Mégvalami mielőtt folytatnád....

Ja... igen ezt elfelejtettem mondani, mármint ezt esetleg azok se tudják akik pedig állítólag ismernek.

Ha esetleg egymás mellett látod szerepelni neves filozófusok, illetve az előző esetre mutatva egy számítógépes játék egyik mellékszereplőjétől idézetteket az nem kizárólag azért van mert szerintem minden mindennel összefügg.

Azt hiszem erre fontos kitérni, mert ha ezt nem érted meg akkor lehetséges, hogy a továbbiakban nem fogunk tudni egymással mit kezdeni.

Az emberi agy számára minden valóság virtuális. Ami azt jelenti, hogy nem kizárólag az általunk oly nagyrabecsült és emiatt fehér krétával körülrajzolt "valóságban" vihetjük végbe értékek magunkhoz vételét és spirituális szükséghelyzetek megélését.
Minden "valóság" kvázi.
Höhö. Najó.
Csak pszeudó-valóságok halmazáról beszélhetünk. Érzékelő szempontjából (agy) minden valóság egyenértékű, de a majmok (mi) elnevezték azt amiben a legtöbb időt töltik az egyetlen igazinak, és minden más érzékelési teret sokadlagosnak és fölöslegesnek tekintenek.
"Be volt szívva!"
"Ne sírj kicsikém, csak egy álom volt!"
"Ez csak egy film!"
"Hogy tudsz egész nap ezzel a hülyeséggel játszani?!"
Na ugye....
Pedig ezek az érzékelési terek ugyanúgy bírnak katarzissal, értékekkel, tanulsággal. Miért becsüljük le tehát őket? Mert az un. "valóság" "virtuálisabb" a többinél, mivel 5 érzékszervre hat (jobb esetben) és kézzelfogható? Ezen például egy szupernauta nagyot nevetne, mivel elsőkézből tudja, hogy a mi hétköznapi világunknak vannak olyan dimenziói amik teljesen ismeretlenek a többség számára. Számukra mi élünk álomvilágban. Ők tudják, ez a valóság nem normális, csak általános. De tényleg az-e? Mindenki zöldnek látja a zöldet, vagy csak megtanultuk hogy annak nevezzük? Innen nézve, minden ember külön valóságban él.

Álmok, számítógépes játékok, filmek, könyvek, sőt a különböző szegmensei a mi "valóságunknak". Mind-mind virtuális, tisztán az agy által közvetített érzéklet, benyomás és információ. Ahogy meg tudsz ijedni a "valóságban", vagy egy jelenettől egy filmben. Ja, hogy az nem fáj, ha a filmben történik valami? Akkor miért sírsz? A könyvek, pontosan akkora jelentősséggel bírnak, mint például a múlt emlékei, mert ugyanúgy képzelt terek. Ja, hogy a múltnak és az emlékeknek vannak bizonyítékai? És mi van azokkal az emlékeiddel, múltbeli eseményekkel amiknek már nincs, vagy soha nem is volt maradandó nyoma? Tényleg megtörténtek? Hogy tudod ellenőrizni mennyire valóságosak az emlékeid?

Ezekből a virtuális valóságokból mind tanulhatunk és ez a fontos. Az átélt tapasztalat semmit nem veszít az értékéből attól, hogy nem a mindennapos használatban lévő - és valljuk be lassan unalmassá válló - valóságunkból származik. Te leszel tőlük több.

Sohase nézzük le a bolondokat és az álmodozókat, mert ők többet birtokolnak a saját világukból, mint amit mi a mienkből valaha is fogunk. Akik képesek feladni a józan ész és a konformizmus kényelmét, azok juttatnak el minket végül a felhők közé. Ha mást nem, ezt megtanulhattuk volna mostanra.