"A lady died this past January, and Citibank billed her for February and March for their annual service charges on her credit card, and then added late fees and interest on the monthly charge. The balance had been $0.00, now is somewhere around $60.00. A family member placed a call to Citibank:
Family Member: "I am calling to tell you that she died in January."
Citibank: "The account was never closed and the late fees and chargesstill apply."
Family Member: "Maybe you should turn it over to collections."
Citibank: "Since it is two months past due, it already has been."
Family Member : "So what will they do when they find out she is dead?"
Citibank: "Either report her account to the frauds division or reporther to the credit bureau, maybe both!"
Family Member: "Do you think God will be mad at her?"
Citibank: "Excuse me?"
Family Member: "Did you just get what I was telling you --- the partabout her being dead?"
Citibank: "Sir, you'll have to speak to my supervisor."
Supervisor gets on the phone:
Family Member: "I'm calling to tell you, she died in January."
Citibank: "The account was never closed and the late fees and chargesstill apply."
Family Member: "You mean you want to collect from her estate?"
Citibank: (Stammer) "Are you her lawyer?"
Family Member: "No, I'm her great nephew."
(Lawyer info given)
Citibank: " Could you fax us a certificate of death?"
Family Member: "Sure."
(fax number is given)
After they get the fax:
Citibank: "Our system just isn't set up for death. I don't know whatmore I can do to help."
Family Member: "Well, if you figure it out, great! If not, you couldjust keep billing her. I don't think she will care."
Citibank: "Well, the late fees and charges do still apply."
Family Member: "Would you like her new billing address?"
Citibank: "That might help."
Family Member: "Odessa Memorial Cemetery, Highway 129, Plot Number 69."
Citibank: "Sir, that's a cemetery!"
Family Member: "What do you do with dead people on your planet?"
:D :D :D :D :D :D :D
Wednesday, August 08, 2007
Nő 1.
Szeretem mert van nekem. Szeretem mert lehet szeretni. Szeretem mert nem tehetek mást. Mi mást mondhatnék a nőről aki velem vajúdott?
Wednesday, August 01, 2007
Hasznos Holmik 5.
Mivel már régen nem volt Hasznos Holmik és én ezt a holmit Dia kisasszony MySpace blogján igen hasznosnak találtam, ezért ha nem is teljes egészében, de velejében elcsakliznám, s szintúgy idézném, mivel ma reggel kb. semmi sem tudott volna újra életkedvet önteni belém, de jött a kozmosz és benne Dia és rácáfoltak, mert Ők ilyenek. Köszönet Diának és a Kozmosznak.
" Hogy minden nő kurva, aligha szorul bizonyításra. Az okokat kereshetjük, a tényt vitatni csacsiság. Mondhatjuk, mint Hamvas, hogy nagy lenne a baj, ha asszonyainkból hiányozna ez a fundamentális világvalóság: ha nem lennének kihívóak, nem akarnának csábítani, ha nem volnának kacérak, és nem figyelmeztetnének hangjukban türelmetlen forrósággal, hogy mikor vetkőztetjük már le őket. Vélhetjük, mint Scopenhauer, hogy e kurvaság a faj könyörtelen törvényeinek eredménye, mely nélkül nem esnénk szerelmebe, nem házasodnánk, s így rövid úton kihalnánk. De ettől még faktum a faktum: minden nő kurva.
Azonban azt is tudjuk, többek között éppen Hamvas Bélától, hogy mint minden másból, úgy a kurvaságból is kettő van: jó és rossz. A rossz kurvaság a nő ateizmusa, a jó kurvaság viszont a szentség határát érinti.
A jó kurva legfeljebb a pénzed, időd, farkad akarja - a rossz a lelkedet is, hogy betolhassa egy iratmegsemmisítőbe. Ugyan a jó kurva is tépi időnként a májad, de ő azért megfogja a homlokod, míg hánysz, és fúrja a lélek, mikor éppen megcsal vagy elárul. A rossz azonban rozsdás szöget kalapál a szívedbe, hazudja az orgazmust, és kéjesen tapicskol a hitszegésben - egyszóval hazavág és kicsinál.
A jó kurva az anyád, a lányod, meg a szeretőd, aki még nem un téged. A rossz kurvát már csak a kényszer, az érdek és az ösztönélet tartja melletted, e három nagy fekete fabábu.
Mindezeket szem előtt kell tartani, mikor a női zákonyosságra keresünk recipét. A kétfajta kurvaság ugyanis a mámor eltérő útjain jár.
A derék ribanc lelkialkata, ízlése maszkulin természtű, ezért nem ijed meg a sóstól, savanyútól, keserűtől - teszem azt, nem habozik lenyelni ondód. Ha szemrebbenés nélkül nyal sót-citromot a tequila után, akkor elmondhatod: rendes szajha ez. Ha kéjjel hörpöli a somlai juhfarkat, akkor tudhatod: jóravaló lotyóval hozott össze a sors. Ha kedvét leli a pilseni serekben, akkor nyugodt lehetsz: a cédák tisztességes nemzetségének tagja ő, éremes a szerelmedre.
A megbízható cafka tehát férfimódra rúg be. Férfimódra, és többnyire férfitársaságban. Akárcsak Vastag Margot, akinek hascsikarós-begerjedős zákányosságáról Villon mester így nyilatkozott: "Mint bunda, alszunk, lénvén részegek. / S kelünk. Korog a hasa. Kényesen / fölmászik rám, nyögö keservesen, / a deszkánál is laposabbra nyom..." Francois mester sorai mellesleg arra is rávilágítanak, hogy a becsületes lotyók esetében nemcsak a mámorig vezető ösvény hímjellegű, hanem a visszaút is. Ivás-gyomorbántalom-másnapos erekció, piálás-csikarás-nedvesedés -- túr és retúr kéz a kézben.
Itt kell megjegyezük, a pannon nősténypuma e téren sem hitványabb a gall tyúknál. Ennek bizonyítására elég, ha Takáts historikus úrtól citálunk néhány sort:
"Régi magyar mondás szerint asszonyfán is elkél a bor, azaz, hogy az asszonyok is jó kedvvel megisszák a bort. Szentpéteri uram tanítása szerint asszonyaink: ...akármely nagy bilikum vagy duska töltessék számukra, de megivásától nemigen iróznak, sőt a férfiakkal a boritalban ugyan csatáznak, s nagy iható torokal érdkednek: úgy megiszom a bort mint a vizet. " Városi jegyzőkönyveink igazat adnak Szentépteri uramnak, teszi hozzá Taáts Sándor: " Egész sereg olyan asszony büntetéséről szólanak, akik mód nélkül elmerültenek az italban, úgyannyira, hogy sokszor nem is reflektálhatták magukat, hanem idestova hevertek!"
Az eddig elmondottakból következik, hogy a tisztességes kurvák macskajaját férfimódra kell kúrálnunk.
A rossz kurvákról pedig elsősorban azt kell tudni, hogy édeset isznak, mentolosat szívnak - azaz feminin módon keresik a bódulatot. Összerándulnak a savanya bortól, de cifra sminkjük kisimul, mikor amarettót, vermutot, tojáslikőrt és más istentelenségeket hörpölnek. Fintorognak a prökölt arabicából méregerősre főzött feketétől, ám élvezettel nyalogatják a tejhabos-cukros kapucsínót, főleg ha mézes sütit is kapnak hozzá. Ha érdekből, számításból elő is csalogatják belőlünk a spermiumot, undorodva köpik ki szájukból, akár Úristen a langyosat.
Bár orvoslásuk módja azonos, természetük szerint kétfélék a romlott rihék: részben így születtek, részben jó kurvából lettek ilyenné. Utóbbiak metamorfózisa többnyire ahhozz az aktushoz kötődik, melyet magyarul házasságnak hívunk. Aligha véletlen például, hogy a zsidó-keresztény kultúrkör egyik legjelntősebb kurvaszakértője, aki a derék, a romlott, továbbá a szűz ribancokról is számos passzust hagyott az utókorra, pont egy menyegzőre időzítette mai napig fölül nem múlt mutatványát: azt, hogy borrá változtatta a vizet. Mi mást akart volna üzenni, mint hogy igyatok csak, fiukák, piáljatok, rúgjatok be, magatokhoz se térjetek a mámorból - csak ezt a silány színjátékot, ezt a szeretetnek álcázott, könyörtelen önzést, ezt a gúzsba kötve letett pádödőt hagyjátok másnak!
Nem célunk a hittérítés, de azt azért őszintén meg kell vallanunk, hogy a teológiai igazságot ez esetben orvosi és lélektani érvek is alátámasztják. Egy becsületes zsírmáj felhizlalásához a legmasszívabb alkesznek is legalább 10, de inkább 15 évre van szüksége. A házasság ehhez képest villámgyorsan képes felzabálni az önbecsülést, széntcinálni az idegeket, kiherélni a lelket.
Nőnemű olvasóinknak azt javalljuk, mire ideág jutottak e traktátus olvasásában, szálljanak magukba, és döntsék el, a kurvák mely fajzatába tartoznak, és aszerint válasszanak maguknak receptet másnapra. "
/Jaj a legyőzötteknek, avagy süssünk-főzzünk másnaposan/
" Hogy minden nő kurva, aligha szorul bizonyításra. Az okokat kereshetjük, a tényt vitatni csacsiság. Mondhatjuk, mint Hamvas, hogy nagy lenne a baj, ha asszonyainkból hiányozna ez a fundamentális világvalóság: ha nem lennének kihívóak, nem akarnának csábítani, ha nem volnának kacérak, és nem figyelmeztetnének hangjukban türelmetlen forrósággal, hogy mikor vetkőztetjük már le őket. Vélhetjük, mint Scopenhauer, hogy e kurvaság a faj könyörtelen törvényeinek eredménye, mely nélkül nem esnénk szerelmebe, nem házasodnánk, s így rövid úton kihalnánk. De ettől még faktum a faktum: minden nő kurva.
Azonban azt is tudjuk, többek között éppen Hamvas Bélától, hogy mint minden másból, úgy a kurvaságból is kettő van: jó és rossz. A rossz kurvaság a nő ateizmusa, a jó kurvaság viszont a szentség határát érinti.
A jó kurva legfeljebb a pénzed, időd, farkad akarja - a rossz a lelkedet is, hogy betolhassa egy iratmegsemmisítőbe. Ugyan a jó kurva is tépi időnként a májad, de ő azért megfogja a homlokod, míg hánysz, és fúrja a lélek, mikor éppen megcsal vagy elárul. A rossz azonban rozsdás szöget kalapál a szívedbe, hazudja az orgazmust, és kéjesen tapicskol a hitszegésben - egyszóval hazavág és kicsinál.
A jó kurva az anyád, a lányod, meg a szeretőd, aki még nem un téged. A rossz kurvát már csak a kényszer, az érdek és az ösztönélet tartja melletted, e három nagy fekete fabábu.
Mindezeket szem előtt kell tartani, mikor a női zákonyosságra keresünk recipét. A kétfajta kurvaság ugyanis a mámor eltérő útjain jár.
A derék ribanc lelkialkata, ízlése maszkulin természtű, ezért nem ijed meg a sóstól, savanyútól, keserűtől - teszem azt, nem habozik lenyelni ondód. Ha szemrebbenés nélkül nyal sót-citromot a tequila után, akkor elmondhatod: rendes szajha ez. Ha kéjjel hörpöli a somlai juhfarkat, akkor tudhatod: jóravaló lotyóval hozott össze a sors. Ha kedvét leli a pilseni serekben, akkor nyugodt lehetsz: a cédák tisztességes nemzetségének tagja ő, éremes a szerelmedre.
A megbízható cafka tehát férfimódra rúg be. Férfimódra, és többnyire férfitársaságban. Akárcsak Vastag Margot, akinek hascsikarós-begerjedős zákányosságáról Villon mester így nyilatkozott: "Mint bunda, alszunk, lénvén részegek. / S kelünk. Korog a hasa. Kényesen / fölmászik rám, nyögö keservesen, / a deszkánál is laposabbra nyom..." Francois mester sorai mellesleg arra is rávilágítanak, hogy a becsületes lotyók esetében nemcsak a mámorig vezető ösvény hímjellegű, hanem a visszaút is. Ivás-gyomorbántalom-másnapos erekció, piálás-csikarás-nedvesedés -- túr és retúr kéz a kézben.
Itt kell megjegyezük, a pannon nősténypuma e téren sem hitványabb a gall tyúknál. Ennek bizonyítására elég, ha Takáts historikus úrtól citálunk néhány sort:
"Régi magyar mondás szerint asszonyfán is elkél a bor, azaz, hogy az asszonyok is jó kedvvel megisszák a bort. Szentpéteri uram tanítása szerint asszonyaink: ...akármely nagy bilikum vagy duska töltessék számukra, de megivásától nemigen iróznak, sőt a férfiakkal a boritalban ugyan csatáznak, s nagy iható torokal érdkednek: úgy megiszom a bort mint a vizet. " Városi jegyzőkönyveink igazat adnak Szentépteri uramnak, teszi hozzá Taáts Sándor: " Egész sereg olyan asszony büntetéséről szólanak, akik mód nélkül elmerültenek az italban, úgyannyira, hogy sokszor nem is reflektálhatták magukat, hanem idestova hevertek!"
Az eddig elmondottakból következik, hogy a tisztességes kurvák macskajaját férfimódra kell kúrálnunk.
A rossz kurvákról pedig elsősorban azt kell tudni, hogy édeset isznak, mentolosat szívnak - azaz feminin módon keresik a bódulatot. Összerándulnak a savanya bortól, de cifra sminkjük kisimul, mikor amarettót, vermutot, tojáslikőrt és más istentelenségeket hörpölnek. Fintorognak a prökölt arabicából méregerősre főzött feketétől, ám élvezettel nyalogatják a tejhabos-cukros kapucsínót, főleg ha mézes sütit is kapnak hozzá. Ha érdekből, számításból elő is csalogatják belőlünk a spermiumot, undorodva köpik ki szájukból, akár Úristen a langyosat.
Bár orvoslásuk módja azonos, természetük szerint kétfélék a romlott rihék: részben így születtek, részben jó kurvából lettek ilyenné. Utóbbiak metamorfózisa többnyire ahhozz az aktushoz kötődik, melyet magyarul házasságnak hívunk. Aligha véletlen például, hogy a zsidó-keresztény kultúrkör egyik legjelntősebb kurvaszakértője, aki a derék, a romlott, továbbá a szűz ribancokról is számos passzust hagyott az utókorra, pont egy menyegzőre időzítette mai napig fölül nem múlt mutatványát: azt, hogy borrá változtatta a vizet. Mi mást akart volna üzenni, mint hogy igyatok csak, fiukák, piáljatok, rúgjatok be, magatokhoz se térjetek a mámorból - csak ezt a silány színjátékot, ezt a szeretetnek álcázott, könyörtelen önzést, ezt a gúzsba kötve letett pádödőt hagyjátok másnak!
Nem célunk a hittérítés, de azt azért őszintén meg kell vallanunk, hogy a teológiai igazságot ez esetben orvosi és lélektani érvek is alátámasztják. Egy becsületes zsírmáj felhizlalásához a legmasszívabb alkesznek is legalább 10, de inkább 15 évre van szüksége. A házasság ehhez képest villámgyorsan képes felzabálni az önbecsülést, széntcinálni az idegeket, kiherélni a lelket.
Nőnemű olvasóinknak azt javalljuk, mire ideág jutottak e traktátus olvasásában, szálljanak magukba, és döntsék el, a kurvák mely fajzatába tartoznak, és aszerint válasszanak maguknak receptet másnapra. "
/Jaj a legyőzötteknek, avagy süssünk-főzzünk másnaposan/
Tuesday, July 31, 2007
Rege a barátságról...
Sajnos nem értek a barátsághoz.
Amikor különböző élethelyzetekben előjön a téma mindig bajban vagyok. Nem igazán találom a helyemet ebben a szociális mechanizmusban, talán mert a tisztelet fogalmával sem vagyok tisztában, egyesek szerint összefügg a két dolog, mások szerint nem. Nem tudom. Általában azt mondom, hogy nyugodtan gondolhatsz a barátodnak, habár csak a te fogalmaid szerint vagyok a barátod. Tehát nem vagyok az, ha szubjektív entitásként szemléled a dolgot. Ez szívtelen, gonosz dolognak tűnhet, de nem jelenti azt, hogy ellenérzéssel viseltetek irántad. Sőt, ez azt jelenti, hogy valahol próbálok majd alkalmazkodni ehhez a döntésedhez. Talán. Mert végülis ez egy döntés. Elbírálod cselekedeteimet és szavaimat és gesztusaimat, és úgy döntesz, hogy neked megfelelek erre a szociális funkcióra. Hmmm...
Mert úgy érzed törődök veled, megértelek, nekem fontos amit teszel, mondasz, ezen keresztül te magad is fontos vagy nekem és ezért szemelőtt tartom a fiziológiai és lelki és mentális jóléted??? Hát lehet most sokan el fogtok képedni és néhányan álszentnek is nevezhetnek, de én mindenkivel így vagyok. Azzal is akivel tegnap találkoztam, azzal is akit tíz éve ismerek.
Én magam nem tudnék sok embert megnevezni akit barátomnak tartok. Egyet biztosan, de az "élet szele" lassan már tőle is elsodor, nincsenek új közös valóság-élményeink, csináljuk a dolgunkat és csendben nyugtázzuk a másik létezését és jóleső érzéssel gondolunk vissza a múltra. Meg neki ideje sincs. De ez a dolgok természetes rendje. Végső soron ő maga is inkább egyfajta ideál már számomra, túlnőtte a funkcióját, de azért nem mondunk le egymásról. Nagyon büszke vagyok rá.
Talán kicsit régimódinak tűnhet de én az áldozathozatalt tekintem egy barátság fő mércéjének.
Talán azért gondoltok Ti a barátotoknak, mert sokszor kérés nélkül felajánlom a segítségemet, de ez inkább a természetemből és a meggyőződésemből fakad, mint konkrét pozitív érzéseimből irántad.
Én úgy gondolom ha két ember egymásért kérdés és szájhúzgálás és az előnyszerzés ígérete nélkül, feltétlenül képes áldozatot hozni, akkor azokat barátoknak lehet tekinteni. A Barátság, számomra, mint oly sok más a Nagy Szavak közé tartozik. És lehet kicsit spártai és "hülyefasz" hozzáállás, de ezt a szót túl könnyen használni hitegetés, és hazugság és kegyetlenség. Lehet csak azért nem vagyunk az én fogalmaim szerint barátok, Te meg én, mert az élet még nem állított megfelelő próbatétel elé minket. De ha egyszer ez végül megtörténik és meglátom az elkötelezettségedet, akkor nyugodt lehetsz benne, hogy tűzbe fogom tenni érted a kezem amíg erre méltónak bizonyulsz.
És most azokhoz szólnék akiket szeretek. ( bizony ilyenek is vannak :P, a legjobb lények a földön, tudom őket ajánlani mindenkinek ) A 'Szeretlek.' is a nagy szavak közé tartozik... és talán mind közül a legádázabb, legkegyetlenebb kifejezés bármelyik emberi nyelvben, és ezzel élünk vissza a talán a legtöbbet. Próbálom csak akkor használni ezt a szót ha nagyon muszáj, és talán ezt a szót gondolom a legkomolyabban amikor kimondom, de ez nem egyenlő a barátsággal, sőt. Ahogy a költő mondta a szeretet az nem csak egy erős érzés, az döntés, ítélet és ígéret. Ha azt mondom a barátod vagyok, akkor tudd, hogy bízom benned és részben fedhetetlen vagy előttem, nem számítok árulásra semmilyen módon a részedről. Mikor azt mondom szeretlek, akkor számítok az árulásra, mert habár én kimondtam és ehhez tartom magam mert ezt érzem és így gondolom, te ettől még lehet, hogy nem gondoltad komolyan, sőt talán csak játszol, szó sincs áldozatokról, bizonyítékokról, nem lehetek benned bizonyos. Ettől függetlenül nem kevesebb egyik a másiknál, csak a ragaszkodás egy másik formája nálam. Képzeld el úgy a barátságot, mint szabályozott, gátakkal és csatornákkal táplált folyót, és képzeld el úgy a szeretetet, mint egy vad hegyi patakot, ami apad és árad és néha akár ki is önthet. Más érzelem, más intervallum, más eszme.
Ha pedig olyat mondanék, hogy úgy érzem szerelmes vagyok beléd, akkor az csak azért lehet mert nekem abban a pillanatban te vagy a legfontosabb lény a világon. Sajnos ezt a szót még mindig megbántam.
Ez messze a legnyálasabb post, de gondolom szükség volt rá.
Amikor különböző élethelyzetekben előjön a téma mindig bajban vagyok. Nem igazán találom a helyemet ebben a szociális mechanizmusban, talán mert a tisztelet fogalmával sem vagyok tisztában, egyesek szerint összefügg a két dolog, mások szerint nem. Nem tudom. Általában azt mondom, hogy nyugodtan gondolhatsz a barátodnak, habár csak a te fogalmaid szerint vagyok a barátod. Tehát nem vagyok az, ha szubjektív entitásként szemléled a dolgot. Ez szívtelen, gonosz dolognak tűnhet, de nem jelenti azt, hogy ellenérzéssel viseltetek irántad. Sőt, ez azt jelenti, hogy valahol próbálok majd alkalmazkodni ehhez a döntésedhez. Talán. Mert végülis ez egy döntés. Elbírálod cselekedeteimet és szavaimat és gesztusaimat, és úgy döntesz, hogy neked megfelelek erre a szociális funkcióra. Hmmm...
Mert úgy érzed törődök veled, megértelek, nekem fontos amit teszel, mondasz, ezen keresztül te magad is fontos vagy nekem és ezért szemelőtt tartom a fiziológiai és lelki és mentális jóléted??? Hát lehet most sokan el fogtok képedni és néhányan álszentnek is nevezhetnek, de én mindenkivel így vagyok. Azzal is akivel tegnap találkoztam, azzal is akit tíz éve ismerek.
Én magam nem tudnék sok embert megnevezni akit barátomnak tartok. Egyet biztosan, de az "élet szele" lassan már tőle is elsodor, nincsenek új közös valóság-élményeink, csináljuk a dolgunkat és csendben nyugtázzuk a másik létezését és jóleső érzéssel gondolunk vissza a múltra. Meg neki ideje sincs. De ez a dolgok természetes rendje. Végső soron ő maga is inkább egyfajta ideál már számomra, túlnőtte a funkcióját, de azért nem mondunk le egymásról. Nagyon büszke vagyok rá.
Talán kicsit régimódinak tűnhet de én az áldozathozatalt tekintem egy barátság fő mércéjének.
Talán azért gondoltok Ti a barátotoknak, mert sokszor kérés nélkül felajánlom a segítségemet, de ez inkább a természetemből és a meggyőződésemből fakad, mint konkrét pozitív érzéseimből irántad.
Én úgy gondolom ha két ember egymásért kérdés és szájhúzgálás és az előnyszerzés ígérete nélkül, feltétlenül képes áldozatot hozni, akkor azokat barátoknak lehet tekinteni. A Barátság, számomra, mint oly sok más a Nagy Szavak közé tartozik. És lehet kicsit spártai és "hülyefasz" hozzáállás, de ezt a szót túl könnyen használni hitegetés, és hazugság és kegyetlenség. Lehet csak azért nem vagyunk az én fogalmaim szerint barátok, Te meg én, mert az élet még nem állított megfelelő próbatétel elé minket. De ha egyszer ez végül megtörténik és meglátom az elkötelezettségedet, akkor nyugodt lehetsz benne, hogy tűzbe fogom tenni érted a kezem amíg erre méltónak bizonyulsz.
És most azokhoz szólnék akiket szeretek. ( bizony ilyenek is vannak :P, a legjobb lények a földön, tudom őket ajánlani mindenkinek ) A 'Szeretlek.' is a nagy szavak közé tartozik... és talán mind közül a legádázabb, legkegyetlenebb kifejezés bármelyik emberi nyelvben, és ezzel élünk vissza a talán a legtöbbet. Próbálom csak akkor használni ezt a szót ha nagyon muszáj, és talán ezt a szót gondolom a legkomolyabban amikor kimondom, de ez nem egyenlő a barátsággal, sőt. Ahogy a költő mondta a szeretet az nem csak egy erős érzés, az döntés, ítélet és ígéret. Ha azt mondom a barátod vagyok, akkor tudd, hogy bízom benned és részben fedhetetlen vagy előttem, nem számítok árulásra semmilyen módon a részedről. Mikor azt mondom szeretlek, akkor számítok az árulásra, mert habár én kimondtam és ehhez tartom magam mert ezt érzem és így gondolom, te ettől még lehet, hogy nem gondoltad komolyan, sőt talán csak játszol, szó sincs áldozatokról, bizonyítékokról, nem lehetek benned bizonyos. Ettől függetlenül nem kevesebb egyik a másiknál, csak a ragaszkodás egy másik formája nálam. Képzeld el úgy a barátságot, mint szabályozott, gátakkal és csatornákkal táplált folyót, és képzeld el úgy a szeretetet, mint egy vad hegyi patakot, ami apad és árad és néha akár ki is önthet. Más érzelem, más intervallum, más eszme.
Ha pedig olyat mondanék, hogy úgy érzem szerelmes vagyok beléd, akkor az csak azért lehet mert nekem abban a pillanatban te vagy a legfontosabb lény a világon. Sajnos ezt a szót még mindig megbántam.
Ez messze a legnyálasabb post, de gondolom szükség volt rá.
Intermezzo 10.
" It sometimes happens that the deepest sorrow, if it can find tears and words, dissolves into a mild melancholy, so that perhaps even a gentle shimmer of hope begins to beam faintly through the heart. "
- Master Martin the Cooper and His Journeyman
E.T. A. Hoffmann
(isn't this the very best explanation of what the 'blues' is all about?)
- Master Martin the Cooper and His Journeyman
E.T. A. Hoffmann
(isn't this the very best explanation of what the 'blues' is all about?)
Tuesday, November 07, 2006
Lovagolva a Leviatánt.... (aminek a neve amúgy Margó)
A ruhákkal tömött zsáknak reggeli sóhaj szaga van.
Mocskos és kurta zakatolásra eszmélek hirtelen... rohan az idő.
Mikor pedig a minden egy, és nincsenek különálló részek.. és az idő és a halál csak illúzió...
Akkor elég meghökkentő dolog látni ahogy az idő rohan.
Elcsúsztak az órák. Én az érzékelő az észlelésemet és ezzel a világot megtekertem...
Rozsdásan nyikorog a valóság, ahogy az illesztékek egymásbakapnak...
Próbálják riadt gyerekek módjára összerakni a törött vázát mielőtt a nagyi felébred
Mert a nagyi (én) kicsit most elszunyókált... kiesett az érzékelve levésből...
És ez egy bizonyos kozmikus szempontból vicces, mivel ezt azzal érte el hogy nem aludt...
Napokig...
Egyik pillanatban egy lengedező pókhálót nézett, a következő pillanatban már rohant kerszetül a világon, hogy ott legyen valahol ahol már ott kellett volna legyen, vagy ahol mindig is ott volt. Lehet csak el akarta érni önmagát... a találkozást... és mindenhol szemrehányó pillantások kísérték.... az emberek nem, csak a tekintetük tudta... majdnem mindent elrontott....
Ma....
ma majdnem megvolt...
És veled mi történt?
Mocskos és kurta zakatolásra eszmélek hirtelen... rohan az idő.
Mikor pedig a minden egy, és nincsenek különálló részek.. és az idő és a halál csak illúzió...
Akkor elég meghökkentő dolog látni ahogy az idő rohan.
Elcsúsztak az órák. Én az érzékelő az észlelésemet és ezzel a világot megtekertem...
Rozsdásan nyikorog a valóság, ahogy az illesztékek egymásbakapnak...
Próbálják riadt gyerekek módjára összerakni a törött vázát mielőtt a nagyi felébred
Mert a nagyi (én) kicsit most elszunyókált... kiesett az érzékelve levésből...
És ez egy bizonyos kozmikus szempontból vicces, mivel ezt azzal érte el hogy nem aludt...
Napokig...
Egyik pillanatban egy lengedező pókhálót nézett, a következő pillanatban már rohant kerszetül a világon, hogy ott legyen valahol ahol már ott kellett volna legyen, vagy ahol mindig is ott volt. Lehet csak el akarta érni önmagát... a találkozást... és mindenhol szemrehányó pillantások kísérték.... az emberek nem, csak a tekintetük tudta... majdnem mindent elrontott....
Ma....
ma majdnem megvolt...
És veled mi történt?
Thursday, October 12, 2006
Zsánerképek 1.
Kis fehér gyógyszeresdobozkát találtam Mr. A. kisasztalán a minap, s azon tűnődtem vajh mi lehet az. Centrum multivitamin volt. Mire észrevette tűnődésemet furcsán-lelkesen eképpen szólott:
- Ööööö... lejárt a szavatossága, de felpörget. - vigyorgott, majd itta tovább nyugodtan a sört.
- Ööööö... lejárt a szavatossága, de felpörget. - vigyorgott, majd itta tovább nyugodtan a sört.
Sunday, October 08, 2006
Patt-patt-patt...
Mivel mostmár kezdek megőrülni gondoltam kitörök a tétlen apró-zavarságok csurgó mézes, nevetve-köhögős és álmosanszempiszkálós szuszogi egykedvűség tompa, állott csendjének rozsdás pörölye alól. Mert sosem volt még abból semmi jó ha túlságosan sokáig elnyomtam magamban a morzsolódnivágyás (úgylátszik) természetellenes késztetését, mert például ilyen volt a gyerekkorom. Ami mint tudjuk tragikus véget ért: majdnem felnőttem.
Most belenézegettem az Eszterházy-féle "Egy nő"-be és ez arra kényszerít (amit már régóta dédelgetek magamban), hogy lajstromot készítsek az életemben fontosabb szerepet játszott/játszó nőalakokról. Kényszerít mivel nem akarom, hogy a könyv maga befolyásoljon ezen lajstrom megvarrásában, tehát még az előtt kell nekiszabósodnom, hogy elolvasnám. Csak utánna el ne felejtsem elolvasni.
Igazából jó volt most megint meglenni, forrani és megint lehülni, a bénultságból kirobbanni és újra összeesni, mert gyakorlatilag csak ennyit teszek amikor változok. Na azért ne tessék megijedni, a kígyó csak kígyó marad, legfeljebb levet még egy bőrt, ha már a pofájáról úgyse sül le. Televagyok merész, mitöbb hazardőr ötletekkel és nem nagyon vannak fogódzóim és körülmetélt, leíró hetyke frázisaim, hogy legalább ideiglenesen el ne felejtsem őket, szóval jó lesz sietni. Ha más nem, annyi értelme legalább volt, hogy mostmár értem az eddig zavaró suttogásokat. Semmi komoly. Időjárás jelentés, lehetőségek, reklámok, vagy borulátó retrospektív víziók, a "lehetett volnák" szürke hada. Csorba sejtések, komoly fontoskodások és rinyák, rinyák, rinyák... amik elmaradtak. Tudod a múltad nagy ballépései nem is tűnnek olyan tragikusnak, ha megvan a képességed hogy lásd azokat a katasztrófális baklövéseket, amiket (hála a Dolgoknak) nem baklőttél el anno.
Egészen új perspektívát állítanak az így kapott információk. Lehet ez szerinted nem okos dolog, a legtöbb ember még a múltjával is képtelen megbírkózni, nemhogy a meg nem történt múlt lehetőségeivel. A legtöbben el sem jutnának a karrierista egomán ömlengéseiken túlra, pedig a meg nem történt eseményekből, ha az ember kellően realistán, (tehát nem önmagára osztva a föszerepet) tétlen szemlélőként végignézi, hogy is volna, ha én akkor ott nem, hanem... de ha az ember ide már képes betenni a mentális állábait, még mindig itt a kérdés: képes e valaki megtanulni élni pusztán az által, hogy bebörtönzi magát egyetlen nap lehetőségei közé? Mert nem kell életem minden apró hibáján merengenem, hogy lehetne rosszabb is, meg "fú... hát nem a legjobb úton haladok, de nem is a legrosszabbon... de jó". Ez nem önbizalom-növelő túra a saját elmémbe. Arra való, hogy akár múltam egyetlen napjának végtelen lehetőségei közt sodródva is ki tudjam választani és megtanulni egy életre, hogy...
És így elérkeztem a leckéhez. Levontam a tanulságot. Megvan a cumi, levetem a rugdalózót, továbbítom az öregvést és keresztbe teszek a csapnak, avagy a dolgok folyásának, mert igazából ezért indultam el a labirintusba. Nem megelégedni vele, hogy megvan, hanem használni, mert mindenki másnál nagyobb szükségem volt rá. A saját tanácsomra, amiből csak én nem kapok sosem.
Most belenézegettem az Eszterházy-féle "Egy nő"-be és ez arra kényszerít (amit már régóta dédelgetek magamban), hogy lajstromot készítsek az életemben fontosabb szerepet játszott/játszó nőalakokról. Kényszerít mivel nem akarom, hogy a könyv maga befolyásoljon ezen lajstrom megvarrásában, tehát még az előtt kell nekiszabósodnom, hogy elolvasnám. Csak utánna el ne felejtsem elolvasni.
Igazából jó volt most megint meglenni, forrani és megint lehülni, a bénultságból kirobbanni és újra összeesni, mert gyakorlatilag csak ennyit teszek amikor változok. Na azért ne tessék megijedni, a kígyó csak kígyó marad, legfeljebb levet még egy bőrt, ha már a pofájáról úgyse sül le. Televagyok merész, mitöbb hazardőr ötletekkel és nem nagyon vannak fogódzóim és körülmetélt, leíró hetyke frázisaim, hogy legalább ideiglenesen el ne felejtsem őket, szóval jó lesz sietni. Ha más nem, annyi értelme legalább volt, hogy mostmár értem az eddig zavaró suttogásokat. Semmi komoly. Időjárás jelentés, lehetőségek, reklámok, vagy borulátó retrospektív víziók, a "lehetett volnák" szürke hada. Csorba sejtések, komoly fontoskodások és rinyák, rinyák, rinyák... amik elmaradtak. Tudod a múltad nagy ballépései nem is tűnnek olyan tragikusnak, ha megvan a képességed hogy lásd azokat a katasztrófális baklövéseket, amiket (hála a Dolgoknak) nem baklőttél el anno.
Egészen új perspektívát állítanak az így kapott információk. Lehet ez szerinted nem okos dolog, a legtöbb ember még a múltjával is képtelen megbírkózni, nemhogy a meg nem történt múlt lehetőségeivel. A legtöbben el sem jutnának a karrierista egomán ömlengéseiken túlra, pedig a meg nem történt eseményekből, ha az ember kellően realistán, (tehát nem önmagára osztva a föszerepet) tétlen szemlélőként végignézi, hogy is volna, ha én akkor ott nem, hanem... de ha az ember ide már képes betenni a mentális állábait, még mindig itt a kérdés: képes e valaki megtanulni élni pusztán az által, hogy bebörtönzi magát egyetlen nap lehetőségei közé? Mert nem kell életem minden apró hibáján merengenem, hogy lehetne rosszabb is, meg "fú... hát nem a legjobb úton haladok, de nem is a legrosszabbon... de jó". Ez nem önbizalom-növelő túra a saját elmémbe. Arra való, hogy akár múltam egyetlen napjának végtelen lehetőségei közt sodródva is ki tudjam választani és megtanulni egy életre, hogy...
És így elérkeztem a leckéhez. Levontam a tanulságot. Megvan a cumi, levetem a rugdalózót, továbbítom az öregvést és keresztbe teszek a csapnak, avagy a dolgok folyásának, mert igazából ezért indultam el a labirintusba. Nem megelégedni vele, hogy megvan, hanem használni, mert mindenki másnál nagyobb szükségem volt rá. A saját tanácsomra, amiből csak én nem kapok sosem.
Friday, October 06, 2006
Hírdetés
Rák jegyű, sportos, jólfésült, kellemes külsejű, művelt, többszörösen elvállt huszas éveiben járó szodómista keresi sportos / lucskos / alultáplált / menekült / beteg / rosszarcú / kövér / rendszerető / mosdatlan / gyermekes / magatehetetlen / alkoholista / kiskorú / vonzó / erőszakos / szellemi fogyatékos / rámenős negyvenes, huszas, tizes illetve hetven fölötti hölgy / úr / fiú / lány / baba / hörcsög / méz / műanyag szatyor / serdülőfélben lévő hintaló / bernáthegyikutya / öszvér / porcica / klinikai halott párját hosszútávú / alkalmi / rendszeres, de nem komoly / csöndes / rendszeres, de komoly / romantikus / rövid de hullámvölgyekkel terhes házasság / nemi erőszak / ízes fajtalankodás / orgia / színházlátogatás / vikinges baszás / nyilvános helyen vizelés / filozofálgatás / közös menstruáció / agyagozás / kertépítés / böllér-szex / érzelmi kaland / tapasztalat- és széklet csere / örülnivágyás / pornó-film forgatás / árvaház látogatás / egzotikus külföldi utazás céljából. Kérem ne kíméljenek. A jelentkezéseket az alábbi címre várom " Nyunyus huncut élete " - jeligére.
Subscribe to:
Posts (Atom)