Wednesday, August 15, 2007

Találtam valakit aki elmondja helyettem... Poszt-modern, ahogy nem szeretjük


"The paradox of our time in history is that we have taller buildings but shorter tempers, wider freeways, but narrower viewpoints. We spend more, but have less; we buy more, but enjoy less. We have bigger houses and smaller families, more conveniences, but less time. We have more degrees but less sense, more knowledge, but less judgment, more experts, yet more problems, more medicine, but less wellness. We drink too much, smoke too much, spend too recklessly, laugh too little, drive too fast, get too angry, stay up too late, get up too tired, read too little, watch TV too much, and pray too seldom. We have multiplied our possessions, but reduced our values. We talk too much, love too seldom, and hate too often. We've learned how to make a living, but not a life. We've added years to life not life to years. We've been all the way to the moon and back, but have trouble crossing the street to meet a new neighbor. We conquered outer space but not inner space. We've done larger things, but not better things. We've cleaned up the air, but polluted the soul. We've conquered the atom, but not our prejudice. We write more, but learn less. We plan more, but accomplish less. We've learned to rush, but not to wait. We build more computers to hold more information, to produce more copies than ever, but we communicate less and less. These are the times of fast foods and slow digestion, big men and small character, steep profits and shallow relationships. These are the days of two incomes but more divorce, fancier houses, but broken homes. These are days of quick trips, disposable diapers, throwaway morality, one night stands, overweight bodies, and pills that do everything from cheer, to quiet, to kill. It is a time when there is much in the showroom window and nothing in the stockroom. A time when technology can bring this letter to you, and a time when you can choose either to share this insight, or to just hit delete."


Ez egy hivatalos nagyvárosi legenda "junk-mail"

Intermezzo 11.

- én is szeretnék gyakorló buddhista lenni...
- De kicsim... te kaotikus vagy!

Vali & Calapp

Nő 2.

Kusza összevisszaságában az életemnek egyszer csak ott volt és hozzámsímult. Teljesen átkarolt. Teljesen. Bársony volt és füst. Kellem és bujaság. Hanyat vetette magát és mégis ő vezetett. Belémkarolt és mégis mögötte mentem. Csak azért volt velem, mert mást szeretett. Csak azért voltam vele mert senki mást nem szerettem éppen. Kaján mosollyal figyelte ahogy a dolgaimat intéztem és az esze mindig ott járt, mikor majd őt fogom. Aztán egy nap esett. Visszaunszolta magát az albérletbe. Azt mondta menjek el, és én elmentem. Azóta sem mentem vissza. Talán megbántották. Nemtudom.

Wednesday, August 08, 2007

Bureaucracy is FUN!

"A lady died this past January, and Citibank billed her for February and March for their annual service charges on her credit card, and then added late fees and interest on the monthly charge. The balance had been $0.00, now is somewhere around $60.00. A family member placed a call to Citibank:

Family Member: "I am calling to tell you that she died in January."
Citibank: "The account was never closed and the late fees and chargesstill apply."
Family Member: "Maybe you should turn it over to collections."
Citibank: "Since it is two months past due, it already has been."
Family Member : "So what will they do when they find out she is dead?"
Citibank: "Either report her account to the frauds division or reporther to the credit bureau, maybe both!"
Family Member: "Do you think God will be mad at her?"
Citibank: "Excuse me?"
Family Member: "Did you just get what I was telling you --- the partabout her being dead?"
Citibank: "Sir, you'll have to speak to my supervisor."
Supervisor gets on the phone:
Family Member: "I'm calling to tell you, she died in January."
Citibank: "The account was never closed and the late fees and chargesstill apply."
Family Member: "You mean you want to collect from her estate?"
Citibank: (Stammer) "Are you her lawyer?"
Family Member: "No, I'm her great nephew."
(Lawyer info given)
Citibank: " Could you fax us a certificate of death?"
Family Member: "Sure."
(fax number is given)
After they get the fax:
Citibank: "Our system just isn't set up for death. I don't know whatmore I can do to help."
Family Member: "Well, if you figure it out, great! If not, you couldjust keep billing her. I don't think she will care."
Citibank: "Well, the late fees and charges do still apply."
Family Member: "Would you like her new billing address?"
Citibank: "That might help."
Family Member: "Odessa Memorial Cemetery, Highway 129, Plot Number 69."
Citibank: "Sir, that's a cemetery!"
Family Member: "What do you do with dead people on your planet?"

:D :D :D :D :D :D :D

Nő 1.

Szeretem mert van nekem. Szeretem mert lehet szeretni. Szeretem mert nem tehetek mást. Mi mást mondhatnék a nőről aki velem vajúdott?

Wednesday, August 01, 2007

Hasznos Holmik 5.

Mivel már régen nem volt Hasznos Holmik és én ezt a holmit Dia kisasszony MySpace blogján igen hasznosnak találtam, ezért ha nem is teljes egészében, de velejében elcsakliznám, s szintúgy idézném, mivel ma reggel kb. semmi sem tudott volna újra életkedvet önteni belém, de jött a kozmosz és benne Dia és rácáfoltak, mert Ők ilyenek. Köszönet Diának és a Kozmosznak.

" Hogy minden nő kurva, aligha szorul bizonyításra. Az okokat kereshetjük, a tényt vitatni csacsiság. Mondhatjuk, mint Hamvas, hogy nagy lenne a baj, ha asszonyainkból hiányozna ez a fundamentális világvalóság: ha nem lennének kihívóak, nem akarnának csábítani, ha nem volnának kacérak, és nem figyelmeztetnének hangjukban türelmetlen forrósággal, hogy mikor vetkőztetjük már le őket. Vélhetjük, mint Scopenhauer, hogy e kurvaság a faj könyörtelen törvényeinek eredménye, mely nélkül nem esnénk szerelmebe, nem házasodnánk, s így rövid úton kihalnánk. De ettől még faktum a faktum: minden nő kurva.
Azonban azt is tudjuk, többek között éppen Hamvas Bélától, hogy mint minden másból, úgy a kurvaságból is kettő van: jó és rossz. A rossz kurvaság a nő ateizmusa, a jó kurvaság viszont a szentség határát érinti.
A jó kurva legfeljebb a pénzed, időd, farkad akarja - a rossz a lelkedet is, hogy betolhassa egy iratmegsemmisítőbe. Ugyan a jó kurva is tépi időnként a májad, de ő azért megfogja a homlokod, míg hánysz, és fúrja a lélek, mikor éppen megcsal vagy elárul. A rossz azonban rozsdás szöget kalapál a szívedbe, hazudja az orgazmust, és kéjesen tapicskol a hitszegésben - egyszóval hazavág és kicsinál.
A jó kurva az anyád, a lányod, meg a szeretőd, aki még nem un téged. A rossz kurvát már csak a kényszer, az érdek és az ösztönélet tartja melletted, e három nagy fekete fabábu.
Mindezeket szem előtt kell tartani, mikor a női zákonyosságra keresünk recipét. A kétfajta kurvaság ugyanis a mámor eltérő útjain jár.
A derék ribanc lelkialkata, ízlése maszkulin természtű, ezért nem ijed meg a sóstól, savanyútól, keserűtől - teszem azt, nem habozik lenyelni ondód. Ha szemrebbenés nélkül nyal sót-citromot a tequila után, akkor elmondhatod: rendes szajha ez. Ha kéjjel hörpöli a somlai juhfarkat, akkor tudhatod: jóravaló lotyóval hozott össze a sors. Ha kedvét leli a pilseni serekben, akkor nyugodt lehetsz: a cédák tisztességes nemzetségének tagja ő, éremes a szerelmedre.
A megbízható cafka tehát férfimódra rúg be. Férfimódra, és többnyire férfitársaságban. Akárcsak Vastag Margot, akinek hascsikarós-begerjedős zákányosságáról Villon mester így nyilatkozott: "Mint bunda, alszunk, lénvén részegek. / S kelünk. Korog a hasa. Kényesen / fölmászik rám, nyögö keservesen, / a deszkánál is laposabbra nyom..." Francois mester sorai mellesleg arra is rávilágítanak, hogy a becsületes lotyók esetében nemcsak a mámorig vezető ösvény hímjellegű, hanem a visszaút is. Ivás-gyomorbántalom-másnapos erekció, piálás-csikarás-nedvesedés -- túr és retúr kéz a kézben.
Itt kell megjegyezük, a pannon nősténypuma e téren sem hitványabb a gall tyúknál. Ennek bizonyítására elég, ha Takáts historikus úrtól citálunk néhány sort:
"Régi magyar mondás szerint asszonyfán is elkél a bor, azaz, hogy az asszonyok is jó kedvvel megisszák a bort. Szentpéteri uram tanítása szerint asszonyaink: ...akármely nagy bilikum vagy duska töltessék számukra, de megivásától nemigen iróznak, sőt a férfiakkal a boritalban ugyan csatáznak, s nagy iható torokal érdkednek: úgy megiszom a bort mint a vizet. " Városi jegyzőkönyveink igazat adnak Szentépteri uramnak, teszi hozzá Taáts Sándor: " Egész sereg olyan asszony büntetéséről szólanak, akik mód nélkül elmerültenek az italban, úgyannyira, hogy sokszor nem is reflektálhatták magukat, hanem idestova hevertek!"
Az eddig elmondottakból következik, hogy a tisztességes kurvák macskajaját férfimódra kell kúrálnunk.
A rossz kurvákról pedig elsősorban azt kell tudni, hogy édeset isznak, mentolosat szívnak - azaz feminin módon keresik a bódulatot. Összerándulnak a savanya bortól, de cifra sminkjük kisimul, mikor amarettót, vermutot, tojáslikőrt és más istentelenségeket hörpölnek. Fintorognak a prökölt arabicából méregerősre főzött feketétől, ám élvezettel nyalogatják a tejhabos-cukros kapucsínót, főleg ha mézes sütit is kapnak hozzá. Ha érdekből, számításból elő is csalogatják belőlünk a spermiumot, undorodva köpik ki szájukból, akár Úristen a langyosat.
Bár orvoslásuk módja azonos, természetük szerint kétfélék a romlott rihék: részben így születtek, részben jó kurvából lettek ilyenné. Utóbbiak metamorfózisa többnyire ahhozz az aktushoz kötődik, melyet magyarul házasságnak hívunk. Aligha véletlen például, hogy a zsidó-keresztény kultúrkör egyik legjelntősebb kurvaszakértője, aki a derék, a romlott, továbbá a szűz ribancokról is számos passzust hagyott az utókorra, pont egy menyegzőre időzítette mai napig fölül nem múlt mutatványát: azt, hogy borrá változtatta a vizet. Mi mást akart volna üzenni, mint hogy igyatok csak, fiukák, piáljatok, rúgjatok be, magatokhoz se térjetek a mámorból - csak ezt a silány színjátékot, ezt a szeretetnek álcázott, könyörtelen önzést, ezt a gúzsba kötve letett pádödőt hagyjátok másnak!
Nem célunk a hittérítés, de azt azért őszintén meg kell vallanunk, hogy a teológiai igazságot ez esetben orvosi és lélektani érvek is alátámasztják. Egy becsületes zsírmáj felhizlalásához a legmasszívabb alkesznek is legalább 10, de inkább 15 évre van szüksége. A házasság ehhez képest villámgyorsan képes felzabálni az önbecsülést, széntcinálni az idegeket, kiherélni a lelket.
Nőnemű olvasóinknak azt javalljuk, mire ideág jutottak e traktátus olvasásában, szálljanak magukba, és döntsék el, a kurvák mely fajzatába tartoznak, és aszerint válasszanak maguknak receptet másnapra. "

/Jaj a legyőzötteknek, avagy süssünk-főzzünk másnaposan/

Tuesday, July 31, 2007

Rege a barátságról...

Sajnos nem értek a barátsághoz.

Amikor különböző élethelyzetekben előjön a téma mindig bajban vagyok. Nem igazán találom a helyemet ebben a szociális mechanizmusban, talán mert a tisztelet fogalmával sem vagyok tisztában, egyesek szerint összefügg a két dolog, mások szerint nem. Nem tudom. Általában azt mondom, hogy nyugodtan gondolhatsz a barátodnak, habár csak a te fogalmaid szerint vagyok a barátod. Tehát nem vagyok az, ha szubjektív entitásként szemléled a dolgot. Ez szívtelen, gonosz dolognak tűnhet, de nem jelenti azt, hogy ellenérzéssel viseltetek irántad. Sőt, ez azt jelenti, hogy valahol próbálok majd alkalmazkodni ehhez a döntésedhez. Talán. Mert végülis ez egy döntés. Elbírálod cselekedeteimet és szavaimat és gesztusaimat, és úgy döntesz, hogy neked megfelelek erre a szociális funkcióra. Hmmm...

Mert úgy érzed törődök veled, megértelek, nekem fontos amit teszel, mondasz, ezen keresztül te magad is fontos vagy nekem és ezért szemelőtt tartom a fiziológiai és lelki és mentális jóléted??? Hát lehet most sokan el fogtok képedni és néhányan álszentnek is nevezhetnek, de én mindenkivel így vagyok. Azzal is akivel tegnap találkoztam, azzal is akit tíz éve ismerek.

Én magam nem tudnék sok embert megnevezni akit barátomnak tartok. Egyet biztosan, de az "élet szele" lassan már tőle is elsodor, nincsenek új közös valóság-élményeink, csináljuk a dolgunkat és csendben nyugtázzuk a másik létezését és jóleső érzéssel gondolunk vissza a múltra. Meg neki ideje sincs. De ez a dolgok természetes rendje. Végső soron ő maga is inkább egyfajta ideál már számomra, túlnőtte a funkcióját, de azért nem mondunk le egymásról. Nagyon büszke vagyok rá.

Talán kicsit régimódinak tűnhet de én az áldozathozatalt tekintem egy barátság fő mércéjének.
Talán azért gondoltok Ti a barátotoknak, mert sokszor kérés nélkül felajánlom a segítségemet, de ez inkább a természetemből és a meggyőződésemből fakad, mint konkrét pozitív érzéseimből irántad.

Én úgy gondolom ha két ember egymásért kérdés és szájhúzgálás és az előnyszerzés ígérete nélkül, feltétlenül képes áldozatot hozni, akkor azokat barátoknak lehet tekinteni. A Barátság, számomra, mint oly sok más a Nagy Szavak közé tartozik. És lehet kicsit spártai és "hülyefasz" hozzáállás, de ezt a szót túl könnyen használni hitegetés, és hazugság és kegyetlenség. Lehet csak azért nem vagyunk az én fogalmaim szerint barátok, Te meg én, mert az élet még nem állított megfelelő próbatétel elé minket. De ha egyszer ez végül megtörténik és meglátom az elkötelezettségedet, akkor nyugodt lehetsz benne, hogy tűzbe fogom tenni érted a kezem amíg erre méltónak bizonyulsz.

És most azokhoz szólnék akiket szeretek. ( bizony ilyenek is vannak :P, a legjobb lények a földön, tudom őket ajánlani mindenkinek ) A 'Szeretlek.' is a nagy szavak közé tartozik... és talán mind közül a legádázabb, legkegyetlenebb kifejezés bármelyik emberi nyelvben, és ezzel élünk vissza a talán a legtöbbet. Próbálom csak akkor használni ezt a szót ha nagyon muszáj, és talán ezt a szót gondolom a legkomolyabban amikor kimondom, de ez nem egyenlő a barátsággal, sőt. Ahogy a költő mondta a szeretet az nem csak egy erős érzés, az döntés, ítélet és ígéret. Ha azt mondom a barátod vagyok, akkor tudd, hogy bízom benned és részben fedhetetlen vagy előttem, nem számítok árulásra semmilyen módon a részedről. Mikor azt mondom szeretlek, akkor számítok az árulásra, mert habár én kimondtam és ehhez tartom magam mert ezt érzem és így gondolom, te ettől még lehet, hogy nem gondoltad komolyan, sőt talán csak játszol, szó sincs áldozatokról, bizonyítékokról, nem lehetek benned bizonyos. Ettől függetlenül nem kevesebb egyik a másiknál, csak a ragaszkodás egy másik formája nálam. Képzeld el úgy a barátságot, mint szabályozott, gátakkal és csatornákkal táplált folyót, és képzeld el úgy a szeretetet, mint egy vad hegyi patakot, ami apad és árad és néha akár ki is önthet. Más érzelem, más intervallum, más eszme.

Ha pedig olyat mondanék, hogy úgy érzem szerelmes vagyok beléd, akkor az csak azért lehet mert nekem abban a pillanatban te vagy a legfontosabb lény a világon. Sajnos ezt a szót még mindig megbántam.

Ez messze a legnyálasabb post, de gondolom szükség volt rá.

Intermezzo 10.

" It sometimes happens that the deepest sorrow, if it can find tears and words, dissolves into a mild melancholy, so that perhaps even a gentle shimmer of hope begins to beam faintly through the heart. "

- Master Martin the Cooper and His Journeyman

E.T. A. Hoffmann

(isn't this the very best explanation of what the 'blues' is all about?)

Tuesday, November 07, 2006

March For Koala

Mit tudhat az az ember a zenéről, aki nem szereti a jazzt?

Tank!

Lovagolva a Leviatánt.... (aminek a neve amúgy Margó)

A ruhákkal tömött zsáknak reggeli sóhaj szaga van.

Mocskos és kurta zakatolásra eszmélek hirtelen... rohan az idő.

Mikor pedig a minden egy, és nincsenek különálló részek.. és az idő és a halál csak illúzió...

Akkor elég meghökkentő dolog látni ahogy az idő rohan.

Elcsúsztak az órák. Én az érzékelő az észlelésemet és ezzel a világot megtekertem...

Rozsdásan nyikorog a valóság, ahogy az illesztékek egymásbakapnak...

Próbálják riadt gyerekek módjára összerakni a törött vázát mielőtt a nagyi felébred

Mert a nagyi (én) kicsit most elszunyókált... kiesett az érzékelve levésből...

És ez egy bizonyos kozmikus szempontból vicces, mivel ezt azzal érte el hogy nem aludt...

Napokig...

Egyik pillanatban egy lengedező pókhálót nézett, a következő pillanatban már rohant kerszetül a világon, hogy ott legyen valahol ahol már ott kellett volna legyen, vagy ahol mindig is ott volt. Lehet csak el akarta érni önmagát... a találkozást... és mindenhol szemrehányó pillantások kísérték.... az emberek nem, csak a tekintetük tudta... majdnem mindent elrontott....

Ma....

ma majdnem megvolt...

És veled mi történt?