Tuesday, July 31, 2007

Rege a barátságról...

Sajnos nem értek a barátsághoz.

Amikor különböző élethelyzetekben előjön a téma mindig bajban vagyok. Nem igazán találom a helyemet ebben a szociális mechanizmusban, talán mert a tisztelet fogalmával sem vagyok tisztában, egyesek szerint összefügg a két dolog, mások szerint nem. Nem tudom. Általában azt mondom, hogy nyugodtan gondolhatsz a barátodnak, habár csak a te fogalmaid szerint vagyok a barátod. Tehát nem vagyok az, ha szubjektív entitásként szemléled a dolgot. Ez szívtelen, gonosz dolognak tűnhet, de nem jelenti azt, hogy ellenérzéssel viseltetek irántad. Sőt, ez azt jelenti, hogy valahol próbálok majd alkalmazkodni ehhez a döntésedhez. Talán. Mert végülis ez egy döntés. Elbírálod cselekedeteimet és szavaimat és gesztusaimat, és úgy döntesz, hogy neked megfelelek erre a szociális funkcióra. Hmmm...

Mert úgy érzed törődök veled, megértelek, nekem fontos amit teszel, mondasz, ezen keresztül te magad is fontos vagy nekem és ezért szemelőtt tartom a fiziológiai és lelki és mentális jóléted??? Hát lehet most sokan el fogtok képedni és néhányan álszentnek is nevezhetnek, de én mindenkivel így vagyok. Azzal is akivel tegnap találkoztam, azzal is akit tíz éve ismerek.

Én magam nem tudnék sok embert megnevezni akit barátomnak tartok. Egyet biztosan, de az "élet szele" lassan már tőle is elsodor, nincsenek új közös valóság-élményeink, csináljuk a dolgunkat és csendben nyugtázzuk a másik létezését és jóleső érzéssel gondolunk vissza a múltra. Meg neki ideje sincs. De ez a dolgok természetes rendje. Végső soron ő maga is inkább egyfajta ideál már számomra, túlnőtte a funkcióját, de azért nem mondunk le egymásról. Nagyon büszke vagyok rá.

Talán kicsit régimódinak tűnhet de én az áldozathozatalt tekintem egy barátság fő mércéjének.
Talán azért gondoltok Ti a barátotoknak, mert sokszor kérés nélkül felajánlom a segítségemet, de ez inkább a természetemből és a meggyőződésemből fakad, mint konkrét pozitív érzéseimből irántad.

Én úgy gondolom ha két ember egymásért kérdés és szájhúzgálás és az előnyszerzés ígérete nélkül, feltétlenül képes áldozatot hozni, akkor azokat barátoknak lehet tekinteni. A Barátság, számomra, mint oly sok más a Nagy Szavak közé tartozik. És lehet kicsit spártai és "hülyefasz" hozzáállás, de ezt a szót túl könnyen használni hitegetés, és hazugság és kegyetlenség. Lehet csak azért nem vagyunk az én fogalmaim szerint barátok, Te meg én, mert az élet még nem állított megfelelő próbatétel elé minket. De ha egyszer ez végül megtörténik és meglátom az elkötelezettségedet, akkor nyugodt lehetsz benne, hogy tűzbe fogom tenni érted a kezem amíg erre méltónak bizonyulsz.

És most azokhoz szólnék akiket szeretek. ( bizony ilyenek is vannak :P, a legjobb lények a földön, tudom őket ajánlani mindenkinek ) A 'Szeretlek.' is a nagy szavak közé tartozik... és talán mind közül a legádázabb, legkegyetlenebb kifejezés bármelyik emberi nyelvben, és ezzel élünk vissza a talán a legtöbbet. Próbálom csak akkor használni ezt a szót ha nagyon muszáj, és talán ezt a szót gondolom a legkomolyabban amikor kimondom, de ez nem egyenlő a barátsággal, sőt. Ahogy a költő mondta a szeretet az nem csak egy erős érzés, az döntés, ítélet és ígéret. Ha azt mondom a barátod vagyok, akkor tudd, hogy bízom benned és részben fedhetetlen vagy előttem, nem számítok árulásra semmilyen módon a részedről. Mikor azt mondom szeretlek, akkor számítok az árulásra, mert habár én kimondtam és ehhez tartom magam mert ezt érzem és így gondolom, te ettől még lehet, hogy nem gondoltad komolyan, sőt talán csak játszol, szó sincs áldozatokról, bizonyítékokról, nem lehetek benned bizonyos. Ettől függetlenül nem kevesebb egyik a másiknál, csak a ragaszkodás egy másik formája nálam. Képzeld el úgy a barátságot, mint szabályozott, gátakkal és csatornákkal táplált folyót, és képzeld el úgy a szeretetet, mint egy vad hegyi patakot, ami apad és árad és néha akár ki is önthet. Más érzelem, más intervallum, más eszme.

Ha pedig olyat mondanék, hogy úgy érzem szerelmes vagyok beléd, akkor az csak azért lehet mert nekem abban a pillanatban te vagy a legfontosabb lény a világon. Sajnos ezt a szót még mindig megbántam.

Ez messze a legnyálasabb post, de gondolom szükség volt rá.

Intermezzo 10.

" It sometimes happens that the deepest sorrow, if it can find tears and words, dissolves into a mild melancholy, so that perhaps even a gentle shimmer of hope begins to beam faintly through the heart. "

- Master Martin the Cooper and His Journeyman

E.T. A. Hoffmann

(isn't this the very best explanation of what the 'blues' is all about?)