" Opifex rerum "

nem vagyok biztos az általam tudnivélt dolgokban, de nem kételkedem.
amint kiderül, hogy egy dolog nem úgy van ahogy én gondolom, kérdés nélkül képes vagyok megváltoztatni a véleményemet, de addig sem kételkedem.

Látom a fogaskerekeket a festett, színes burkolat mögött.
Látom hogyan sétálunk óraműpontossággal, mégis látszólag véletlenszerűen a futószallagon amit úgy nevezünk: élet.

A napok számomra már rég összemosódtak, az idő elvesztette a jelentését, és az értelmét.
Idő soha nem volt. Ha lett volna nem vesztette volna el az értelmét. Változás van. Fluxus van. Hullámok vannak. Idő az nincs.

És ti féltek a változástól, mert veszteségként élitek meg. Minden nap változtok és mégis ugyanolyanok maradtok. Ez talán csak a "lélek" jelenlétével magyarázható. Talán.
Vagy legalábbis valamilyen spirituális rendező elv az emberi pszichében, amelyre nem hat a változás. Pontosítok... amelyre nem hat a változás, kivéve az érzések egyik formáját: a szenvedést.
Mert a célok és értékek csak akkor válnak világossá, ha "anti-célokat" élünk át. Addig semmiképpen sem vagyunk képesek igazán kívánni és értékelni az otthon komfortját, amíg nem aludtunk az utcán.
(közhelyesebben szólva)
A baj az, hogy mire rájövünk mi lett volna a jó lépés, jó megoldás, mi az ami boldoggá tett volna, addigra az a dolog általában már visszahozhatatlanul elvész. És a felismerés olyan űrt hagy maga után, amit hiába valóságokkal próbáltok megtölteni akár egy életen át.
Csak a szenvedés tud rávezetni és ráébreszteni arra mire van igazán szükségetek. Szükségünk.

Ha megfogadod a tanácsom, most felállsz és odamész a kedvesedhez és szó nélkül megöleled és olyan sokáig öleled amíg jólesik. Legyél önző. :) Vagy hívd fel a lányt, vagy fiút akibe szerelmes vagy és hívd el a parkba vagy bárhová és mondd el neki mit érzel. Most én is ezt fogom tenni...

Rajzolok most ide egy elefántot, mert szeretlek Téged. Tudom hogy ez nyálasan hangzik, de tekintve a változás végtelen számú lehetőségeit ez az elefánt fogja szimbolizálni, hogy akár barátok is lehetnénk, te és én.

( ne ijedj meg, nem beteg csak adtam neki egy kis salátát, hogy legalább arra az 5 percre fogja be a pofáját amíg megrajzolom és kiszínezem. Most azt majszolja nagy bőszen. Lehet hogy nem látszik rajta, de tiszta okos. Legalábbis ezt mondták a National Geographic-on. )