Csak hogy valami vicces is legyen, avagy Douglas Adams után miért ne?

(Valami Útikalauz stílusú dolog arról, vajh Zoltán - mindannyiunk kedvenc bőgőse és csillagásza - miért nem emlékszik soha egyetlen péntek, vagy szombat estére/ szilveszterre / szülinapra sem. Miért vannak ezek a képszakadásai? Csupán az alkohol csalfa játéka? Nemáá!)

Zoli:

A lény amit ma Zoltán néven ismerünk, valaha Ősi Pogány Isten volt. Képzeljük csak el a jelenetet.

Helyszín:

Vala a hatalmas, monumentális pán-galaktikus, poszt-dimenzionális csapszék, ahol az időben jelenlévő roppant entitások összegyűlnek egy pofa sörre. ( mit gondoltál az árpalét ember találta föl? ) Nevezzük ezt a helyet egyszerűen csak a Söntésnek. Persze vannak asztalok is meg csocsó meg mellékhelység, meg zenegép, meg miegymás, de a helynek mégis a legmarkánsabban kiemelkedő része a mérhetetlen és végtelenségbe nyúló, piramidális bárpult. Innen kapta tehát a nevét a Söntés.

Eset:

Nos a sok poszt-dimenzionális és pán-galaktikus entitás között voltak ugye a duhaj és pajzán Ősi Pogány Istenek. Na most az "Ősi" jelzőt azért kell kiemelni, mer vannak ám a világban kevésbé jelentős pán-dimenzionális és poszt-galaktikus Pogány Istenek, akiket Jelentéktelenebb, avagy Kisebb Pogány Isteneknek nevezünk és ők, mivel a modern new-age éra szülöttei semmiképpen sem emlegethetők egy lapon az Ősi Pogány Istenekkel, már csak azért sem mert a kedvenc játékuk a krikett és az amerikai futball, még az Ősi Pogány Istenek kedvenc játéka a "Gyújtsátok-Meg-A-Szakállas-Tagot" illetve egy másik játék amihez hatalmas sziklákat és dorongokat és csatabárdokat használnak, de mivel a játék végeztével a győztes csapat örömében halálra piálja magát, vesztes csapat pedig még sohasem bukkant fel újra a Söntésben, ezért a szabályok tisztázatlanok és érthető módon neve sincs. E mellett egy tábla is hirdette a Söntés bejárata(i) felett, hogy: "Jelentéktelenebb, avagy Kisebb Pogány Isteneket nem szolgálunk ki!" ez alá titáni karmokkal valaki, vagy valami, valamikor még a következő célzás értékű üzenetet véste: "Meenjetekk Hazzaa!!"
Nos. Szóval ült a Söntésben a sörcsap közelében egy mérhetetlen és roppant és időtlen Ősi Pogány Isten, furcsa szarvakkal és mérhetetlen szakállal. Ezt a lényt sokk millióan imádták szanaszét a galaxisban és minden időben. Papjai nem nagyon voltak, mivel problémás természetüknél fogva a legtöbb világban, ahogy megtudták mivel foglalkoznak agyonütötték őket egy nagy kővel. Azokon a világokon azonban, ahol nem voltak nagy kövek módfelett tisztelték és vért és alkoholos italokat áldoztak neki, mert az poén. Ebből kifolyólag furcsa természete volt és csak az Alkoholista Furcsa Természetű Ősi Pogány Istennek nevezték. ( mellesleg szerte a galaxisban aki hangosan kimondta a nevét, azt szaporító szerven rúgta egy Hirtelen Lila Öszvér. ) A Söntésben (időtlen hely lévén) egyszer csak (vagy mindig is) odalépett hozzá a Borzalamas Megnevezhetetlen Sötét Helyekről Szivárgó Világokat Kiflicsücsökké Morzsoló Istenek Szakszervezetének az elnöke. És vékonyka hangján így szólt:
- Hé! Te Rosszéletű! A helyemen ülsz.
Erre az Alkoholista Furcsa Természetű Ősi Pogány Isten roppantmód hátrasandított egyik irdatlan válla fölött. Majd nagyot sóhajtott és roppantmód egészében megfordult mikor újfent rádöbbent hogy így semmit sem lát a furcsa szarvaitól.
- Mi? -szegezte neki a nagyonis helyénvaló kérdést mély dörmögő hangján az Alkoholista Furcsa Természetű Ősi Pogány Isten.
- Mondom a helyemen ülsz te világok szégyene! -sipákolta az Elnök.
Erre a Alkoholista Furcsa Természetű Ősi Pogány Isten jelentősségteljesen előhúzott egyik multi-dimenzionális zsebéből egy csomag Szárított Sodrott Boróka Gyökeret, (melyre mellesleg ráírták, hogy lassú öregedést okozhat) és rágcsálni kezdett egyet irdatlan agyarai közt, miközben épp azon morfondírozott, hogy ha a bejáratnál nem tette volna le a Kilencágú Irdatlan Fejszéjét, akkor most (vagy mindig is) azonmód kiszakíthatná ezt a sipákolva fortyogó fekete pacát a létezés ezen hullámából.
- Idebenn nem gyökerezünk! - rivalt rá hirtelen a Söntés csaposa Joe. Joe úgy nézett ki mint bármelyik csapos bárhol a multiverzumban azzal az eltéréssel, hogy ő minden térben és időben egyszerre jelen volt, így mindenkit egyszerre ki tudott szolgálni, beszélgethetett a vendégeivel, takaríthatott, vagy éppen maga is leguríthatott egy-két korsóval.
- Tiltja a házirend! -mondta együttérzéstől átjárt mégis határozott hangon.
- Ne Má! - tiltakozott az Alkoholista Furcsa Természetű Ősi Pogány Isten.
- Bocs főnök! Ez van! Megzavarja a csehó valóságmintázatait.
- Hé csapos!- sipította a fortyogva csöpögő elnök. - Ez a tag elfoglalta a helyem, amíg kinn voltam a slozin!
- Ez igaz? -kérdezte Joe az Alkoholista Furcsa Természetű Ősi Pogány Istent.
- Én mindig is itt ültem. -reflektálta az Általában Békés Természetű Ámbár A Jelen Helyzetben Kissé Feldúlt Alkoholista Furcsa Természetű Ősi Pogány Isten.
- Az lehetetlen, épp az előbb mentem ki.- síptotta csontrepesztő hangján a Borzalamas Megnevezhetetlen Sötét Helyekről Szivárgó Világokat Kiflicsücsökké Morzsoló Istenek Szakszervezetének Elnöke.
- Na jó! - szólt Joe a csapos. - Erre a helyre azok szoktak ülni, akik inkább ivással töltik az örökkévalóságot, mint csocsózással, vagy dumálással. És általában még létezni is elfelejtenek néha. Szóval ez a legnagyobb piásoknak fentartott bárszék. Rendezzünk egy versenyt. Amelyikőtök később dől ki az én speciális házilag készített Világvége koktélomtól, az maradhat ahol van, a vesztesnek pedig, máshová kell ülnie.
- Megmondom mi lesz! -mennydörögte az Alkoholista Furcsa Természetű Ősi Pogány Isten.
- Nincs időm ezt a kotyvalékot inni az elkövetkező örökkévalóságban, szóval, szerintem aki gyorsabban megiszik egy pohárral, az legyen a győztes.
- Helyes! Legyen így! -sipákolta az Elnök. Joe megvolnta a vállát, és letett eléjük két multidimenzionális Világvége koktéllal teli poharat. Az volt a baj Söntéssel, hogy tér és idő nem lévén a poharak ürtartalma végtelen, így nehéz őket megtölteni. Joe ezért nem is szokott ezzel próbálkozni, inkább csak olyan poharakat és korsókat tart amelyek eleve tele vannak így egy csomó fáradtságtól megkíméli magát. Tehát a két Mérhetetlen entitás nekilátott titáni küzdelmének és nyelni kezdték a titokzatos kotyvalékot. Álítólag a koktél azokból az italokból lett összeöntve amelyek a pulton maradtak, amikor majd vége lesz a multiverzumnak, egyszer. Egyszóval borzalmas multidimenzionális íze volt, de leginkább a meleg cseresznyebefőttre emlékeztetett. Voltak a közelben akik először kíváncsian nézték a két isten versengését, de eónokkal később megunták és elkezdtek valami mást csinálni. Ekkor hirtelen egy apró fehér folt jelent meg a Söntés plafonján (már ha akkor éppen az volt a felfelé) ahová hősünk roppant tekintetét szegezte ivás közben.
- Na fasza! Megint beázott! - gondolta, a Alkoholista Furcsa Természetű Ősi Pogány Isten. A kis fehér folt épp akkor kezdett növekedni és mindent eltakarni, amikor az Alkoholista Furcsa Természetű Ősi Pogány Isten, roppant tudatán átvillant, hogy itt nincs minek beázni, lecsöpögni és egyáltalán létezni mivel a söntés teren és időn kívül volt.
- Mi a fa..- emelte el a szájától egy pillanatra a poharat a Alkoholista Furcsa Természetű Ősi Pogány Isten, amikor a fehérség TÉNYLEG a teljes mindenséget belepte. És hirtelen hideget érzett, meg fényeket és alakokat látott mozogni, és bömbölni próbált meglepetésében irdatlan mennydörgő hangján, de határozott döbbenetére csak valami nyekergésre futotta.
- Fiú! - kiáltotta egy hang mely látszólag mindenfelől jött.
Ekkor kezdődött öröklétének legfurább filmszakadása. Zoli lett.

( a dolog megfelelő... khm... állapot előidézésével visszafelé is működik, viszont az emberi agy ezen tapasztalatok feldolgozására képtelen, ezért a "hatóidő" alatt történteket holtsúlynak tekinti és első adandó alkalommal megszabadul tőlük. )

Fogalom magyarázat kevésbé művelt olvasóknak:

Bőgős: Basszusgitáros. Bizonyos hanganyagokon fellelhető mélyebb zörejekért felelős ember.

Csillagász: Olyan ember aki még negyvenévesen is visongva és ugrándozva baktat át "tudóstársa" otthonába megkérdezni annak édesanyját, hogy amaz kijöhet- e játszani.