Tuesday, September 18, 2007

Zsánerképek 2.

Mert úgy gondoltam ez már nagyon a vége... mert az ébresztőt nem hallottam, hanem bizserget. Kopogott a delírium az ablakon és mégis átfordultam és megszólítottam az álmomban látott nőt, hogy megint nem jött el az apokalipszis. A csak morgott valamit, űtünk, pipáltunk. Mikor belül üvöltve szorgoskodni kezdett úgy döntöttem elmegyek megnézni honnan jön a fény. Az utolsó pillantás amit az arcára vetettem azt az illúziót keltette, hogy ő bizony sír... csak a könnyei befelé potyognak, fáradt az én kincsem.
Ezérthát csekkoltam lapulnak-e a borostyánban töcskék, de aztán magamat kinevetve tovább álltam merthogy ahhoz még túl korán volt. Elindultam hazafelé, ahol a hideg képzeteim várnak felakasztva rendben a fogasra, és közben még tekergett egy kicsit a talpam alatt a város, álmosan mocorgott, kuncogó zsömlékkel megrakott kegyetlen külsejű dömperek fújtattak mindenfele és kedélybeteg forgalmi lámpák pislogtak még vaksin. Valamely tréfás isten elébem rendelte a szerencsétlenségéről meggyőződött főpincért, aki kávéját kavargatva, bizonygatta magának teljes átéléssel, hogy a sors kegyetlen és főleg huncut, kolbászos szájszagú pedofil öregember lehet, hogy mindig vele rázatja ki egy savanyú cukor fejében ősöreg ráncos fütykösét, ám amikor meglátott, minden gondja elszálhatott valószínűleg mert együttérzéstől át meg átjárt hangon hirtelen felémnyújtotta a csészéjét és ilyettén szólt: Kéred?
Valószínüleg elmúlt a reggeli frisseségem és vele vajmi emberi tartásom amit tündérkém csöpnyi vackában még remegve őrizgettem, de azért csak elhárítottam köszönettel és a szemem már egy kirakat üvegablakáért pásztázta a teret, mert nem hittem el, hogy nézhetek ki ilyen szarul. Végül nem győződtem meg kedélyes másságom újszerű árnyalatáról, viszont itthon az ajtón belépve konstatáltam a kuplerájt, ami csöppet sem bizalomgerjesztően a fotelomban pöffeszkedett. "Röhhh..." - mondottam és statikuskáosszá rendezésébe kezdtem. Ezt akkor függesztettem fel mikor ráébredtem mennyire éhes vagyok. Kilépve a grundra tapasztaltam a minden nyitott ablakból áradó, barna illatokat... Ó.
Pörkölt arabica, espresso, kapucsínó, instant diák-duzzasztó, és kancavigasztaló... Éjfekete képzetek, mézédes marasztalások, kormos, kaparó mégis gyengéd szellőként körüllengték az udvart táncoltak, feleseltek és kergetőztek a kicsi kanalak és csészék csilingelésére. Kofffffffein.
Megettem életem legkiadósabb és legkövérebb gyroszát és nekiláttam a napi semmittevésnek, csak úgy szokásos módon két vállal és dolgoztam, rajzoltam, énekeltem, szerelembe estem, felocsúdtam, rákendrólóztam és körbe körbe jártam a szobát, mocskos idiljeimet és páratlan zoknikáimat keresve, hogy ha ma visszamegyek a Rengetegbe, tudjak kortalan örömöket vinni ajándékba a nagyvilágból.

Mert úgy gondolom, hogy ez egy jó nap.

pléh-lotyó

Az első nő aki sört szült... ne tolakodjanak uraim...

Országimázs

Ha van egy kis időd...

Az országunk, ahogy talán csak mi szeretjük...

Nagyszerű képek.

http://sufni.hu/pixelpost/index.php?x=browse

Friday, September 14, 2007

Köhh...

A minap volt valami esemény, aminek hatására 16-17 éves forma gyerkőcök üvöltése köszöntött, ahogy én és kedves MFFANBÉ (Mentálisan és Fizikálisan Felettébb Atraktív Nőnemű Bajtársam az Életben) felkonvergáltunk a Blue Line egy járatára. Ritmikusan ismétlődő artikulátlan üvöltésük tudatta minden jelenlévővel, hogy kicsiny országunk nagy győzelmet aratott ma valószínüleg fociban (fasisztoid karlengetéssel kísért "mocskos zsidók" és "juden raus" felkiáltásaikkal pedig hihetetlen benyomást tettek a nagyrészt külföldiekből álló utazóközönségre; Nacionalista érzelmű elkényeztetett korcsok vs. Országimázs 3:0) ... és ez engem teljesen hidegen hagy. El is mondom hogy miért.. a foci nem sport. Nincs benne elég vér, vagy agresszió. Persze minden sport agresszívitása a játékosoktól függ, de a foci alapból nem ilyen. A foci játék, a foci fárasztó.

A klasszikus olimpiai "játékok" példáján láthatjuk hogy az úgynevezett "sportok" békeidőben a városállamok közötti nem vérre menő (ezt hívják ma úgy viccesen hogy barátságos mérkőzés) vetélkedés volt ergo "háború pótló". Nem is tartozott közéjük a labdarúgás. Gerelyhajítás, birkózás az igen. Hogy miért? Mert ezekre a játékos vetélkedésekre való felkészülés pont azt a típusú igénybevételt és metódust követelte meg, mint a katonai kiképzés. Pompás nemde?

Az ember eredendő agresszívitását sikeresen és konstruktívan képes kiélni a sportokon keresztül, nagyszerű volna ha az átlagember lehetőségei megengednék neki, hogy a mindennapos felgyülemlett feszültséget jobbhíján ne a gyengébbeken (családján, gyermekein, kedvesén) vezesse le, hanem irányított körülmények között, mondjuk egy másik felbőszült felebarátján. De az üvöltés-terápia is segíthet lásd korábbi post.

Tehát például a jégkorong zseniális sport. Drabális tagok, iszonyat sebességgel zúzzák egymást a jégen. Csodálatos! Ahol a legtöbbünk megállni is képtelen, ők hihetetlen könnyedséggel suhannak, átadnak, cseleznek, kitérnek és BUNYÓZNAK! Felkenik egymást a palánkra, testtel szerelnek és úgy általában kellemetlenül viselkednek a jégen, különösen a fizikai csapatok.
A rögbi a másik példám, ahol a "fuss a kővel" aktus történik teljes átéléssel, ami lássuk be igazán férfias elfoglaltság. Hihetetlen élvezet nézni, ahogy 2 csapat (védő felszerelés nélkül, merthát nem nyuszik ezek a fiúk, mint az amcsik) megpróbálnak egy darab disznóbőrt eljuttatni A-ból B-be és közben elpusztítják egymást. Mesés!
És ki ne hagyjam szerény véleményem szerint minden sportok királyát, a sumót. Gondolom nem fogunk azon vitatkozni, hogy valószínüleg a legnagyobb elhivatottságot igénylő erőnléti megmérettetés, és nincs híján a sportok egyetlen kvalitásának sem. Van benne tradíció, rituálé, elegancia, dinamizmus, izgalom... és ami a legfontosabb: két dagadt fasz egy szál pelenkában lökdösi egymást egy homokozóban!!!! Ennél nincs jobb.

Fent pedig kedvenc rögbi csapatom a New Zealand All Blacks, bemutatja a hakát, avagy a maori harci táncot meccs előtt. Ez a legnagyobb megtiszteltetés ami ellenfélt érhet.

Tuesday, September 11, 2007

Hasznos holmik 7. (lehet valaki még nem tudja...)

Egy anlgaii etegyem ktuasátai szenirt nem szimát melyin serenrodbn vnanak a bteűk egy szbóan, az etegyeln ftonos dloog, hogy az eslő és az ultosó bteűk a hölyeükn lneegyek. A tböbi bteű lheet tljees össze-vabisszásagn, mgiés porbléma nlkéül oalvsahtó a szveög. Eennk oka, hogy nem ovalusnk el mniedn bteűt mgaát, hneam a szót eszgébéen.

Ezt nevezem fordított skizofréniának!

Sunday, September 09, 2007

A reményhez 1. (az életbloggá változás kockázatával)

Földiekkel játszó égi tünemény, istenségnek látszó torz, mutáns, kehes ringyó!!!!

A düh, kegyetlen tanár. Az életet is képes kihajszolni az emberből, sőt balsorsába vezeti, és elveszejti egy pillanat alatt. Az igazi düh, fortyogó, kegyetlen és belülről emésztő maró semmi... Üresség, tehetetlenség és magány.
Én az izmok munkájával kergettem el, mert ha már negatív energiák hajtanak és űznek legalább építő jelleggel használjam őket. Így tanultam, így gondolom, ez vagyok. Futottam... annyit futottam, hogy már nem volt tér, nem volt hely... hogy már csak a mozgás extázisa maradt... és akkor RESET. Fél óráig nem is néztem körbe, hogy hol vagyok. Csak a légzésemet figyeltem, ahogy kapkod kétségbeesetten, issza a hideg levegőt a tüdőm, sipítva, mintha azoknak a lelkeit is magambaszívnám akiknek ez volt az utolsó lélegzetük.
Nem is emlékszem mikor éreztem utoljára hasonlót. És ettől a gondolattól elmosolyodtam. Mert kit érdekel? Mi a faszért zavar engem tulajdonképpen ez a düh? Most hogy már nincs persze végre el tudok gondolkozni ezen és ez pompás, de tényleg... És rájöttem, hogy nem zavar. Mert megélem, mert foglalkoztat, mert megmozgat. Mert számít, mert fontos nekem. Innen tudom a leginkább. És teljesen igaza van, amikor nem hiszi el amit mondok. A lehető legjobban teszi. Mert MOST érzem, hogy mennyire is számít igazán. De ezt nem fogom elmondani. Nem öntöm szavakba, nem járom körül egy pár cifra gondolat barokkos udvari keringőjével, nem szövöm az orra előtt szép képekbe, mert neki sem erre van szüksége és nekem se. De tudom hogy nekem mire és egyre biztosabban tudom. Látok. Érzek. Lüktetek. Már nem csak a lélegzetemet hallom, hanem azt ahogy a vérem dübörög, ahogy minden sejtem egyszerre sóhajt fel.
Jaj de kutya kegyetlen izomlázam lesz holnap...

Ma pedig megfelelően érett, komoly és a végletekig megfontolt, bölcs férfiak társaságában az élő szart is kianyáztam üvöltve a lelátó egy másik szegletében elhelyezkedő amúgy szintén megfontolt és normális körülmények között valószínüleg szintén bölcs férfiak csoportjából. Ezzel sikerült kiűznöm magamból utolsó megmaradt démonomat, a keserűséget. Talán ők is ezt tették. Ha belegondolok, vannak azért tiszteletreméltó kvalitásaik. Például rendszeresen kijárnak minket és a csapatunkat szídni annak ellnére hogy 4-5 éve egyetlen meccset se nyertek ellenünk. Betudhatjuk-e ezt technokoltól bűzlő fanatizmusnak, vagy valami merészebb, valami magasztosabb erő munkál-e bennük a 2 fél tömény keverttel karöltve? Talán reménykednek...

Ezt később ki fogom egészíteni egy kegyetlen igazsággal, de ma elég a tudat, hogy nem is annyira messze borittas bájjal ott szuszog egy tündér, egy csodálatos nő, aki fel akarja falni az agyamat. :) És ez bármilyen fura, és bármilyen negatívan vélekedik rólam néha, hihetetlen örömmel tölt el.

Mindenkit üdvözlök a Kali Yugában!
Ördög hozott... ördög hozott.

Thursday, September 06, 2007

Reggelt...

Nyolckor keltem és eltrappoltam a Deákra feltöltőkártyáért, mert aggódtam egy adag eltűnt kimutatás miatt. A Deákon még zárva volt a Relay, ezért elmentem a Lehelre, mert ott minden hamarabb nyit. Nem volt feltöltőkártyájuk, viszont odalépett hozzám egy iszonyatosan öreg csöves és miután értésére adtam, hogy nincs pénzem spontán közölte, hogy ő most azért tart itt mert annó fegyvert adott el az oroszoknak, erre annyit mondtam hogy ha a gyártásban helyezkedett volna el ma valószínüleg milliomos lenne. Egészen meg volt semmisülve.
Hazazuhogtam és közben az embereket figyeltem a metrón (meg egy manót, de az valószínüleg nem volt igazi). Nyilván van bennem valami ami miatt engem állandóan bámulni kell, valahol mondjuk érthető... életem egyik főszereplője vagyok, ők meg csak nyomorult statiszták... bámulják a sztárt. (vagy csak megint elaludtam a hajam és basztam reggel tükörbe nézni)
Jó magyar szokás szerint méregetik egymást a munkába igyekvők, először a cipőt nézik, majd a többi szociális jelentősséggel bíró szupernormális ingert, "Vajon többet keres, mint én?" viszhangzik némán a kocsiban. Azonnal kiszúrom azt a hármat, akit jobb híján nyitott tüdővel löknék a szerelvény alá, rettegéstől fénylő könnyben úszó tekintettel. (Kibaszottul hiányzol Primus.)
De hagyom őket lebegni inkább a szomatizáció mocskában és felnyomulok a mozgólépcsőn jobbra tartva, ahogy azt a kultúrországokban szokás, majd egy marék apróért cserébe kapok a pékségben egy kolbászos rudat és némi infót: a szomszéd üzletben kapható feltöltőkártya.

Kevéssé Ismert Tények Budapestről #3126:
- Minden amire valaha is szükséged lehet, az otthonodtól 300 méteren belül kapható.

Eddig bárhol laktam, ezen a távon belül volt legalább 1 szexbolt, teaház, közért és kocsma.
Az asztalomon hever egy rajz egy lányról, aki tavaly nyáron tűnt el. Mai napig sem tudom mi történt vele. Már kezdek azon a véleményen lenni, hogy sohasem létezett.
Az eszem pedig egy másik lányon jár, aki valahol kint harcol a világban és mikor rágondolok olyan érzésem lesz, mintha valamely tagomat, vagy szervemet hiányolnám, amit valaki másba műtöttek. Ha szerelmes típus lennék már beleestem volna, mint ló a gödörbe, de ami késik nem múlik.
Orvosilag nem vehetek be többet altatót, sőt úgy kell változtatnom az étkezési szokásaimon, hogy a vérnyomásom növekedjék, merthogy betegesen alacsony. Mikor azzal védekeztem, hogy az életem tüntetés és stressz mentes, a doktor úr úgy reflektált, hogy ez csak nekem jó, a gyógyszeriparnak nem. Üdítőnek találom, ha egy orvosban van önirónia.
Kelletlenül bár, de még mindig honlap sablont tervezek, valószínüleg befejezem lassan és áttérhetünk a gyártásra ami egy fokkal jobb (merthogy pizzát eszünk, kólát iszunk és pornót nézünk).
Ma van Róbertnek a születésnapja, tehát átmegyek Zsuzsmónak segíteni cipekedni, főzni és sütit sütni, nem mintha annyira igényelné a segítséget, nagyon jól főz.
Iszonyatosan apadnak a forrásaim... feltöltő kártya, bérlet és lassan állhatok ki a sarokra nyakamban egy táblával: "Világokat pusztítok el kajáért!"
Az a baj, hogy manapság a Főgonoszokra nincs szükség a munkaerő piacon, bezzeg a '60-as években. (Óhh Nixon... ohhh Richie... te voltál a legnagyobb.)
Meg szertném nézni moziban a Tideland-et, és ha életem fénysugarát nem vezetik ma az irodában kivégzőosztag elé, akkor megpróbálom magammal rángatni.

És most emelem újra a búcsúpoharat uraim. Primus és Jocó, A Gép. Szeptember 6 van és ez megint egy elcseszett év nélkületek. Az elvállást nem gyászolom, hálát adok, hogy éltetek.

Robira viszont köszöntőt iszok, tartsa meg az élet jó egészségben.

Good night and joy be with you all

Road to peace

Young Abdel Mahdi (Shahmay) was only 18 years old,
He was the youngest of nine children, never spent a night away from home.
And his mother held his photograph, opening the New York Times
To see the killing has intensified along the road to peace.

There was a tall, thin boy with a whispy moustache disguised as an orthodox Jew
On a crowded bus in Jerusalem, some had survived World War Two
And the thunderous explosion blew out windows 200 yards away
With more retribution and seventeen dead along the road to peace.

Now at King George Ave and Jaffa Road passengers boarded bus 14a
In the aisle next to the driver Abdel Mahdi (Shahmay)
And the last thing that he said on earth is "God is great and God is good"
And he blew them all to kingdom come upon the road to peace

Now in response to this another kiss of death was visited upon
Yasser Taha, Israel says is an Hamas senior militant
And Israel sent four choppers in, flames engulfed, tears wide open
And it killed his wife and his three year old child leaving only blackened skeletons

It's found his toddlers bottle and a pair of small shoes and they waved them in front of the cameras
But Israel says they did not know that his wife and child were in the car
There are roadblocks everywhere and only suffering on TV
Neither side will ever give up their smallest right along the road to peace

Israel launched it's latest campaign against Hamas on Tuesday
Two days later Hamas shot back and killed five Israeli soldiers
So thousands dead and wounded on both sides most of them middle eastern civilians
They fill the children full of hate to fight an old man's war and die upon the road to peace

"And this is our land we will fight with all our force" say the Palastinians and the Jews
Each side will cut off the hand of anyone who tries to stop the resistance
If the right eye offends thee then you must pluck it out
And Mahmoud Abbas said Sharon had been lost out along the road to peace

Once Kissinger said "we have no friends, America only has interests"
Now our president wants to be seen as a hero and he's hungry for re-election
But Bush is reluctant to risk his future in the fear of his political failures
So he plays chess at his desk and poses for the press 10,000 miles from the road to peace

In the video that they found at the home of Abdel Mahdi (Shahmay)
He held a Kalashnikov rifle and he spoke with a voice like a boy
He was an excellent student, he studied so hard, it was as if he had a future
He told his mother that he had a test that day out along the road to peace

The fundamentalist killing on both sides is standing in the path of peace
But tell me why are we arming the Israeli army with guns and tanks and bullets?
And if God is great and God is good why can't he change the hearts of men?
Well maybe God himself is lost and needs help
Maybe God himself he needs all of our help
Maybe God himself is lost and needs help
He's out upon the road to peace

Well maybe God himself is lost and needs help
Maybe God himself he needs all of our help
And he's lost upon the road to peace
And he's lost upon the road to peace
Out upon the road to peace.

Tom Waits

Tuesday, September 04, 2007

Hasznos Holmik 6.

Hörr... svéd puják szerint a tízparancsolat + elszállásaik és trippjeik. Ezeken szoktam szabadidőmben tehetetlenre röhögni magam. Enjoy!

A TÍZPARANCSOLAT

Ne lopj a szegényektől, ha látjak.
Frida, 6 éves

Ne adj a csecsemőknek hagymát, én próbáltam.
Thea, 7 éves

Csak akkor üsd meg a másikat, ha nagyon muszáj.
Henriette, 7 éves

Hallgass mindig anyádra, mindenre amit mond és arra is, milyen hangnemben mondja!
Thomas, 7 éves

Ha valaki megüt, tégy úgy mintha nem is hallanád.
Sebastian, 6 éves

Szeresd Istent nagyon, még akkor is, ha nehéz, és akkor sem jön elő ha azt kiabálod: "gyere elő"! Robin, 6 éves

Ne vedd el házastársad dolgait. És anyák napján muszáj énekelni, különben iszonyú prédikáció következik.
Tom, 9 éves

A gyermekkori emlékek olyanok, amiket az embernek az egész életen át magával kell cipelnie. Hans, 6 éves

Manapság sokkal könnyebb nőnek lenni. Régen máglyán égették el őket.
Benedict, 5 éves

A férj az tulajdonképpen hasonló dolog mint az apa, csak kicsit többe kerül.
Nelly, 5 éves

Apukámnak vidékre kellett költöznie, ezért nekem lett egy új apukám, aki itt marad a városban. Selma, 7 éves

A szememet apukámtól örököltem, a hajamat pedig anyukámtól. A téli dzsekimet pedig a szomszédoktól.
Sylvia, 7 éves

A testvérét az ember utálja is meg imádja is. A testvér az egy olyan iszonyú kedves seggfej.
Filip, 7 éves

Az ember a családjának mindig elmondhatja amit gondol, és soha nem kell attól félnie, hogy valaki ugyanazt gondolja.
Ekan, 6 éves

Ha mindenki időben hazaér, családi vacsora van. Ha nem, legtöbbször csak zacskós leves. Gustav, 6 éves

Abból, aki jó nevelést kap, jó gyerek lesz. Abból, aki rossz nevelést kap, jó fej.
Tony, 6 éves

A fiúk máshogy játszanak mint a lányok. A fiúk állandóan csiklandozni akarnak. A lanyok többet beszélgetnek, de az nem annyira érdekes.
Matilda, 6 éves

A fiúk nagyszájúbban születnek mint a lányok. A fiúk belsejében nagy ordítás lakik, aminek ki kell szabadulnia. A lányok belsejében kis dolgok vannak, nekik elég ha kicsit nevetnek és futkároznak.
Sofie, 8 éves

A nagyon okos nők voltak biztos azok, akik elkezdték támogatni, hogy nem mennek férjhez.
Elin, 8 éves

A barátnőimmel mindenről lehet beszélni. A fiúkkal is, de az nehezebb, mert a szavak között annyi vihogás van.
Sofie, 6 éves

Akkor megy férjhez az ember, amikor másvalakit jobban szeret önmagánál. Szerintem ez nem lehet túl könnyű.
Ellen, 7 éves

Az együttélés és a házasság majdnem ugyanaz, kivéve hogy az egyik önkéntes, a másik meg kötelező.
Siri, 7 éves

Nem hiszem, hogy használnék fogamzásgátló tablettákat. Nem is hiszem, hogy olyan fontos lenne, mert nem akarok soha fiúk közelébe kerülni.
Kate, 7 éves

... És akkor a pap megkérdezi, akarod-e házastársadul azt, aki melletted áll, vagy valaki mást. Általában nem áll ott senki más, ezért azt válaszoljuk: akarom.
Emil, 7 éves

Furcsa, hogy az ember milyen keveset ér el, ha nem is próbálkozik.
Pauline, 8 éves

A képzelet és a valóság közt nincs is semmi különbség. Legalábbis képzeletben nincs. Csak a valóságban.
Martin, 9 éves
(nah ezt jól megkaptam :) D. )

A szegénység és a gazdagság közt nagy különbség van. A szegényeknek nincs semmijük, a gazdagok pedig azt hiszik, hogy nincsen semmijük.
Ingrid, 9 éves

Ha a tanárok is eljárnának dolgozni, a gyerekeknek nem lenne hova menniük.
Hanna, 7 éves

Nagykoromban rendőr leszek, és mindenkit fejbe ütök a gumibotommal, főleg az öreg, savanyú neniket, akik kiabálnak, ha focizunk.
Henning, 7 éves

Az angyal az általában női foglalkozás.
Louise, 7 éves

Az angyalok teljesen természetesek ott fenn az égben. Csak a férfiak nem azok.
Cindy, 7 éves

Még soha nem láttam angyalt, de láttam már fogorvost!
Mimmi, 8 éves

Kétféle angyal van, szokványos, és őrangyal. Az őrangyalt agyúból lövik ki, ezért kócosabb a hajuk.
Ann-Sophie, 6 éves

Néha a miniszterelnök elutazik, és olyankor az országot autópilótával lehet irányítani.
Odd, 6 éves

A húsvéti fánk az egy hamburger, aminek a belsejében nyúlós töltelék van, es a tetején liszt. Ezt akkor esszük, amikor böjtölünk, és nem lehet rendes ételt enni.
Lydia, 7 éves

... És akkor valaki követ dobott a sírjára. Ezért Jézus feltámadt és zsidóvá valt. Ebből általános felkelés lett.
Sofia, 9 éves

Jézus nagypénteken halt meg. Amikor meg élt, sürgette a tanítványait, de amikor meghalt, a tanítványok nagyot pihentek. Ezért is hívják nagypénteknek. Sírtak, de azért örültek is neki, hogy pihenhetnek egy kicsit.
Kevin, 8 éves

Jézusnak nem volt pénztárcája, mert nem volt neki zsebe sem, csak olyan bugyija.
Kevin, 8 éves

Régen a férfiak nem tudták, hogyan lesznek a gyerekek es honnan jönnek. Apák napján azt ünnepeljük, hogy végre megértették ezt a dolgot.
Nina, 7 éves

Az apukámon látszik, hogy svéd, mert nagyon hasonlít az öccsére.
Matilda, 8 éves

Belgiumban minden háziállat szürke. Vagy csak az az újság volt fekete-fehér.
Matilda, 7 éves

Külföldre úgy kell menni, hogy a boltnál balra fordulunk, aztán egy kicsit megyünk egyenesen, majd jobbra. Akkor már külföldön vagyunk, de megvan az a veszélye a dolognak, hogy Norvégiában kötünk ki.
Oscar, 8 éves

Az USA-ban már rengeteg embert felküldtek a Holdra. Meg többet is fel kéne küldeni, talán mindet.
Moa, 6 éves

A mennyország is külföldön van. Ha rosszul viselkedünk, nem jutunk a mennyországba. De nem is baj, én jobban szeretek otthon lenni.
Nina, 7 éves

Az Isten keresztre feszítette Jézust, mert egyedül akart uralkodni.
Tilda, 7 éves

A macskák mennyországában az Istennek bundája van.
Lydia, 7 éves

Lehet, hogy az Isten nő. Lehet, hogy egy felhő a szoknyája.
Karoline, 8 éves

A keresztre is akaszthatnánk néhány karácsonyfadíszt, így Jézus is jobban érezne magát, és jó társaságban lógna.
Tomas, 7 éves

Mózes a legklasszabb. Mozes képes a tengerfenéken gyalogolni.. Allahnak csak repülő szőnyege van.
Daniel, 7 éves

József nem volt az igazi apja Jézusnak. Volt ott valami dolog a szamárral, de már nem emlékszem rá pontosan, mi.
Sofie, 6 éves

Neem, az úgy volt, hogy amikor József megvette a szamarat, Mária olyan boldog lett, hogy teherbe esett, mindenféle segítség nélkül!
Jossan, 7 éves

Én ismerem a Bibliát, mert járok hittanra. József eltűnt Jézus életéből, és azt hiszem, hogy újra házasodott, egy kicsit szokvanyosabb nőt vett el, mint az a Mária volt. Aztán lettek gyerekeik, szokványosan, nem Isten segítségével. Mert az ácsok általában azt szeretik, ha a dolgokat szokványosan csinálják.
Linn, 9 éves

A világűrnek nincs vége. Vagy az is lehet, hogy ott van vége, ahol az Isten háza kezdődik, egészen ott a kerítésnél.
Rasmus, 7 éves

VÁÁÁÁÁÁÁÁZZZ...



Fekt Ór Fiksőn?

Mikor megláttam azthittem meghalok a röhögéstől... pár takot tényleg kihagyott a szívem...

Szép napot.