Legutóbb ott tartottam, hogy reménykednek...
Had mondjak nektek valamit a reményről kedves gyerekek és ezzel senkit nem akarok összetörni, és nem akarok életeket tönkretenni, és senkit sem akarok mentálisan elpusztítani:
AKI REMÉNYKEDIK AZ SZARBAN HAL MEG!
A remény elhomályosítja a tudatot, olyan mint a félelem.
"A félelem az elme gyilkosa, a félelem a kis halál..."
Aki reménykedik az nem látja tisztán a célt, nem gondol bele, hogy milyen kockázatokkal kell számoljon miután elérte amit akart, nem méri fel az erejét. És ami a legfontosabb: Nem tesz meg mindent. Mert aki reménykedik az teret enged annak a csalfa valóságnak, amit ő maga gyártott a képzelt cél köré, és ezzel máris olyan energiákat pazarol, amik lehet pont kapóra jönnének az utolsó 2 lépésnél, és amint veszni vélik látni vágyott ügyüket, azonnal elkeserednek és befordulnak és megadják magukat a depressziónak és a szomorúságnak, és önigazolást nyernek ezek révén. Ahelyett, hogy kűzdöttek volna még egy kicsit, feladják, elfutnak.
Sajnos nagyon kevés dologot kapunk ingyen és bérmentve ezen a világon... az emberhez nem vágják hozzá a boldogságot minden utcasarkon. Működni és tenni kell azokért a dolgokért amikre vágyunk és ebbe - én úgy érzem - nem fér bele a reménykedés.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment