuk érthető... életem egyik főszereplője vagyok, ők meg csak nyomorult statiszták... bámulják a sztárt. (vagy csak megint elaludtam a hajam és basztam reggel tükörbe nézni)
Jó magyar szokás szerint méregetik egymást a munkába igyekvők, először a cipőt nézik, majd a többi szociális jelentősséggel bíró szupernormális ingert, "Vajon többet keres, mint én?" viszhangzik némán a kocsiban. Azonnal kiszúrom azt a hármat, akit jobb híján nyitott tüdővel löknék a szerelvény alá, rettegéstől fénylő könnyben úszó tekintettel. (Kibaszottul hiányzol Primus.)
De hagyom őket lebegni inkább a szomatizáció mocskában és felnyomulok a mozgólépcsőn jobbra tartva, ahogy azt a kultúrországokban szokás, majd egy marék apróért cserébe kapok a pékségben egy kolbászos rudat és némi infót: a szomszéd üzletben kapható feltöltőkártya.
Kevéssé Ismert Tények Budapestről #3126:
- Minden amire valaha is szükséged lehet, az otthonodtól 300 méteren belül kapható.
Eddig bárhol laktam, ezen a távon belül volt legalább 1 szexbolt, teaház, közért és kocsma.
Az asztalomon hever egy rajz egy lányról, aki tavaly nyáron tűnt el. Mai napig sem tudom mi történt vele. Már kezdek azon a véleményen lenni, hogy sohasem létezett.
Az eszem pedig egy másik lányon jár, aki valahol kint harcol a világban és mikor rágondolok olyan érzésem lesz, mintha valamely tagomat, vagy szervemet hiányolnám, amit valaki másba műtöttek. Ha szerelmes típus lennék már beleestem volna, mint ló a gödörbe, de ami késik nem múlik.
Orvosilag nem vehetek be többet altatót, sőt úgy kell változtatnom az étkezési szokásaimon, hogy a vérnyomásom növekedjék, merthogy betegesen alacsony. Mikor azzal védekeztem, hogy az életem tüntetés és stressz mentes, a doktor úr úgy reflektált, hogy ez csak nekem jó, a gyógyszeriparnak nem. Üdítőnek találom, ha egy orvosban van önirónia.
Kelletlenül bár, de még mindig honlap sablont tervezek, valószínüleg befejezem lassan és áttérhetünk a gyártásra ami egy fokkal jobb (merthogy pizzát eszünk, kólát iszunk és pornót nézünk).
Ma van Róbertnek a születésnapja, tehát átmegyek Zsuzsmónak segíteni cipekedni, főzni és sütit sütni, nem mintha annyira igényelné a segítséget, nagyon jól főz.
Iszonyatosan apadnak a forrásaim... feltöltő kártya, bérlet és lassan állhatok ki a sarokra nyakamban egy táblával: "Világokat pusztítok el kajáért!"
Az a baj, hogy manapság a Főgonoszokra nincs szükség a munkaerő piacon, bezzeg a '60-as években. (Óhh Nixon... ohhh Richie... te voltál a legnagyobb.)
Meg szertném nézni moziban a Tideland-et, és ha életem fénysugarát nem vezetik ma az irodában kivégzőosztag elé, akkor megpróbálom magammal rángatni.
És most emelem újra a búcsúpoharat uraim. Primus és Jocó, A Gép. Szeptember 6 van és ez megint egy elcseszett év nélkületek. Az elvállást nem gyászolom, hálát adok, hogy éltetek.
Robira viszont köszöntőt iszok, tartsa meg az élet jó egészségben.
Good night and joy be with you all
Hazazuhogtam és közben az embereket figyeltem a metrón (meg egy manót, de az valószínüleg nem volt igazi). Nyilván van bennem valami ami miatt engem állandóan bámulni kell, valahol mondjuk érthető... életem egyik főszereplője vagyok, ők meg csak nyomorult statiszták... bámulják a sztárt. (vagy csak megint elaludtam a hajam és basztam reggel tükörbe nézni)
Jó magyar szokás szerint méregetik egymást a munkába igyekvők, először a cipőt nézik, majd a többi szociális jelentősséggel bíró szupernormális ingert, "Vajon többet keres, mint én?" viszhangzik némán a kocsiban. Azonnal kiszúrom azt a hármat, akit jobb híján nyitott tüdővel löknék a szerelvény alá, rettegéstől fénylő könnyben úszó tekintettel. (Kibaszottul hiányzol Primus.)
De hagyom őket lebegni inkább a szomatizáció mocskában és felnyomulok a mozgólépcsőn jobbra tartva, ahogy azt a kultúrországokban szokás, majd egy marék apróért cserébe kapok a pékségben egy kolbászos rudat és némi infót: a szomszéd üzletben kapható feltöltőkártya.
Kevéssé Ismert Tények Budapestről #3126:
- Minden amire valaha is szükséged lehet, az otthonodtól 300 méteren belül kapható.
Eddig bárhol laktam, ezen a távon belül volt legalább 1 szexbolt, teaház, közért és kocsma.
Az asztalomon hever egy rajz egy lányról, aki tavaly nyáron tűnt el. Mai napig sem tudom mi történt vele. Már kezdek azon a véleményen lenni, hogy sohasem létezett.
Az eszem pedig egy másik lányon jár, aki valahol kint harcol a világban és mikor rágondolok olyan érzésem lesz, mintha valamely tagomat, vagy szervemet hiányolnám, amit valaki másba műtöttek. Ha szerelmes típus lennék már beleestem volna, mint ló a gödörbe, de ami késik nem múlik.
Orvosilag nem vehetek be többet altatót, sőt úgy kell változtatnom az étkezési szokásaimon, hogy a vérnyomásom növekedjék, merthogy betegesen alacsony. Mikor azzal védekeztem, hogy az életem tüntetés és stressz mentes, a doktor úr úgy reflektált, hogy ez csak nekem jó, a gyógyszeriparnak nem. Üdítőnek találom, ha egy orvosban van önirónia.
Kelletlenül bár, de még mindig honlap sablont tervezek, valószínüleg befejezem lassan és áttérhetünk a gyártásra ami egy fokkal jobb (merthogy pizzát eszünk, kólát iszunk és pornót nézünk).
Ma van Róbertnek a születésnapja, tehát átmegyek Zsuzsmónak segíteni cipekedni, főzni és sütit sütni, nem mintha annyira igényelné a segítséget, nagyon jól főz.
Iszonyatosan apadnak a forrásaim... feltöltő kártya, bérlet és lassan állhatok ki a sarokra nyakamban egy táblával: "Világokat pusztítok el kajáért!"
Az a baj, hogy manapság a Főgonoszokra nincs szükség a munkaerő piacon, bezzeg a '60-as években. (Óhh Nixon... ohhh Richie... te voltál a legnagyobb.)
Meg szertném nézni moziban a Tideland-et, és ha életem fénysugarát nem vezetik ma az irodában kivégzőosztag elé, akkor megpróbálom magammal rángatni.
És most emelem újra a búcsúpoharat uraim. Primus és Jocó, A Gép. Szeptember 6 van és ez megint egy elcseszett év nélkületek. Az elvállást nem gyászolom, hálát adok, hogy éltetek.
Robira viszont köszöntőt iszok, tartsa meg az élet jó egészségben.
Good night and joy be with you all
Road to peace
Young Abdel Mahdi (Shahmay) was only 18 years old,
He was the youngest of nine children, never spent a night away from home.
And his mother held his photograph, opening the New York Times
To see the killing has intensified along the road to peace.
There was a tall, thin boy with a whispy moustache disguised as an orthodox Jew
On a crowded bus in Jerusalem, some had survived World War Two
And the thunderous explosion blew out windows 200 yards away
With more retribution and seventeen dead along the road to peace.
Now at King George Ave and Jaffa Road passengers boarded bus 14a
In the aisle next to the driver Abdel Mahdi (Shahmay)
And the last thing that he said on earth is "God is great and God is good"
And he blew them all to kingdom come upon the road to peace
Now in response to this another kiss of death was visited upon
Yasser Taha, Israel says is an Hamas senior militant
And Israel sent four choppers in, flames engulfed, tears wide open
And it killed his wife and his three year old child leaving only blackened skeletons
It's found his toddlers bottle and a pair of small shoes and they waved them in front of the cameras
But Israel says they did not know that his wife and child were in the car
There are roadblocks everywhere and only suffering on TV
Neither side will ever give up their smallest right along the road to peace
Israel launched it's latest campaign against Hamas on Tuesday
Two days later Hamas shot back and killed five Israeli soldiers
So thousands dead and wounded on both sides most of them middle eastern civilians
They fill the children full of hate to fight an old man's war and die upon the road to peace
"And this is our land we will fight with all our force" say the Palastinians and the Jews
Each side will cut off the hand of anyone who tries to stop the resistance
If the right eye offends thee then you must pluck it out
And Mahmoud Abbas said Sharon had been lost out along the road to peace
Once Kissinger said "we have no friends, America only has interests"
Now our president wants to be seen as a hero and he's hungry for re-election
But Bush is reluctant to risk his future in the fear of his political failures
So he plays chess at his desk and poses for the press 10,000 miles from the road to peace
In the video that they found at the home of Abdel Mahdi (Shahmay)
He held a Kalashnikov rifle and he spoke with a voice like a boy
He was an excellent student, he studied so hard, it was as if he had a future
He told his mother that he had a test that day out along the road to peace
The fundamentalist killing on both sides is standing in the path of peace
But tell me why are we arming the Israeli army with guns and tanks and bullets?
And if God is great and God is good why can't he change the hearts of men?
Well maybe God himself is lost and needs help
Maybe God himself he needs all of our help
Maybe God himself is lost and needs help
He's out upon the road to peace
Well maybe God himself is lost and needs help
Maybe God himself he needs all of our help
And he's lost upon the road to peace
And he's lost upon the road to peace
Out upon the road to peace.
Tom Waits
He was the youngest of nine children, never spent a night away from home.
And his mother held his photograph, opening the New York Times
To see the killing has intensified along the road to peace.
There was a tall, thin boy with a whispy moustache disguised as an orthodox Jew
On a crowded bus in Jerusalem, some had survived World War Two
And the thunderous explosion blew out windows 200 yards away
With more retribution and seventeen dead along the road to peace.
Now at King George Ave and Jaffa Road passengers boarded bus 14a
In the aisle next to the driver Abdel Mahdi (Shahmay)
And the last thing that he said on earth is "God is great and God is good"
And he blew them all to kingdom come upon the road to peace
Now in response to this another kiss of death was visited upon
Yasser Taha, Israel says is an Hamas senior militant
And Israel sent four choppers in, flames engulfed, tears wide open
And it killed his wife and his three year old child leaving only blackened skeletons
It's found his toddlers bottle and a pair of small shoes and they waved them in front of the cameras
But Israel says they did not know that his wife and child were in the car
There are roadblocks everywhere and only suffering on TV
Neither side will ever give up their smallest right along the road to peace
Israel launched it's latest campaign against Hamas on Tuesday
Two days later Hamas shot back and killed five Israeli soldiers
So thousands dead and wounded on both sides most of them middle eastern civilians
They fill the children full of hate to fight an old man's war and die upon the road to peace
"And this is our land we will fight with all our force" say the Palastinians and the Jews
Each side will cut off the hand of anyone who tries to stop the resistance
If the right eye offends thee then you must pluck it out
And Mahmoud Abbas said Sharon had been lost out along the road to peace
Once Kissinger said "we have no friends, America only has interests"
Now our president wants to be seen as a hero and he's hungry for re-election
But Bush is reluctant to risk his future in the fear of his political failures
So he plays chess at his desk and poses for the press 10,000 miles from the road to peace
In the video that they found at the home of Abdel Mahdi (Shahmay)
He held a Kalashnikov rifle and he spoke with a voice like a boy
He was an excellent student, he studied so hard, it was as if he had a future
He told his mother that he had a test that day out along the road to peace
The fundamentalist killing on both sides is standing in the path of peace
But tell me why are we arming the Israeli army with guns and tanks and bullets?
And if God is great and God is good why can't he change the hearts of men?
Well maybe God himself is lost and needs help
Maybe God himself he needs all of our help
Maybe God himself is lost and needs help
He's out upon the road to peace
Well maybe God himself is lost and needs help
Maybe God himself he needs all of our help
And he's lost upon the road to peace
And he's lost upon the road to peace
Out upon the road to peace.
Tom Waits
Tuesday, September 04, 2007
Hasznos Holmik 6.
Hörr... svéd puják szerint a tízparancsolat + elszállásaik és trippjeik. Ezeken szoktam szabadidőmben tehetetlenre röhögni magam. Enjoy!
A TÍZPARANCSOLAT
Ne lopj a szegényektől, ha látjak.
Frida, 6 éves
Ne adj a csecsemőknek hagymát, én próbáltam.
Thea, 7 éves
Csak akkor üsd meg a másikat, ha nagyon muszáj.
Henriette, 7 éves
Hallgass mindig anyádra, mindenre amit mond és arra is, milyen hangnemben mondja!
Thomas, 7 éves
Ha valaki megüt, tégy úgy mintha nem is hallanád.
Sebastian, 6 éves
Szeresd Istent nagyon, még akkor is, ha nehéz, és akkor sem jön elő ha azt kiabálod: "gyere elő"! Robin, 6 éves
Ne vedd el házastársad dolgait. És anyák napján muszáj énekelni, különben iszonyú prédikáció következik.
Tom, 9 éves
A gyermekkori emlékek olyanok, amiket az embernek az egész életen át magával kell cipelnie. Hans, 6 éves
Manapság sokkal könnyebb nőnek lenni. Régen máglyán égették el őket.
Benedict, 5 éves
A férj az tulajdonképpen hasonló dolog mint az apa, csak kicsit többe kerül.
Nelly, 5 éves
Apukámnak vidékre kellett költöznie, ezért nekem lett egy új apukám, aki itt marad a városban. Selma, 7 éves
A szememet apukámtól örököltem, a hajamat pedig anyukámtól. A téli dzsekimet pedig a szomszédoktól.
Sylvia, 7 éves
A testvérét az ember utálja is meg imádja is. A testvér az egy olyan iszonyú kedves seggfej.
Filip, 7 éves
Az ember a családjának mindig elmondhatja amit gondol, és soha nem kell attól félnie, hogy valaki ugyanazt gondolja.
Ekan, 6 éves
Ha mindenki időben hazaér, családi vacsora van. Ha nem, legtöbbször csak zacskós leves. Gustav, 6 éves
Abból, aki jó nevelést kap, jó gyerek lesz. Abból, aki rossz nevelést kap, jó fej.
Tony, 6 éves
A fiúk máshogy játszanak mint a lányok. A fiúk állandóan csiklandozni akarnak. A lanyok többet beszélgetnek, de az nem annyira érdekes.
Matilda, 6 éves
A fiúk nagyszájúbban születnek mint a lányok. A fiúk belsejében nagy ordítás lakik, aminek ki kell szabadulnia. A lányok belsejében kis dolgok vannak, nekik elég ha kicsit nevetnek és futkároznak.
Sofie, 8 éves
A nagyon okos nők voltak biztos azok, akik elkezdték támogatni, hogy nem mennek férjhez.
Elin, 8 éves
A barátnőimmel mindenről lehet beszélni. A fiúkkal is, de az nehezebb, mert a szavak között annyi vihogás van.
Sofie, 6 éves
Akkor megy férjhez az ember, amikor másvalakit jobban szeret önmagánál. Szerintem ez nem lehet túl könnyű.
Ellen, 7 éves
Az együttélés és a házasság majdnem ugyanaz, kivéve hogy az egyik önkéntes, a másik meg kötelező.
Siri, 7 éves
Nem hiszem, hogy használnék fogamzásgátló tablettákat. Nem is hiszem, hogy olyan fontos lenne, mert nem akarok soha fiúk közelébe kerülni.
Kate, 7 éves
... És akkor a pap megkérdezi, akarod-e házastársadul azt, aki melletted áll, vagy valaki mást. Általában nem áll ott senki más, ezért azt válaszoljuk: akarom.
Emil, 7 éves
Furcsa, hogy az ember milyen keveset ér el, ha nem is próbálkozik.
Pauline, 8 éves
A képzelet és a valóság közt nincs is semmi különbség. Legalábbis képzeletben nincs. Csak a valóságban.
Martin, 9 éves
(nah ezt jól megkaptam :) D. )
A szegénység és a gazdagság közt nagy különbség van. A szegényeknek nincs semmijük, a gazdagok pedig azt hiszik, hogy nincsen semmijük.
Ingrid, 9 éves
Ha a tanárok is eljárnának dolgozni, a gyerekeknek nem lenne hova menniük.
Hanna, 7 éves
Nagykoromban rendőr leszek, és mindenkit fejbe ütök a gumibotommal, főleg az öreg, savanyú neniket, akik kiabálnak, ha focizunk.
Henning, 7 éves
Az angyal az általában női foglalkozás.
Louise, 7 éves
Az angyalok teljesen természetesek ott fenn az égben. Csak a férfiak nem azok.
Cindy, 7 éves
Még soha nem láttam angyalt, de láttam már fogorvost!
Mimmi, 8 éves
Kétféle angyal van, szokványos, és őrangyal. Az őrangyalt agyúból lövik ki, ezért kócosabb a hajuk.
Ann-Sophie, 6 éves
Néha a miniszterelnök elutazik, és olyankor az országot autópilótával lehet irányítani.
Odd, 6 éves
A húsvéti fánk az egy hamburger, aminek a belsejében nyúlós töltelék van, es a tetején liszt. Ezt akkor esszük, amikor böjtölünk, és nem lehet rendes ételt enni.
Lydia, 7 éves
... És akkor valaki követ dobott a sírjára. Ezért Jézus feltámadt és zsidóvá valt. Ebből általános felkelés lett.
Sofia, 9 éves
Jézus nagypénteken halt meg. Amikor meg élt, sürgette a tanítványait, de amikor meghalt, a tanítványok nagyot pihentek. Ezért is hívják nagypénteknek. Sírtak, de azért örültek is neki, hogy pihenhetnek egy kicsit.
Kevin, 8 éves
Jézusnak nem volt pénztárcája, mert nem volt neki zsebe sem, csak olyan bugyija.
Kevin, 8 éves
Régen a férfiak nem tudták, hogyan lesznek a gyerekek es honnan jönnek. Apák napján azt ünnepeljük, hogy végre megértették ezt a dolgot.
Nina, 7 éves
Az apukámon látszik, hogy svéd, mert nagyon hasonlít az öccsére.
Matilda, 8 éves
Belgiumban minden háziállat szürke. Vagy csak az az újság volt fekete-fehér.
Matilda, 7 éves
Külföldre úgy kell menni, hogy a boltnál balra fordulunk, aztán egy kicsit megyünk egyenesen, majd jobbra. Akkor már külföldön vagyunk, de megvan az a veszélye a dolognak, hogy Norvégiában kötünk ki.
Oscar, 8 éves
Az USA-ban már rengeteg embert felküldtek a Holdra. Meg többet is fel kéne küldeni, talán mindet.
Moa, 6 éves
A mennyország is külföldön van. Ha rosszul viselkedünk, nem jutunk a mennyországba. De nem is baj, én jobban szeretek otthon lenni.
Nina, 7 éves
Az Isten keresztre feszítette Jézust, mert egyedül akart uralkodni.
Tilda, 7 éves
A macskák mennyországában az Istennek bundája van.
Lydia, 7 éves
Lehet, hogy az Isten nő. Lehet, hogy egy felhő a szoknyája.
Karoline, 8 éves
A keresztre is akaszthatnánk néhány karácsonyfadíszt, így Jézus is jobban érezne magát, és jó társaságban lógna.
Tomas, 7 éves
Mózes a legklasszabb. Mozes képes a tengerfenéken gyalogolni.. Allahnak csak repülő szőnyege van.
Daniel, 7 éves
József nem volt az igazi apja Jézusnak. Volt ott valami dolog a szamárral, de már nem emlékszem rá pontosan, mi.
Sofie, 6 éves
Neem, az úgy volt, hogy amikor József megvette a szamarat, Mária olyan boldog lett, hogy teherbe esett, mindenféle segítség nélkül!
Jossan, 7 éves
Én ismerem a Bibliát, mert járok hittanra. József eltűnt Jézus életéből, és azt hiszem, hogy újra házasodott, egy kicsit szokvanyosabb nőt vett el, mint az a Mária volt. Aztán lettek gyerekeik, szokványosan, nem Isten segítségével. Mert az ácsok általában azt szeretik, ha a dolgokat szokványosan csinálják.
Linn, 9 éves
A világűrnek nincs vége. Vagy az is lehet, hogy ott van vége, ahol az Isten háza kezdődik, egészen ott a kerítésnél.
Rasmus, 7 éves
A TÍZPARANCSOLAT
Ne lopj a szegényektől, ha látjak.
Frida, 6 éves
Ne adj a csecsemőknek hagymát, én próbáltam.
Thea, 7 éves
Csak akkor üsd meg a másikat, ha nagyon muszáj.
Henriette, 7 éves
Hallgass mindig anyádra, mindenre amit mond és arra is, milyen hangnemben mondja!
Thomas, 7 éves
Ha valaki megüt, tégy úgy mintha nem is hallanád.
Sebastian, 6 éves
Szeresd Istent nagyon, még akkor is, ha nehéz, és akkor sem jön elő ha azt kiabálod: "gyere elő"! Robin, 6 éves
Ne vedd el házastársad dolgait. És anyák napján muszáj énekelni, különben iszonyú prédikáció következik.
Tom, 9 éves
A gyermekkori emlékek olyanok, amiket az embernek az egész életen át magával kell cipelnie. Hans, 6 éves
Manapság sokkal könnyebb nőnek lenni. Régen máglyán égették el őket.
Benedict, 5 éves
A férj az tulajdonképpen hasonló dolog mint az apa, csak kicsit többe kerül.
Nelly, 5 éves
Apukámnak vidékre kellett költöznie, ezért nekem lett egy új apukám, aki itt marad a városban. Selma, 7 éves
A szememet apukámtól örököltem, a hajamat pedig anyukámtól. A téli dzsekimet pedig a szomszédoktól.
Sylvia, 7 éves
A testvérét az ember utálja is meg imádja is. A testvér az egy olyan iszonyú kedves seggfej.
Filip, 7 éves
Az ember a családjának mindig elmondhatja amit gondol, és soha nem kell attól félnie, hogy valaki ugyanazt gondolja.
Ekan, 6 éves
Ha mindenki időben hazaér, családi vacsora van. Ha nem, legtöbbször csak zacskós leves. Gustav, 6 éves
Abból, aki jó nevelést kap, jó gyerek lesz. Abból, aki rossz nevelést kap, jó fej.
Tony, 6 éves
A fiúk máshogy játszanak mint a lányok. A fiúk állandóan csiklandozni akarnak. A lanyok többet beszélgetnek, de az nem annyira érdekes.
Matilda, 6 éves
A fiúk nagyszájúbban születnek mint a lányok. A fiúk belsejében nagy ordítás lakik, aminek ki kell szabadulnia. A lányok belsejében kis dolgok vannak, nekik elég ha kicsit nevetnek és futkároznak.
Sofie, 8 éves
A nagyon okos nők voltak biztos azok, akik elkezdték támogatni, hogy nem mennek férjhez.
Elin, 8 éves
A barátnőimmel mindenről lehet beszélni. A fiúkkal is, de az nehezebb, mert a szavak között annyi vihogás van.
Sofie, 6 éves
Akkor megy férjhez az ember, amikor másvalakit jobban szeret önmagánál. Szerintem ez nem lehet túl könnyű.
Ellen, 7 éves
Az együttélés és a házasság majdnem ugyanaz, kivéve hogy az egyik önkéntes, a másik meg kötelező.
Siri, 7 éves
Nem hiszem, hogy használnék fogamzásgátló tablettákat. Nem is hiszem, hogy olyan fontos lenne, mert nem akarok soha fiúk közelébe kerülni.
Kate, 7 éves
... És akkor a pap megkérdezi, akarod-e házastársadul azt, aki melletted áll, vagy valaki mást. Általában nem áll ott senki más, ezért azt válaszoljuk: akarom.
Emil, 7 éves
Furcsa, hogy az ember milyen keveset ér el, ha nem is próbálkozik.
Pauline, 8 éves
A képzelet és a valóság közt nincs is semmi különbség. Legalábbis képzeletben nincs. Csak a valóságban.
Martin, 9 éves
(nah ezt jól megkaptam :) D. )
A szegénység és a gazdagság közt nagy különbség van. A szegényeknek nincs semmijük, a gazdagok pedig azt hiszik, hogy nincsen semmijük.
Ingrid, 9 éves
Ha a tanárok is eljárnának dolgozni, a gyerekeknek nem lenne hova menniük.
Hanna, 7 éves
Nagykoromban rendőr leszek, és mindenkit fejbe ütök a gumibotommal, főleg az öreg, savanyú neniket, akik kiabálnak, ha focizunk.
Henning, 7 éves
Az angyal az általában női foglalkozás.
Louise, 7 éves
Az angyalok teljesen természetesek ott fenn az égben. Csak a férfiak nem azok.
Cindy, 7 éves
Még soha nem láttam angyalt, de láttam már fogorvost!
Mimmi, 8 éves
Kétféle angyal van, szokványos, és őrangyal. Az őrangyalt agyúból lövik ki, ezért kócosabb a hajuk.
Ann-Sophie, 6 éves
Néha a miniszterelnök elutazik, és olyankor az országot autópilótával lehet irányítani.
Odd, 6 éves
A húsvéti fánk az egy hamburger, aminek a belsejében nyúlós töltelék van, es a tetején liszt. Ezt akkor esszük, amikor böjtölünk, és nem lehet rendes ételt enni.
Lydia, 7 éves
... És akkor valaki követ dobott a sírjára. Ezért Jézus feltámadt és zsidóvá valt. Ebből általános felkelés lett.
Sofia, 9 éves
Jézus nagypénteken halt meg. Amikor meg élt, sürgette a tanítványait, de amikor meghalt, a tanítványok nagyot pihentek. Ezért is hívják nagypénteknek. Sírtak, de azért örültek is neki, hogy pihenhetnek egy kicsit.
Kevin, 8 éves
Jézusnak nem volt pénztárcája, mert nem volt neki zsebe sem, csak olyan bugyija.
Kevin, 8 éves
Régen a férfiak nem tudták, hogyan lesznek a gyerekek es honnan jönnek. Apák napján azt ünnepeljük, hogy végre megértették ezt a dolgot.
Nina, 7 éves
Az apukámon látszik, hogy svéd, mert nagyon hasonlít az öccsére.
Matilda, 8 éves
Belgiumban minden háziállat szürke. Vagy csak az az újság volt fekete-fehér.
Matilda, 7 éves
Külföldre úgy kell menni, hogy a boltnál balra fordulunk, aztán egy kicsit megyünk egyenesen, majd jobbra. Akkor már külföldön vagyunk, de megvan az a veszélye a dolognak, hogy Norvégiában kötünk ki.
Oscar, 8 éves
Az USA-ban már rengeteg embert felküldtek a Holdra. Meg többet is fel kéne küldeni, talán mindet.
Moa, 6 éves
A mennyország is külföldön van. Ha rosszul viselkedünk, nem jutunk a mennyországba. De nem is baj, én jobban szeretek otthon lenni.
Nina, 7 éves
Az Isten keresztre feszítette Jézust, mert egyedül akart uralkodni.
Tilda, 7 éves
A macskák mennyországában az Istennek bundája van.
Lydia, 7 éves
Lehet, hogy az Isten nő. Lehet, hogy egy felhő a szoknyája.
Karoline, 8 éves
A keresztre is akaszthatnánk néhány karácsonyfadíszt, így Jézus is jobban érezne magát, és jó társaságban lógna.
Tomas, 7 éves
Mózes a legklasszabb. Mozes képes a tengerfenéken gyalogolni.. Allahnak csak repülő szőnyege van.
Daniel, 7 éves
József nem volt az igazi apja Jézusnak. Volt ott valami dolog a szamárral, de már nem emlékszem rá pontosan, mi.
Sofie, 6 éves
Neem, az úgy volt, hogy amikor József megvette a szamarat, Mária olyan boldog lett, hogy teherbe esett, mindenféle segítség nélkül!
Jossan, 7 éves
Én ismerem a Bibliát, mert járok hittanra. József eltűnt Jézus életéből, és azt hiszem, hogy újra házasodott, egy kicsit szokvanyosabb nőt vett el, mint az a Mária volt. Aztán lettek gyerekeik, szokványosan, nem Isten segítségével. Mert az ácsok általában azt szeretik, ha a dolgokat szokványosan csinálják.
Linn, 9 éves
A világűrnek nincs vége. Vagy az is lehet, hogy ott van vége, ahol az Isten háza kezdődik, egészen ott a kerítésnél.
Rasmus, 7 éves
VÁÁÁÁÁÁÁÁZZZ...
Fekt Ór Fiksőn?
Mikor megláttam azthittem meghalok a röhögéstől... pár takot tényleg kihagyott a szívem...
Szép napot.
Monday, September 03, 2007
Revolúció egy...
Feltűnt nekem, hogy a világ beteg.
Kérlek vizualizáljátok a barlangot és a Gyógyító Hódot!
Ez a hód mindenkié. Ez a hód meg tud gyógyítani, ha hagyjátok, hogy átjárjon titeket a hód fölöttébb pozitív kozmikus energiája. Nézzetek bele a végtelen bölcsességtől csillogó pici gombszemébe. Nézzétek milyen furcsa a lapátszerű farka... Teljesen lazuljatok el mert kibaszott aranyos. Pancsikolj a böszme pozitív hullámok verésében... fröcskölj le vele másokat. Terjesszed az igét... linkeld be máshova is a Hódot. A hód szeret Téged. A Gyógyító Hód mindenkit szeret. Mert kimondottan jófej! Nem akarja hogy egymást öljétek meg bántsátok, mert az szar bunkó paraszt dolog. Azt akarja, hogy az énekét hallgassátok és ettől megnyugodjatok és meggyógyuljon a torz, beteg agyatok! Mert attól mindenkinek jobb lesz. A hód meg tudja javítani az életed! CSAK AZ ÉNEKÉT KELL HALLGATNOD NAPONTA 72 percig! Hát mibe kerül ez neked? Egy karnyújtásnyira van a boldogságod kulcsa... NÉZD A HÓDOT.
(a Hód mágikus énekét tartalmazó hanganyag megrendelhető a the.body.bag@gmail.com címen és ára pusztán 9990 Ft.)
A Titkos Hódoló
Intermezzo 15. (Thought For Food)
" Vagyok, aki vagyok. (Exodus 3,14)
Vagyis: Voltam, aki voltam, voltam, aki vagyok, voltam aki leszek; vagyok, aki voltam, vagyok, aki vagyok, vagyok, aki leszek; leszek, aki voltam, leszek, aki vagyok, leszek, aki leszek - teljesen önmagam, végtelenül.
Minden objektivizmus egy önátélési fogyatékosság következménye.
'Többség dönt!' - ezt a kisgyerekek között lehet hallani, amikor azon vitatkoznak, hogy fogócskát játszanak-e vagy bújócskát. És ez az a terület , ahol a demokráciának esetleg létjogosultsága lehet.
A demokrácia, vagyis az az elv, hogy a többség döntsön, nem más, mint a szellem arculcsapása."
- László András : Solum Ipsum
Ehhez a pár gondolathoz tejeskávét ajánlanék és sonkás rántottát, majd muffint. Tökéletes étel, hogy nézzd ahogy megy a világ.
Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy megköszönjem Szosznyák Vincének, hogy érdemben foglalkozott a hugommal és hogy nem hagyta hogy mag legyek.
Vagyis: Voltam, aki voltam, voltam, aki vagyok, voltam aki leszek; vagyok, aki voltam, vagyok, aki vagyok, vagyok, aki leszek; leszek, aki voltam, leszek, aki vagyok, leszek, aki leszek - teljesen önmagam, végtelenül.
Minden objektivizmus egy önátélési fogyatékosság következménye.
'Többség dönt!' - ezt a kisgyerekek között lehet hallani, amikor azon vitatkoznak, hogy fogócskát játszanak-e vagy bújócskát. És ez az a terület , ahol a demokráciának esetleg létjogosultsága lehet.
A demokrácia, vagyis az az elv, hogy a többség döntsön, nem más, mint a szellem arculcsapása."
- László András : Solum Ipsum
Ehhez a pár gondolathoz tejeskávét ajánlanék és sonkás rántottát, majd muffint. Tökéletes étel, hogy nézzd ahogy megy a világ.
Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy megköszönjem Szosznyák Vincének, hogy érdemben foglalkozott a hugommal és hogy nem hagyta hogy mag legyek.
Sunday, September 02, 2007
Intermezzo 14.
"A szorongó, rettegő, csendes, tömeggyilkosforma, szingli, frusztrált könyvelőnk most jelentette be, hogy agykontrollra akar menni. Azt hiszem, készülődik az apokalipszis. BÚCSÚZZATOK!"
- Kriszta, Rózsaszín Nyúl blog
- Kriszta, Rózsaszín Nyúl blog
Komoly kilengéseimre a gyógyír...
Mindenféle zenét szeretek, de a minap képes voltam produkálni egy olyan újfajta hangulatot amire nem sikerült zenét találnom, aztán azt hittem mégis, de aztán mégse.
A hangulat megélése egyfajta látens nyughatatlansággal jár, pici belső mocorgással. Kb. ennyit sikerült eddig biztosan megfigyelnem. Nem eszik bluest, jazzt, stonert, electrót, rappet, hiphoppot, sem különböző fémeket. Még a kényelmesen kegyetlen kísérteti / kísérleti zenéket is visszaköpi amiket pedig amúgy legtöbb belső lényem szeret... adtam neki Valikát, Zoli-Attila-Arián-Ági-Dániel-t, Palikát sokat, komoly nyomást, gitárvinnyogást, falkaparást és edényzörgést. Leszarta mit mond Mr. Tom Waits, Mike Patton, Yoko Kanno, James Cotton, Serj Tankian, Trent Reznor, Erőskarú Lajos, és Boróka Ervin. Szóval lehetetlen fickó, a maga nemében teljesen egyedi.
Pedig Tool-ra mosogatni az egyik legjobb dolog a világon, vagy Gorillaz-ra rajzolni, Nirvana-ra a seggem mosni... üvöltve, Cadaveres de Tortugas-ra sakkozni, Ella Fitzgerald-ra kávézni. Mert nincs szívfájdalom amit Tom Waits nem gyógyít meg, vagy sörözés amire Flogging Molly-nélkül elindul az ember, vagy autóút amit nem a Kyuss kísér. Franz Lehar tudja milyen mikor el akarom pusztítani a világot, és a Muzsikás mindig eszembe juttatja, hogy míg megdöglök magyar leszek. Régebben Machine Headre keféltem... azok voltak a szép idők :)
Lássátok feleim így vagyunk én meg a zene. Mikor a sötétbe voltam zárva, az volt a legnagyobb szívfájdalmam, hogy nem hallgathattam Nine Inch Nails-t... meg a bogarak. De akkor is Luke Kelly-t énekeltem, mert amíg zene lesz kedves lények a képernyő előtt, addig bármilyen szarból ki tudunk mászni.
Szájmon szólt... Uff!
A hangulat megélése egyfajta látens nyughatatlansággal jár, pici belső mocorgással. Kb. ennyit sikerült eddig biztosan megfigyelnem. Nem eszik bluest, jazzt, stonert, electrót, rappet, hiphoppot, sem különböző fémeket. Még a kényelmesen kegyetlen kísérteti / kísérleti zenéket is visszaköpi amiket pedig amúgy legtöbb belső lényem szeret... adtam neki Valikát, Zoli-Attila-Arián-Ági-Dániel-t, Palikát sokat, komoly nyomást, gitárvinnyogást, falkaparást és edényzörgést. Leszarta mit mond Mr. Tom Waits, Mike Patton, Yoko Kanno, James Cotton, Serj Tankian, Trent Reznor, Erőskarú Lajos, és Boróka Ervin. Szóval lehetetlen fickó, a maga nemében teljesen egyedi.
Pedig Tool-ra mosogatni az egyik legjobb dolog a világon, vagy Gorillaz-ra rajzolni, Nirvana-ra a seggem mosni... üvöltve, Cadaveres de Tortugas-ra sakkozni, Ella Fitzgerald-ra kávézni. Mert nincs szívfájdalom amit Tom Waits nem gyógyít meg, vagy sörözés amire Flogging Molly-nélkül elindul az ember, vagy autóút amit nem a Kyuss kísér. Franz Lehar tudja milyen mikor el akarom pusztítani a világot, és a Muzsikás mindig eszembe juttatja, hogy míg megdöglök magyar leszek. Régebben Machine Headre keféltem... azok voltak a szép idők :)
Lássátok feleim így vagyunk én meg a zene. Mikor a sötétbe voltam zárva, az volt a legnagyobb szívfájdalmam, hogy nem hallgathattam Nine Inch Nails-t... meg a bogarak. De akkor is Luke Kelly-t énekeltem, mert amíg zene lesz kedves lények a képernyő előtt, addig bármilyen szarból ki tudunk mászni.
Szájmon szólt... Uff!
Saturday, September 01, 2007
50 óra figyelem...
Valami történt.
Garra mondtam már sok butaságot, de nem mindig serénykedek megérteni ezeket a dolgokat. Már amiket mondok. Egyszerűen kifutnak... aztán kisvártatva felfogom és onnan adja magát a kérdés, Mivaaaan???
A tegnaphoz takjel is járt, morogtam is... próbáltam nem koncentrálni rá, de ilyenkor az ember hajalmos befelé révedni, és olyan dolgokon kapod magad hogy már meg se lepődsz. Az álmaid átkúsznak az ébrenlétbe, de ez már alap. Ezt már Te is tudod. Viszont az csak tegnap tudatosult bennem, hogy van némi hatalmam a dolgok felett ilyenkor. Ha próbálom nem észrevenni az ellenőrt akkor egyszer csak eltűnik. És tényleg. És ha kedves vagyok a dolgokhoz akkor azok visszamosolyognak. Tegnap komoly küldetésem volt... próbáltam nem elbaszni mindent.
50 óra ébrelét után már semmi sem tűnik igazinak. Sem a problémák, sem a forgalom, sem az éhség, sem a hideg, a bor málnaszörpszerű lesz, és minden pillanatban úgy érzem híjján vagyok az értelemnek, hogy összerakhasam azt a különleges mondatot aminek a szavai, mint apró kalapácsok kopácsolnak a fejemben egyfajta folyamatos ütemet biztosítva a létezve-levéshez, mégis túlságosan a távolban ahhoz hogy érdemi hatást gyakoroljanak a lefolytatott kommunikáció bármely szintjén. Aztán rájöttem, hogy úgyse fogom tudni elmondani... talán legközelebb. És akkor cselekvésre ragadtatom magam, mert amit eddig zagyváltam nem kimondottan hihető. Ilyenkor nem tudom kifejezni magam. Ilyenkor minden olyan távoli és minden olyan szép. Úgy érzem magam, mint egy kísértet és hogy ez a peckes ütemű kopogás végig fog kísérni az életemen, ha nem teszek gyorsan valamit. De túl könnyű vagyok, és a szavaim is könnyűek. Aztán jön hirtelen ez a meleg érzés és ez az illat. A tél jut róla eszembe, és valami ami nagyon fájt. És már otthon vagyok és csak ez az illat van és ez a melegség. És a csend, és a hó.
Álmodok.
Garra mondtam már sok butaságot, de nem mindig serénykedek megérteni ezeket a dolgokat. Már amiket mondok. Egyszerűen kifutnak... aztán kisvártatva felfogom és onnan adja magát a kérdés, Mivaaaan???
A tegnaphoz takjel is járt, morogtam is... próbáltam nem koncentrálni rá, de ilyenkor az ember hajalmos befelé révedni, és olyan dolgokon kapod magad hogy már meg se lepődsz. Az álmaid átkúsznak az ébrenlétbe, de ez már alap. Ezt már Te is tudod. Viszont az csak tegnap tudatosult bennem, hogy van némi hatalmam a dolgok felett ilyenkor. Ha próbálom nem észrevenni az ellenőrt akkor egyszer csak eltűnik. És tényleg. És ha kedves vagyok a dolgokhoz akkor azok visszamosolyognak. Tegnap komoly küldetésem volt... próbáltam nem elbaszni mindent.
50 óra ébrelét után már semmi sem tűnik igazinak. Sem a problémák, sem a forgalom, sem az éhség, sem a hideg, a bor málnaszörpszerű lesz, és minden pillanatban úgy érzem híjján vagyok az értelemnek, hogy összerakhasam azt a különleges mondatot aminek a szavai, mint apró kalapácsok kopácsolnak a fejemben egyfajta folyamatos ütemet biztosítva a létezve-levéshez, mégis túlságosan a távolban ahhoz hogy érdemi hatást gyakoroljanak a lefolytatott kommunikáció bármely szintjén. Aztán rájöttem, hogy úgyse fogom tudni elmondani... talán legközelebb. És akkor cselekvésre ragadtatom magam, mert amit eddig zagyváltam nem kimondottan hihető. Ilyenkor nem tudom kifejezni magam. Ilyenkor minden olyan távoli és minden olyan szép. Úgy érzem magam, mint egy kísértet és hogy ez a peckes ütemű kopogás végig fog kísérni az életemen, ha nem teszek gyorsan valamit. De túl könnyű vagyok, és a szavaim is könnyűek. Aztán jön hirtelen ez a meleg érzés és ez az illat. A tél jut róla eszembe, és valami ami nagyon fájt. És már otthon vagyok és csak ez az illat van és ez a melegség. És a csend, és a hó.
Álmodok.
Subscribe to:
Posts (Atom)