Nana....(avagy, s lőn tele a tököm az emberekkel)

Elnézést kérek azoktól akiket az alábbi sorok érzékenyen érintenek....
najó nem viccelek. leszarom.

Hát, ép elmével és lángvörös ajakkal kiáltom belétek: Mi a fasz van!!!!????
Hogy álcázhatja magát valaki idiótának hosszú év-egységeken keresztül?
Korróziv ciklus elé nézek az élet frissenfestett ruhaszárító csipeszén lógva.
Karmazsin ködök rózsillatával keverednek az otthon régi orrantásai: kénkő és szappan.
Kezemben pisztoly, előttem a düledező ma. Chilis birkapörkölt serken a fazékban.
Rosszul számoltam a lépést látod. Csónakon eveztem át a hidakon. Korszerű feslett ígéretek tengere felett, pödörve a végtelen megszámlálható kusza messzeség csalogány csillagait.
Korom kalapban, ordas-mosollyal csalok vágatott a húspiacon, tobzódó reményeink és szétszórt lelkünk fösvény ponyvái közt. Rossz a marketing. Mindenki azt akarja eladni magából ami sose kellett. De ezzel mind így vannak. Egymásnak árulják, méricskélik, szabják majd visszadobják mert nekik a maguké se jó, nemhogy a másé, mint malacpersely a remeteráknak.
Kecseskedő lángotmímelt csoda-lányok bolygó tánca, sanda könycsepp, langy kendőként elejtett korzó szavak. Nincs igazság. Csordultig vártunk hajnaltájt egy poros udvaron, korosodó ösztönök s illemek árnyait bámulva csupán. Merészkedni kevés volt a bátorságunk.
Mint királyvízzel higított málnaszörpök egy álmos teadélután.

Csak nekem van a szívem helyén csillag? Miért beszéljek ha kerge frázisaim csak a felhők értik, meg a bólogató süket fülek, mert elméteknek árva a verbális sejtelem mit forgó érző két kezemmel hevesen verdeső agyamból kitémptem és rámondjátok okos-kétségre,
bölcs-hazugságra egyaránt, nagyon érett, nagyon piros. Oktondiság! Suta képpel bámultok tovább! Kirakat-civilizáció! Kalmár-törvény szerint váltod el anyád, ahogy ő cserélt el minket a szocializációs-táborokba naponta 5 perc nyugalomért. Kövér baglyokra és királykék lótücskökre bízott akik megtanították az élet: mese és zsíroskenyér.

Nem bántani vélek, de hiányzik ebből a húslevesből az elevenség. Kiveszett belőletek a gondolat a nagy emberség közben. A pisztolyt elteszem, kuglófba sütöm, ha este összenézünk neked adom. Ne mondhassátok csak kelepeltem, mint botrányos ínybetegség, s a megváltást nem hoztam el tetrapakban, fokhagymásan, ahogy illik. Itt van előtted. Új életed az asztalon, kívül ropogós nyámos omlós mézes, belül pedig komolytalan ámde jéghideg acél. Súlytalan, meredt szemű fehér pók kezed, miből azonnal kihátrál az indulat, megremeg. Hirtelen nincs ellenség, hirtelen mindenki szép és csacsogó horihorgas nyápic, jóravaló fajankó, kelletlen jótevő, egészséges léha. Látod? A varangyos világ mi annyira nem jól van, semmirekellő kancsal század, hullarabló pedofilok undok serege hol van most?

Én kész vagyok választ óhajtani. Onnantól viszont el kell viselni csökkentett energiatartalmú és ütésképtelen önmagatok, ha arról van szó. Mert attól a gondolat-másod-hányadtól kezdve a másokra mutogatás, puffogás, kifogások-kifogása a bőséges Az-Élet-Nehéz folyóból a lehetetlenpofátlanhazugság-halmazba tartozik. Nem lehet elbújni szűkös életünk elől. És ez az amitől igazán félünk valljuk be. Még szeretett isteneitekre is rákennétek minden válladékot és fosadványt, csak ezzel az eggyel ne kelljen szembenézni.

Még nem végeztem veled.

(Ne érts félre. Természetesen a műsorváltoztatás jogát észbentartom fenn. Lehet tévedek.)

(Csak szeretnéd.)